Kategória: Rövid prózai szövegek

rövid prózák

irodalmi jegyzetek

naplórészletek

esszérészletek

gondolati prózák

  • Szepes Mária: Kértem Istent

    Kértem Istent, vegye el a gőgömet, és Isten azt felelte: Nem.
    Azt mondta, nem az Ő dolga, hogy elvegye: az én dolgom, hogy feladjam.

    Kértem Istent, tegye egészségessé béna gyermekemet, és Isten azt felelte: Nem.
    Azt mondta: A lelke egészséges, a többi ideiglenes.

    Kértem Istent, adjon nekem türelmet, és Isten azt felelte: Nem.
    Azt mondta: A türelem a szenvedés mellékterméke: nem adható, csak kiérdemelhető.

    Kértem Istent, adjon nekem boldogságot, és Isten azt felelte: Nem.
    Azt mondta: Ő áldást adhat, a boldogság rajtam áll.

    Kértem Istent, vegye el tőlem a fájdalmat, és Isten azt felelte: Nem.
    Azt mondta: A szenvedés eltávolít a földi dolgoktól, és közelebb hoz hozzám.

    Kértem Istent, növelje nagyra lelkemet, és Isten azt felelte: Nem.
    Azt mondta: növekednem egyedül kell, ő majd megnyes néha, hogy gyümölcsözőbb legyek.

    Kértem Istent, segítsen, hogy szeressem az embereket, ahogyan Ő szeret engem.
    És Isten azt mondta: No végre egy jó gondolat.

    Forrás: Lélektől lélekig

    Szepes Mária, hit, ima, szeretet, türelem, fájdalom, lélek, gondolat, emberi kapcsolatok

  • Max Ehrmann: Desiderata

     Haladj nyugodtan a lárma és sietség közepette,
    és emlékezz arra a békére,
    ami létezhet, jó kapcsolatod legyen az emberekkel.
    Mondd ki finoman és világosan az igazságot;
    s hallgass meg másokat, még az egyszerű és tudatlan lelkeket is; nekik is megvan a saját történetük.

    Ne hasonlítsd magad senkihez;
    ezzel kockáztnád, hogy léhává és hivalkodóvá válsz.
    Mindig vannak Nálad nagyobbak is, kisebbek is.
    Örvendj a terveidnek, ugyanúgy, mint a teljesítményeidnek.
    Törődj a hivatásoddal, mégha mégoly szerény is;
    ez igazi érték az idők változó virágzásában.

    Légy óvatos a Veled történtekkel kapcsolatban,
    hiszen a világ tele van csalásokkal.
    De ne légy vak, ami a bátorságot és a lelkierőt illeti,
    mert ez létezik. Sok ember keresi a nagy ideálokat;
    és az életben mindenütt meg lehet látni a hősiességet.
    Légy önmagad. Különösen ne színleld a barátságot.
    Ezenfelül ne légy cinikus a szerelemben, mert az –
    minden esetleges terméketlenségével és kiábrándulásával együtt is – ugyanolyan örök, mint a fű.

    Fogadd szívesen az évek tanulságait, emelt fővel hagyva magad mögött/lemondva a fiatalságodról.
    Szilárdítsd meg a lélek azon képességét,
    hogy megvédhesd magad váratlan szerencsétlenségben.
    De ne bosszantsd magad agyrémekkel.
    Sok félelem születik fáradtság és magány miatt.
    Egy egészséges fegyelmen túl, légy jó magadhoz.
    Te a világmindenség gyermeke vagy, nem kevésbé,
    mint a fák és a csillagok; jogod van itt lenni.
    És függetlenül attól, hogy Számodra világos vagy nem,
    a világmindenség úgy halad a maga útján, ahogy kell.

    Találd meg a békét Istennel, bármi legyen az elképzelésed róla,
    és bármilyen munkáid vagy álmaid legyenek,
    őrizd meg az élet hangos zűrzavarában a békét a lelkedben.
    Minden álnokságával, unalmas gondjaival
    és összetört álmaival a világ mégis szép.

    Figyelj. Törekedj a boldogságra.

    Forrás: Lélektől lélekig… Gyakran „1692-ben Baltimore-ban talált ismeretlen írásként” terjed, de a szöveg szerzője Max Ehrmann (1872–1945), és a mű a 20. században született

  • Ismeretlen szerző: Tanmese

    A szamár azt mondta a tigrisnek:
    – A fű kék.

