https://verskucko.com

Kategória: Szerzők

  • Fekete István: Egy

    Egy küszöb, kopott, ritkán járják,
    Egy tölgyfa-ajtó, erős, barna…
    Egy kilincs, hajlott, halkan nyíló,
    Egy lábtörlővas, régibb fajta.

    Egy szoba: csupa kedves árnyék,
    Egy ágy – fekvéskor megnyikkanó –
    Egy lámpa: derűs sárgafényű
    S egy öreg asztal, persze: dió…

    Egy képen ködös őszi tájék,
    Egy ablak, mely nem néz, csak lát…
    Egy szék, ívelt, sima karfájú,
    Egy kályha s hozzá parázslapát.

    Egy kutya: komoly házőrző
    – Bár nincs mit őriznie soha –
    Egy macska is, hogy doromboljon,
    S ne unatkozzon a nagy kutya.

    És egy árva szomszéd is lehet!
    Csak annyit tudjon, hogy ott vagyok,
    És megtaláljon álmomban békén,
    Megtaláljon, ha meghalok.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Petőfi Sándor: Respublika

    Respublika, szabadság gyermeke
    S szabadság anyja, világ jótevője,
    Ki bujdosol, mint a Rákócziak,
    Köszöntelek a távolból előre!


    Most hódolok, midőn még messze vagy,
    Midőn még rémes átkozott neved van,
    Midőn még, aki megfeszíteni
    Kész tégedet, azt becsülik legjobban.


    Most hódolok, most üdvözöllek én,
    Hisz akkor úgyis hódolód elég lesz,
    Ha a magasból ellenidre majd
    A véres porba diadallal nézesz.


    Mert győzni fogsz, dicső respublika,
    Bár vessen ég és föld elédbe gátot,
    Miként egy új, de szent Napóleon
    Elfoglalod majd a kerek világot.


    Kit meg nem térít szép szelíd szemed,
    Hol a szeretet oltárlángja csillog,
    Majd megtéríti azt szilaj kezed,
    Melyben halálos vésznek kardja villog.


    Te lész a győző, a diadal-ív
    Ha elkészűl, a te számodra lészen,
    Akár virágos tarka pázsiton,
    Akár a vérnek vörös tengerében!


    Szeretném tudni, ott leszek-e én
    A győzedelmi fényes ünnepélyen?
    Vagy akkorára már tán elvisz az
    Enyészet s ott lenn tart a sírba’ mélyen?


    Ha meg nem érem e nagy ünnepet,
    Barátim, emlékezzetek meg rólam…
    Republikánus vagyok s az leszek
    A föld alatt is ott a koporsóban!


    Jertek ki hozzám, s ott kiáltsatok
    Siromnál éljent a respublikára,
    Meghallom én azt, s akkor béke száll
    Ez üldözött, e fájó szív porára.


    Pest, 1848. augusztus

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Vas István: Ablaknál

    Már fordulnak és intenek az évek,
    a szerelem, ha néha még betéved,
    a mélabú mezébe öltözik.
    Az élet mintha négyökrös szekéren,
    mocsáron át és csörgő, tiszta éren,
    egy más vidékre lomhán költözik.

    De költözni mit ér? Mit ér a holnap?
    Akárhová méssz, véled vándorolnak
    a régi rongyok, régi bútorok.
    Egy régi életet hoz mind magával,
    gyermekkorod kaján tanúja rád vall
    és nőttön nő a régi undorod.

    Csak emlék a világ. Jobb volna élni,
    jobb magadat merészen felcserélni,
    elhagyva élted rég megunt körét.
    De hű a szív, a régit kezdi újra,
    jobb volna élni, máskép, megújulva,
    mint tavasszal a föld, a fák, a rét.

    A padló tompa gúnyt recseg alattam,
    a gond harangoz minden gondolatban,
    egy hűs szellő fúj, lankad már a nyár.
    A lélek hullna, kétes mélybe veszne.
    Mi tartja fönn? Csak egynéhány rögeszme.
    Mint zsákmányát a lengő sasmadár.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Vas István: Minden jelben…

    Minden jelben tegnap óta csak te vagy.
    Új dalomnak ringatója csak te vagy.
    Reggel, délben, alkonyatkor néztelek
    és most minden gyöngyszem-óra csak te vagy.
    Leng szívemben rózsakendőd, kék ruhád;
    csillag hull sötét folyóba: csak te vagy.
    A virágok szép nevére megtanítsz:
    kosbor, bükköny, mályvarózsa csak te vagy.
    Bőröd, ajkad, lélekzésed boldog íz:
    életemnek fűszersója csak te vagy.
    Zöld szemedből vígarany rezeg felém:
    nap ha fényét lombra szórja, csak te vagy.
    Árnyaival üldözött az alvilág,
    szól a kakas virradóra: csak te vagy.
    Élet fája, hajtsd ki ágadat fölém!
    Kajszínarcod néz le róla: csak te vagy.
    Nyár és hajnal, rét és erdő, Duna, domb:
    versem édes csattanója csak te vagy!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fodor Ákos

    KÖZMONDÁS-MÓDRA

    Aki csúful bánt veled:
    ezt sosem bocsátja meg
    ___________________ neked.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Rákos Sándor: Ismerősök

    Hallomásból ismer mind, aki ismer.
    Félreért, átsiklik a lényegen.
    Csak az isten ismer személyesen.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Márai Sándor: Idézet

    „Vannak ilyen szédülésszerű pillanatok az életben,
    mikor az ember tisztábban lát mindent, érzi erejét,
    a lehetőségeket, látja azt, amihez eddig gyáva volt,
    vagy gyönge. Ezek az élet változásainak pillanatai.
    Átmenet nélkül érkezik az ilyesmi, mint a halál vagy
    a megtérés…”

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kiss Judit Ágnes: Színház

    A nyár, a telihold, s a többi. Ismerős
    díszlet. (talán a Rómeóból?) Ám a hős
    nincs a színen, idegen statiszták
    ölelik át helyette Júliát.

    A kert, a víz, az illatok. Tökéletes
    a látszat, de a hősnő mellett mit keres
    egy másik darabból egy másik színész?
    Miféle posztmodern a rendezés?

    A csönd, a csillagok… de megbocsátható
    ilyen szerepzavar? Más arc lebeg a tó
    tükrén, mit vársz, s mindez a rendező
    szerint egy módon értelmezhető:

    A viszony él, noha a szerep elenyész.
    (Marad a fénytechnikus meg néhány zenész.)
    Rómeó halott, szétszórták porát,
    valaki kell szeretni Júliát.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Weöres Sándor: Variáció

    a hangok illata
    az illatok íze
    az ízek színe

    a színek hangja
    a hangok íze
    az ízek illata

    az illatok színe
    a színek íze
    az ízek hangja

    a hangok színe
    a színek illata
    az illatok hangja

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Nadányi Zoltán: Pillangó halála

    Minek bántottad? Rosszul tetted.
    Keservesen fogod megbánni.
    A szép pillangót leütötted.

    Virágoknak volt a bolondja,
    azt hitte, hogy te is virág vagy,
    körülkeringett hát rajongva.

    Szép volt aranyos tündöklése,
    szép voltál az aranykörökkel,
    de te nem hagytad élni mégse.

    Te a pillangót leütötted.
    Most már ki fog köröket írni,
    aranyköröket körülötted?

    Körüllebeg majd új imádat,
    de aranypillangó csak egy volt,
    csak ő gyújthatta glóriádat.

    Neki már vége, szárnya csorba,
    búcsúzik egy utolsó körrel,
    aztán lábadhoz hull, a porba.

    Forrás: Lélektől lélekig