https://verskucko.com

Kategória: Reményik Sándor

  • REMÉNYIK SÁNDOR

    Hontalan versek

    Istenem, nem kérek tőled nagyot.
    Vagy tán a legnagyobbat kérem:
    Add vissza a fakóságok színét,
    Bár egy virágot lássak úgy, mint régen.
    Bár egy arcot, bár egy mozdulatot
    Lássak olyan igazán ismerősnek,
    Hogy bennük percnyi otthonom legyen.
    Én Istenem, ha elvetted reményem:
    Az emlékeimben maradj velem!
    És add, hogy fájjon igazán a fájás
    És legyen igazi öröm az öröm
    És el ne borítson élő halottként
    A közöny, ez a szürke vízözön.
    És tégy kezembe néha egy kezet
    Úgy, hogy érezzem tiszta melegét.
    És legyen nekem sok kicsi dologban
    A Te kegyelmed örökké elég.

  • Reményik Sándor: Akarom

    Akarom: fontos ne legyek magamnak.
    A végtelen falban legyek egy tégla,
    Lépcső, min felhalad valaki más,
    Ekevas, mely mélyen a földbe ás,
    Ám a kalász nem az ő érdeme.

    Legyek a szél, mely hordja a magot,
    De szirmát ki nem bontja a virágnak,
    S az emberek, mikor a mezőn járnak,
    A virágban hadd gyönyörködjenek.

    Legyek a kendő, mely könnyet töröl,
    Legyek a csend, mely mindíg enyhet ad.
    A kéz legyek, mely váltig simogat,
    Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.

    Legyek a fáradt pillákon az álom.
    Legyek a délibáb, mely megjelen
    És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem,
    Legyek a délibáb a rónaságon.

    Legyek a vén föld fekete szívéből
    Egy mély sóhajtás fel a magas égig,
    Legyek a drót, min üzenet megy végig
    És cseréljenek ki, ha elszakadtam.

    Sok lélek alatt legyek a tutaj,
    Egyszerű, durván összerótt ladik,
    Mit tengerbe visznek mély folyók.
    Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír,
    Míg le nem teszi a művész a vonót.

  • Reményik Sándor: Őszi esők

    Most ott künn eső zúg és szél süvölt
    És úsznak lomha, szürke fellegek,
    Az erdő fölé súlyos köd terül
    És kioltja az égő színeket.

    De holnap talán újra kék az ég,
    S nincs változás az ősi fák alatt,
    Csak valamivel több bíbort tapos
    A vándor lába – és több aranyat.

  • Reményik Sándor: Valaki értem imádkozott

    Mikor a bűntől meggyötörten
    A lelkem terheket hordozott
    Egyszer csak könnyebb lett a lelkem
    Valaki értem imádkozott.

    Valaki értem imádkozott,
    Talán apám, anyám régen?
    Talán más is, aki szeret.
    Jó barátom vagy testvérem?

    Én nem tudom, de áldom Istent,
    Ki nékem megváltást hozott,
    És azt, aki értem csak
    Egyszer is imádkozott.

  • Reményik Sándor: Ne ítélj

    Istenem, add, hogy ne ítéljek –
    Mit tudom én, honnan ered,
    Micsoda mélységből a vétek,
    Az enyém és a másoké,
    Az egyesé, a népeké.
    Istenem, add, hogy ne ítéljek.

    Istenem, add, hogy ne bíráljak:
    Erényt, hibát és tévedést
    Egy óriás összhangnak lássak –
    A dolgok olyan bonyolultak,
    És végül mégis mindenek
    Elhalkulnak és kisimulnak,
    És lábaidhoz együtt hullnak.
    Mi olyan együgyűn ítélünk,
    S a dolgok olyan bonyolultak.

    Istenem, add, hogy mind halkabb legyek –
    Versben, s mindennapi beszédben
    Csak a szükségeset beszéljem.
    De akkor szómban súly legyen s erő,
    S mégis egyre inkább simogatás:
    Ezer kardos szónál többet tevő.
    S végül ne legyek más, mint egy szelíd „igen” vagy „nem”,
    De egyre inkább csak „igen”.
    Mindenre ámen és igen.

    Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül.
    Ámen. Igen. És a gonosztól van
    Minden azonfelül.