    A tigris válaszolt:
    – Nem, a fű zöld.

    A vita elmérgesedett, és mindketten úgy döntöttek, hogy döntőbíróság elé viszik a dolgot, ezért az oroszlán, a dzsungel királya elé járultak.

    A szamár már azelőtt kiabálni kezdett, hogy elérte volna az erdei tisztást, ahol az oroszlán ült a trónján:
    – Őfelsége, igaz, hogy a fű kék?

    Az oroszlán válaszolt:
    – Igaz, a fű kék.

    A szamár sietett és továbbment:
    – A tigris nem ért egyet velem, ellentmond és bosszant, kérlek, büntesd meg.

    A király ekkor kijelentette:
    – A tigris 5 év hallgatással lesz büntetve.

    A szamár vidáman ugrott, és elégedetten, ismételgetve folytatta útját:
    – A fű kék…

    A tigris elfogadta a büntetését, de előtte megkérdezte az oroszlánt:
    – Felség, miért büntettél meg engem, elvégre a fű zöld.

    Az oroszlán válaszolt:
    – Valójában a fű zöld.

    A tigris megkérdezte:
    – Akkor miért büntetsz engem?

    Az oroszlán válaszolt:
    – Ennek semmi köze ahhoz a kérdéshez, hogy a fű kék vagy zöld. A büntetés azért van, mert egy ilyen bátor és intelligens teremtmény, mint te, nem vesztegetheti az idejét arra, hogy egy szamárral vitatkozzon, aki ráadásul még idejön és ezzel a kérdéssel engem zaklat.

    A legrosszabb időpocsékolás a bolonddal és fanatikussal vitatkozni, akit nem érdekel az igazság vagy a valóság, csak a hite és az illúziói győzelme. Soha ne vesztegessük az időt olyan érvekre, amelyeknek nincs értelme. Vannak emberek, akiknek bármennyi bizonyítékot mutatunk is be, nem képesek megérteni, másokat pedig elvakít az ego, a gyűlölet és a harag, és csak azt akarják, hogy igazuk legyen, még akkor is, ha nincs igazuk.

    „Amikor a tudatlanság ordít, az intelligencia hallgat. A te békéd és nyugalmad többet ér.”

    Forrás: ismerős bejegyzése

  • Karinthy Frigyes: Az egyfülű kosár (részlet)

    „Nézze – mondtam –, a szerelem olyan, mint egy kosár, aminek csak egy füle van, fölül. A kosár nagyon nehéz, legalábbis viszonylagosan, egy ember számára, aki cipeli, szenved tőle, liheg és sír a keserves cipekedésben. Ha mind a kettő vihetné egyszerre, könnyű és kellemes teher volna a kosár, tekintettel tartalmára, mert igen kellemes csók-elemózsiával van tele, érdemes felszaladni vele akár a padlásszobába is. De úgy látszik, természetében van az az ügyetlen elrendezés, hogy csak egy füle van a kosárnak; mindig az egyik kénytelen hurcolni az egészet, s olyankor a másik vígan fütyörész, könnyedén ugrál a lihegő szerelmes mellett, esetleg el is szalad, ha nem is nagyon messze! Mihelyt azonban, akár fáradtságból, akár dacból, a soron levő leteszi a kosarat, a másik (mert öntudatlanul mégiscsak sajnálja a kosár tartalmát) rögtön felveszi, és most ő cipeli tovább, a másik fellélegzik, szerepet cserélnek. A szerelem istenien szép és mulatságos játék, de bele kell törődnünk, hogy ami benne szenvedés, azt nem lehet megosztani – mint az örömét –, azt mindig, egészben, az egyik fél kénytelen vállalni belőle, az, amelyik éppen jobban szereti a másikat, mint a másik őt; viszont nem megy másképp, ahhoz, hogy a dologból kijöhessen valami, az egyiknek okvetlenül jobban kell szeretni a másikat, mint ahogy az őt szereti, feltéve persze, hogy a kosárnak volt valaha tartalma: kölcsönös vágy és megkívánás. Ezzel a kényelmetlen és igazságtalan súlyelosztással nagyon sokáig eltarthat egy szerelem – persze a végén eljön az idő, mikor a kosár tartalma végképpen kimerülvén, egy napon a másik nem veszi fel, mikor az egyik letette. Ez esetben… a kosár ott marad az utca közepén, arra jön egy kiskutya és sarokkőnek nézi.”

