https://verskucko.com

Kategória: Áprily Lajos

  • Áprily Lajos: Fegyvertelen vadász dala

    Völgyek felett hangos torokkal
    üzenhet a vadásztülök.
    Békét kötök az állatokkal,
    az erdővel kibékülök.

    Rejtőzve már többé nem állok
    zsákmánnyal csábító lesen.
    Márciusi szalonka párok
    suhanjanak szerelmesen.

    Jöhet a bükkös karcsú vadja,
    a lenge-leányos őz-alak,
    nem puska-dörrenés fogadja,
    csak egy szelíd: „nem bántalak”.

    Völgyben, vadonban, rónaságon
    a békesség bolyong velem.
    Csak egy öröm van a világon
    s ez az öröm fegyvertelen.

    S a régi őz, aki annyi vérrel
    pirosítva havat, mohát,
    s reám nézett rémült szemével,
    a régi őz is megbocsát.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Áprily Lajos – Kevélykedőnek

    Az élet szenvedést nem mért reád,
    szájas maradtál és kevélykedő.
    Nem gondolod: egy nap befogja szád
    s a földben rothaszt a barbár idő?

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Weöres Sándor: A kutya

    Ismersz-e, mondd?
    A bundám barna volt,
    fehér sáv volt a homlokomon,
    mint a lámpás a pejlovakén
    és mint az égen a Hold.
    Mozgott a fülem,
    amikor rászállt a légy.
    Mozgott az orrom,
    amikor szaglásztam a légy után.
    Emlékszel?
    Te még síró-baba voltál.
    Én ott bóklásztam a bölcsőd körül…
    elkergettem a kotlóst,
    hogyha feléd közelített.
    Később
    a hátamon is lovagoltál.
    Egyszer le is estél.
    Engem raktak meg a rémületben.
    A kezedből ettem.
    Kicsi kezed volt, halványpiros
    és néha sáros, néha homokos.
    Egészben nyeltem le a falatot,
    nagy-nagy, falánk kutya voltam.
    Ismersz-e?
    Egyszer… világos este volt…
    telihold…
    vonítottam az égre, a Holdra.
    Árnyékom hosszan úszott utánam…
    mint mikor ló pusztult a háznál
    és elcipeltem a belet.
    Hallottam a hangodat akkor,
    elővágtattam a kazlak közül,
    táncoltam melletted, ugattam.
    Emlékszel?
    Aztán, éjjel
    a kertek közt csavarogtam.
    Doronggal hátba vágtak akkor.
    Elgörbült a gerincem,
    a bundám mocskos lett és fakó.
    Beteg kutya lettem.
    Agyonlövettek.
    Akkor, vacsoránál
    csak lassan járt a szájakhoz a villa.
    A kisasztalnál ültél te külön.
    Kip-kop…: s lábaiddal
    harangoztál nekem,
    kipi-kop.
    Emlékszel?

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Áprily Lajos: Túl minden párton

    – Nagy sziklás szigetnél horgonyt vetek
    s kunyhót rakok magamnak szűz kövén.
    Akik hallották, azt mondták, beteg.
    Csak most gyógyult meg – válaszoltam én.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Áprily Lajos: Lelkem felel

    S mi lesz, lelkem, ha nem jön virradat,
    mely életmagvakat vet itt a romba?
    S a lelkem szólt: Jó lesz a föld alatt,
    nyílj ki, néma, komor vár, katakomba.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Áprily Lajos: Miatyánk

    Imádkozom, halkan, szomorúan.
    A szó megtorpan, mire odaér:
    A mi mindennapi… Rég nincs, Uram,
    az asztalunkon egy falat kenyér.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Áprily Lajos: Silet Musa

    Gonosz kor ez, az arcán torz vonás.
    Csukott szájjal jár, bűn a vallomás.
    Az igazság? Bitang szó, párt-cseléd.
    Ma hallgatás a hű s nemes beszéd.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Áprily Lajos: Templom

    Szóltam: Uram, az én imám merész,
    a templom-ívük keskeny és nyomott.
    És szólt az Úr: Fiam, légy építész,
    magadnak építs bátor templomot.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Áprily Lajos: Hoztalak…

    Hoztalak
      háborún át
      forradalmakon át
      Erdély szenvedésein át
      betegségen át
      nyomorúságon át
      családi gondon át
      a hivatal idegőrlő malmain át.

    Sokszor azt hittem, elveszítelek.
    Nem alkudtam és nem csorbítottalak.
    Elrejtettelek és elhallgattattalak.
    De hoztalak. Érleltelek. Életem értelme vagy.
    Ötvenen felül most szabad vagyok és
    felszabadítalak.
      Szólalj meg, ember!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Áprily Lajos: Új cinkeszó

    1

    Köd és mínusz tíz. Február.
    De az a “kicsicsűr”-madár
    nagyvígan fittyet hány neki
    s pici gitárját pengeti.
    Nem lát eget, nem lát napot,
    nem érez olvadás-szagot,
    köd gomolyog, köd tornyosul,
    tollára permetegje hull,
    de ő csak szól, csak zöngicsél.
    Ki bátorítja, mire vár?
    Alusznak még a vak csirák.
    Azt várja tán, hogy egy bohó,
    kíváncsi és hamarkodó
    avar-takarta hóvirág
    csukott szemét kinyissa?
    Kicsi madár,
    te drága, drága optimista!

    2

    Tudom, megnő s megárad majd a fény,
    pacsirtát röppent ég felé a rét,
    dalok fakadnak zöld ágak hegyén
    s hallom völgyünk wartburgi versenyét.
    Aranymálinkó, nyaktekercs, rigó,
    kakukk, pintyőke, gerle versenyez:
    a növekedő fényben ragyogó
    új forradalom ujjongása ez.
    Olyankor hallgatsz, éber cinkeszó,
    s ha szólsz, a hang a nagy koncertbe vesz. –
    De te voltál az első hírhozó,
    te zengted itt,
    hogy elmúlnak tirannusok, telek.
    S míg a világköd foszlását lesem,
    kicsi madárkám, így köszöntelek:
    bátorítóm, poétám, váteszem!

    Forrás: Lélektől lélekig