Nagyon meggondolandó
kivel fekszel egy ágyba,
milyen az ottelója,
milyen a muskotálya,
milyen legyen a padló,
milyen legyen a szék,
mire az ember lánya
leteszi mindenét,
a jersey blúzt, a szoknyát,
a bugyit, kombinét —
nagyon meggondolandó,
milyen legyen a szája,
a mosolya, a bokája,
a pihéje, a bája,
milyen legyen az utca,
ami hozzá vezet,
milyen legyen a város,
a kert, a kerület,
lesz-e szemében őrült
lángolás, amitől
fölgyullad a világ is,
ha a lány nekidől.
Nagyon meggondolandó,
mert aztán ott a lány
magában a szobában
meztelenül csak áll,
szedegeti a cuccát,
gyönyörű rongyait,
meztelen köldökével
világokat vakít,
kapkodja visszavenni
a szoknyát, a tüdőt,
szapora lélegzését —
milyen volt azelőtt?
Nagyon meggondolandó,
kit hogy lehet szeretni,
milyen legyen az arca,
milyen legyen a szék,
mire az ember lánya
leteszi mindenét,
milyen az íze szája,
emléke, muskotálya,
a poharában a bólé,
az üvegében a sörlé,
az asztalán a sercli —
mert van, ahonnan többé
már nem lehet magunkat
sohasem visszavenni.
Forrás: —