    Forrás: Karinthy Frigyes prózája

  • Adam Jackson: Az igaz szeretet 10 titka

    Az igaz szeretet első titka – a gondolat ereje

    Az igaz szeretet a gondolattal kezdődik.

    Azzá válunk, amiről gondolkodunk. A szeretettel teli gondolatok szeretettel teli életet és szeretettel teli kapcsolatokat hoznak létre.

    A pozitív megerősítések meg tudják változtatni másokkal és magunkkal kapcsolatos meggyőződésünket és gondolatainkat.

    Ha szeretni akarsz valakit, akkor figyelembe kell venni az ő igényeit, kívánságait, elvárásait.

    Az ideális partnerről kialakított elképzelés segít felismerni őt, amikor találkozol vele.

    Az igaz szeretet második titka – a tisztelet ereje

    Nem lehet szeretni valamit vagy valakit, ha nem tiszteljük.

    Mindenekelőtt magunkat kell tisztelnünk.

    Ahhoz, hogy tiszteletet ébresszünk magunkban önmagunk iránt, kérdezzük meg magunktól: „Mit tisztelek magamban?”

    Ahhoz, hogy tiszteletet ébresszünk magunkban mások iránt – azok iránt is, akik nem tetszenek nekünk –, kérdezzük meg magunktól:

    „Mit tisztelek ebben az emberben?”

    Az igaz szeretet harmadik titka – az adni tudás ereje

    Ha szeretetet akarsz kapni, egyszerűen csak adnod kell.

    Minél többet adsz, annál többet kapsz.

    Szeretni azt jelenti, hogy egy részt adsz magadból, fizetséget nem kérve és feltétel nélkül.

    Cselekedj jót, csak úgy.

    Mielőtt egy életre szóló kapcsolatba lépnél, ne azt kérdezd magadtól, hogy a másik ember mit tud adni a számodra, hanem azt, hogy te mit tudsz adni a másik embernek.

    Az egész életre szóló, boldog szerelmes kapcsolatok titkos receptje a következő:

    Sohasem arra kell figyelni, hogy mit kaphatunk, hanem mindig azt kell nézni, hogy mit adhatunk.

    Az igaz szeretet negyedik titka – a barátság ereje

    Ahhoz, hogy megtaláljuk az igazi szerelmet, először igaz barátra kell lelnünk.

    Szeretni azt jelenti, hogy nem egymásra nézünk, hanem együtt nézünk azonos irányba.

    Ahhoz, hogy igazán szeressünk valakit, azért kell szeretnünk őt, aki, nem azért, ahogy kinéz.

    A barátság táptalaj, ahol a szerelem életre kelhet.

    Ha szerelmet akarsz vinni egy kapcsolatba, akkor először barátságot kell vinni bele.

    Az igaz szeretet ötödik titka – az érintés ereje

    Az érintés a szeretet egyik legerősebb megnyilvánulása, amely legyőzi a gátlásokat és megerősíti a kapcsolatokat.

    Az érintés megváltoztatja a fizikai és érzelmi állapotunkat, és érzékenyebbé teszi az embereket a szeretetre.

    Az érintés meggyógyítja a testet és felmelegíti a szívet.

    Ha ölelésre tárod karjaid, azzal szíved is kitárod.

    Az igaz szeretet hatodik titka – a „szabadon hagyni” elv ereje

    Ha szeretsz valakit, engedd szabadon.

    Ha visszatér hozzád, akkor ő a tiéd, ha nem, akkor soha nem is volt a tiéd.

    Még az igazi, szeretetteljes kapcsolatban is szüksége van az embernek a mozgástérre.

    Ha meg akarsz tanulni szeretni, akkor először meg kell tanulni megbocsátani, és megszabadulni a múltbéli sérelmektől és fájdalmaktól.

    A szeretet azt jelenti: megszabadulni a félelmektől, előítéletektől, egótól és fenntartásoktól.

    „Ma megszabadulok minden félelmemtől, a múltnak nincs hatalma felettem – ma van az új életem kezdete.”

    Az igaz szeretet hetedik titka – a szavak ereje

    Amikor megtanulunk nyíltan és becsületesen kommunikálni, az élet megváltozik.

    Szeretni valakit azt jelenti, hogy ápoljuk a vele való kapcsolatunkat.

    Adjuk tudtára az embereknek, akiket szeretünk, hogy szeretjük és értékeljük őket.

    Soha ne féljünk kimondani a varázsszót:

    „Szeretlek.”

    Ne hagyjuk ki az alkalmat, ha valakit megdicsérhetünk.

    Mindig fejezzük ki a szeretetünket annak, akit szeretünk – lehet, hogy utoljára látjuk őt.

    Ha megtudnád, hogy hamarosan meghalsz, és lehetőséged lenne felhívni azokat, akiket szeretnél – kit hívnál fel, mit mondanál, és miért nem teszed meg ezt most?

    Az igaz szeretet nyolcadik titka – az elkötelezettség ereje

    Ahhoz, hogy a szeretet igazi szeretet legyen, elkötelezettnek kell lenni iránta, és ennek az elkötelezettségnek tükröződnie kell a gondolkodásban és a cselekedeteinkben.

    Az elkötelezettség a szeretet valódi próbája.

    Ahhoz, hogy igazi, szeretettel teli kapcsolatunk lehessen, elkötelezettnek kell lennünk ebben a kapcsolatban.

    Ha elkötelezettjei vagyunk valakinek vagy valaminek, akkor a feladni nem lehet alternatíva.

    Az elkötelezettség különbözteti meg a felszínes és tartós kapcsolatot.

    Az igaz szeretet kilencedik titka – a szenvedély ereje

    A szenvedély lángra lobbantja a szeretetet, és nem hagyja kihunyni.

    Az örök szenvedély nem egyedül a fizikai vonzalom, hanem az erős elkötelezettség, lelkesedés, érdeklődés és örömteli izgalom együttes segítségével jön létre.

    A szenvedélyt újra lehet ébreszteni a múlt eseményeinek újbóli átélésével, amikor éreztük ezt a szenvedélyt.

    Szenvedély nélkül sem barátság, sem szerelem nem létezhet.

    A spontaneitás és a meglepetések létrehozzák a szenvedélyt.

    A szeretet és a boldogság lényege egy és ugyanaz:
    szenvedéllyel kell élni minden nap.

    Az igaz szeretet tizedik titka – a bizalom ereje

    A bizalom életbevágóan fontos az igazi, szeretetteljes kapcsolatban.

    Bizalom nélkül az egyik partner gyanakvóvá válik, nyugtalanná, és tele lesz előítéletekkel, félelmekkel; a másik úgy érzi, lélektani csapdába került, azt hiszi, hogy nem hagyják szabadon lélegezni, és érzelmileg megfojtják.

    Lehetetlen valakit igazán szeretni, ha nem bízunk meg benne teljesen.

    Cselekedjünk úgy, mintha kapcsolatunk a szeretett emberrel sohasem érne véget.

    Az egyik módja annak, hogy eldöntsük, megfelel-e nekünk a másik ember: kérdezzük meg magunktól:

    „Feltétel nélkül és teljesen megbízom a partneremben?”

    Ha a válasz „nem”, akkor alaposan el kell gondolkodni, mielőtt elköteleznénk magunkat.

    Forrás: Adam Jackson

  • Kahlil Gibran: A próféta – Barátság

    És egy ifjú ezt mondta: Beszélj nekünk a Barátságról.
    És ő válaszolt, és ezt mondta:

    A te barátod a válasz a szükségedre.
    Ő a te földed, melyen szeretetet vetsz, és háládatosságot aratsz.
    És ő a te asztalod és a te tűzhelyed.
    Mert éhesen mégy hozzá, és békéért keresed fel őt.

    Amikor barátod szól hozzád, saját elmédben nem félsz az “igen”-től, s nem fojtod vissza a “nem”-et.
    És amikor barátod hallgat, szíved akkor sem szűnik meg figyelni rá.
    Mert a barátságban minden gondolat, minden vágy, minden remény szavak nélkül születik, közös és kimondatlan örömmel.

    Mikor barátodtól elválsz, nem bánkódol.
    Mert amit benne legjobban szeretsz, a távollétében világosabbá válhat, miként a hegymászó is jobban látja a hegyet a síkságról.

    És ne légyen a barátságnak célja más, mint a lélek elmélyülése.
    Mert a szeretet, ha egyébre is törekszik, mint önnön rejtelmének felfedésére, nem szeretet immár, hanem kivetett háló, melyben csak a silány akad fenn.

    És ami benned a legjobb, légyen az a te barátodé.
    Ha ismeri tengered apályait, hadd ismerje meg a dagályt is.

    Mert mi a te barátod, ha csupán az unalom óráján keresed fel őt?
    Keresd fel őt az élet óráján is.
    Mert segíthet ő a szükségben, de ürességedet ki nem töltheti.

    És a barátság édességében légyen nevetés és az örömök megosztása.
    Mert az apró örömök harmatában a szív megtalálja hajnalát, és felfrissül.

    Forrás: A próféta

  • Presser Gábor: Megemeltek az angyalok

    Reggel van, tavasz van, gyönyörű hűvös van. Nyüzsögnek a madarak. Csak hallom, nem látni. Nem is kell.

    Becsukom a szemem. Azt hiszem, máshol vagyok, és gondolkodom: vajon hol vagyok?

    És akkor csöngetnek. Két hosszút s kilenc rövidet. Megyek, kérdem:
    – Ki az?

    Hangok, nevetés:
    – Mi vagyunk!
    – Ki az a mi?
    – Hát eljöttünk, eljöttünk! Hát eljöttek az angyalok!
    – Micsoda?

    Kinyitok, nézem: ők azok! Hát tényleg eljöttek az angyalok!

    Na mondom, szép. Akkor én most meghalok?

    – Egy frászt! – mondja a legszebb, és zavarában a szájához kapott, s a másik, aki szintén szép volt, igazán édesen vihogott.

    – Csak eljöttünk, meg akartunk ismerni, mert írtad rólunk azt a dallamot,

    „Minden jól van már, ha itt vagyok,
    a hajakban tépett virág mosolyog.
    Tiszta égre száll egy hófehér dalom,
    és végre béke ül az arcokon.
    Egy kicsit félve várom azt, mi vár,
    lelkemen minden ablak nyitva áll.

    Ó, ha eljönnek az angyalok,
    ha eljönnek az angyalok,
    otthon vagyok.

    Szerelem suhan át a Föld felett,
    innen kint rekedt a gyűlölet.
    Vállad a vállamhoz érintve
    ringass, ringass még!
    Itt nincs erő, mely elszakít,
    itt nincs barát, ki elveszít.

    Ó, ha eljönnek az angyalok…”

    – s arra gondoltunk, hogy megkérünk, adnál-e kölcsön becsületszóra egy kottát vagy egy másolatot?

    – Nektek mindent! Valahol ott van a zongora alatt. Vigyétek örökbe.

    S kérdik:
    – Mit kérsz cserébe, mit szeretnél?

    – Én? Egy kicsikét szállni.

    És összekapaszkodtunk, és hopp! Csusszantunk a levegőben. Csak egy kicsit, nem nagyot.

    S aztán kizsivajogtak, s kitolakodtak, és sutty! Elhúztak az angyalok.

    Ha kérded, hogy hogy vagyok,
    én azt mondom, jól vagyok.
    De tényleg jól vagyok:
    megemeltek az angyalok.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Lázár Ervin: Vacskamati virágja

    – Úgy határoztunk – mondta Bruckner Szigfrid –, hogy elvesszük tőled a virágot.
    – Jaj ne! – esett kétségbe Vacskamati.
    – De igenis elvesszük!
    – Dömdödöm – mondta ekkor Dömdödöm.
    Csodálkozva néztek rá.
    – Azt mondod, hogy kérdezzük meg a virágot is?
    – Döm.
    Megkérdezték hát a virágot.
    – Akarsz Vacskamatinál maradni?
    A virágnak szép virághangja volt.
    – Igen – mondta.
    – De hiszen nem öntözött!
    – Tudom – mondta a virág.
    – De hiszen nem kapálgatott!
    – Tudom – mondta a virág.
    – De hiszen rád se nézett!
    – Tudom – mondta a virág.
    – Aztán meg agyonöntözött.
    – Tudom – mondta a virág.
    – Agyonkapált.
    – Tudom – mondta a virág.
    – Sápadt lettél.
    – Tudom – mondta a virág.
    – Csenevész lettél.
    – Tudom – mondta a virág.
    – Akkor meg miért maradnál nála!? – mordult rá Bruckner Szigfrid.
    – Azért, mert szeretem – mondta a virág.
    – Miért szereted? – háborgott Aromo.
    – Csak – mondta a virág.
    Vacskamati táncra perdült, ugrált a virágja körül, alig látott az örömtől.
    – Meglátod, rendesen öntözlek, kapállak, törődöm veled ezután – mondta a virágnak.
    A virág meg azt mondta:
    – Hiszi a piszi.
    És olyan boldog volt, amilyen még soha.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Tóth Árpád  menyasszonyának, Lichtmann Annának

    1913. január 21.

    Drága kis bogárkám, aki a szívembe másztál, nagyon el vagyok fáradva, mert éppen most fejeztem be egy karcolatot, tudod egy olyan Torpedó-cikket,amilyen neked nem szokott tetszeni, és most éppen azon búsulok, hogy biztosan ez sem tetszene. Te pedig most Szegeden vagy, és én sajnállak is, mert biztosan ott is olyan piszkosan csurog a ronda eső, mint itt, és így valószínűleg nincs alkalmad feltűnést kelteni a szegedi korzón. Itt borzasztóan esett az eső egész nap, nem is mentem sehova, L. bácsi meglátogatását is holnapra halasztottam, és a gyerekeket sem néztem meg. Majd ma este, redakció előtt benézek hozzájuk.

    Mint már írtam, az időmmel 8 és 10 óra közt nem tudok mit csinálni. Tegnap elmentem az Apolló moziba, de persze későre érkeztem, és csak dirib-darab műsort láttam. Ha jól ismertem fel, a hátam megett V. Ilonkával V. Gizi ült a potyahelyeken. Sokat vihogtak. Én ellenben jobban szerettem volna, ha te lettél volna itt a moziban, a Gizi meg ment volna a fészkes Tódorba, vagy a Tódor fészkébe, Szegedre. A redakcióban Cölike kérdezett rád. Mondtam, hogy szalma vagyok, s hogy te Szegeden vagy. Fölényesen mosolygott, és látszott rajta, hogy azt hiszi, hogy te nem szeretsz. Pedig ugy-e, hogy szeretsz?

    Ma délután elmentem a kávéházba. Nem mentem volna, de kedden kapom a francia mellékletet, és azért mentem be. A fekete pincér, mikor három után vettem a nagykabátom, azt mondta, hogy: hova siet, Tóth úr, a kis barna még nem jön. Megmondtam neki, és majdnem elpityeredtem, míg mondtam, hogy Szegedre utaztál egy pár napra. Egy pár nap nem sok – gondolhatta a fekete pincér, de ő marha, mert nem tudhatja, hogy az a pár nap igenis sok, egy egész örökkévalóság.

    Várom a leveled. A mamának mondtam, hogy a leveledet ő tegye el, ha hozza a postás, és adja azonnal ide. Most már csak a levélnek kell jönnie! Ugye jön? – L.-nét csókolom, neked, drága, millió csók. Szorgalmasan tanulok:

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Szerényi Gábor: Macska vagyok

    Nem tudom, te hogy vagy vele, én imádom magamat.
    Tőled is ezt várom.
    (Mármint, hogy ne magadat, hanem engem szeress.)
    Rajongva!
    Ennél lejjebb nem adhatom.
    A rang kötelez.
    Én ugyanis arisztokrata vagyok.
    Tudhatod, hogy az őseimet az ókori egyiptomiak istenként tisztelték.
    Pedig ezért a rangért ők se csináltak többet, mint én.
    Gyakorlatilag semmittevők vagyunk.
    A munka ugyanis alacsonyrendű dolog, – közönséges kutyáknak való – meg is látszik rajtuk.
    Mi, macskák – velük szemben – sosem alázkodunk meg.
    Dobhatsz botot – eszünk ágában sincs visszahozni.
    Házat nem őrzünk, nem ugatunk portás módra, egyáltalán nem csinálunk se rendészt, se lakájt magunkból, kár is erőlködni.
    Egeret is csak úri passzióból, saját akaratunkból fogunk – ha úgy tetszik.
    Ne tedd ide a kezedet se, úgyse nyalom meg.
    Na, jó.

    Önimádatom ellenére olykor kegyes vagyok.
    Modellkedem, tehát lerajzolhatsz, de jobbára csak ha alszom, mert egyébként – már ne is haragudj! – de rengeteg izegni-mozogni valóm van.
    Ja, és rajzfilmekben is szoktam szerepelni: különös lelki alkatom jutalomjátékot jelent minden magára valamit is adó művésznek.
    Szeretnéd tudni, hogy mi a titkom, ugye?
    Hát azt lesheted!
    Minél többet nézel, annál rejtélyesebbnek hatok.
    Azt sem érted, hogyan lehet ennyit lustálkodni, anélkül, hogy ráunnék.
    Ti, emberek a tevékenység bűvöletében éltek.
    Állandóan reszkettek, hogy lemaradtok valami fontos dologról.
    Folyton ide-odafutkostok, idegeskedtek.
    Úrnak képzelitek magatokat, de csak zaklatott rabszolgái vagytok vágyaitoknak.
    Sosem jó nektek semmi igazán.
    Mi, macskák – például én – ezzel szemben megvetően tudomást sem veszünk erről a “kába ribillióról”, amiben betegen vergődtök.
    Nem elegáns az emberi élet.
    Szó se róla, azért nem akarok igazságtalan lenni.
    Vannak előnyei is a mi kapcsolatunknak.

    Te, aki gazdámnak tartod magad, tényleg dícséretesen viselkedsz.
    Adsz enni, ez rendes tőled, hiszen tudod, hogy sosem köszönöm meg.
    (Ellenben sürgetően nyivákolok, ha késlekedsz a szokott időben.)
    Hálás sem vagyok, ne is próbálj üzletelni érzelmeimmel!
    Amint befejeztem az étkezést, nyomban eloldalgok, sürgős pihenni valóm támad ilyenkor.
    Kérlek, ne is traktálj se magán-, se közügyekkel, egyszerűen nem ér-de-kel!
    Nna.
    Azt nem bánom, ha gyönyörködsz bennem.
    Tényleg, elég helyes pofácskám van!
    És úgy! de úgy tudok nézni azokkal a cicaszemeimmel!
    Azonkívül a testem sem kutya!
    (Már bocsánat az eb-hasonlatért, tudom hogy nem sportszerű, de annyira felkínálja magát.)
    Én is kínálgatom magam, mert – ezt elismerem – gyengém a gyöngédség.
    Simogass, cirógass, becézgess, cirmizzél – ezt nem tudom megúnni!
    Látod milyen nagyvonalú vagyok.
    Annyira élvezem a szeretgetést, hogy ez már neked is örömet okoz, hogy magadat ilyen jónak tarthatod.
    Ez az én raffinált, okos önzésem!
    Ismered csalfaságom, állhatatlan mivoltom.
    Mégis mindig bedőlsz dorombolásomnak.
    (Ebben még a kandúr is milyen nőies!)
    Van, aki utálja a macskát, mint ahogy vannak nőgyűlölő emberek is.
    Ezek önmagukat minősítik.
    Ők csak az észben, a világos, tiszta gondolkodásban hisznek.
    Tudományukkal azonban semmit sem tudnak kezdeni egy holdfényes éjjelen, amikor mi, macskák a holddal kokettálunk, az okosak bosszantására.
    Tudjuk, amit tudunk.

    Persze kikérdezni nem hagyjuk magunkat.
    Higgyék, hogy mi is csak állatok vagyunk, mint a többiek.
    Lustán hempergő, céltalan vadak.
    Akik csak esznek, alszanak és a szerelmi életük is pofonegyszerű.
    Látszólag igen.
    (Ráhagyjuk az etológusokra szakszerű véleményüket.)
    Nem vitatkozunk, az nem macska tulajdonság.
    Tisztában vagyunk rangunkkal, fenséges mivoltunkkal.
    Kergethetnek, utálkozva hajszolhatnak, de királyságunk velünk marad a száműzetésben is…

    Forrás: Lélektől lélekig