A kötésben legjobban azt szerettem,
hogy visszafejthető.
Volt egy gombolyag – van egy gombolyag.
Közte időben sál,
térben sehol.
Forrás: Lélektől lélekig
A kötésben legjobban azt szerettem,
hogy visszafejthető.
Volt egy gombolyag – van egy gombolyag.
Közte időben sál,
térben sehol.
Forrás: Lélektől lélekig
Téged dicsér a némaságom
s daltalan ajkam néked áldoz
lelkem fojtott félénk szavát
te hallod, ha nem is kiáltoz.
Beszél majd énhelyettem hozzád
az őszi táj halkan szelíden
s az esti szél füledbe dúdol,
hogy örökre tiéd a szívem.
Tiéd elmém munkája, gondja
s az álmom is tiéd legyen…
…ó halld e rejtett, hű zenét:
dalol neked az életem.
Forrás: Lélektől lélekig
Langyos szél jár a palota-kerten át,
A bokrok közt jószagú fuvalom lebben.
A teraszon, hanyagul hátradőlve
Jólléte színes selyemvánkosain
Pihen a császár dús lakoma után. –
Előtte táncol Si Chy… ragyogva, mint a csillag,
Tündöklőn, mint a Szépség. Illan, lebeg,
És mosolyog… mosolyog csudálatosan,
A szívig-fáj, hogy repked kis rózsalába;
Gyengéd csipői ringatják a vágyat,
Szép keble kél-hull, mint jószagú tengerár.
Így illan, lebben, – míg édes bágyadás
Önti el forró, halovány tagjait.
Hulló virágként hull lágy lépte már, –
És elomlik epedőn a Királyi
Nyugvóhely jade-párkányára dőlve,
Odakúszik, felkönyököl és vár…
A szűzi Si Chy… epedve dől oda…
Kaffka Margit fordítása
Forrás: Lélektől lélekig
Éjszakánként a macska is párnámra hajtja a fejét
eleinte még tiltakoztam
de végül makacs macska-kitartása győzött
már nem zavarom el
ha nagy ritkán úgy dönt hogy máshova telepedik
arra gondolok talán beteg
vagy megsértődött valamiért
egyébként soha nem a lepedőn a paplanon
kizárólag a párnán érzi jól magát
végülis jól jártam vele nem szuszog hangosan
kevesebb zajjal jár mintha egy ember feküdne mellettem
de van egy hátránya is rád emlékeztet
ő az aki ismerőseim közül legtöbbször látott téged
és gyakran felugrott nagy merészen közénk vagy ránk
az ágyra miután megunta az ágy előtti nézelődést
eleinte ezt nem merte csak döbbenten figyelt
arra gondoltunk a macska szent állat
csöpp macska-agyával rájött, hogy az ágy szent dolog
de csalódnunk kellett benne
azt az arcodat szeretném még egyszer amikor azt mondod
egy macskával kell osztoznom rajtad
és ami utána következett
Forrás: Lélektől lélekig
Jó lenne egyszer olyan természetességgel ébredni, ahogy a nap csúszik fel az égre, óvatosan bontogatva ki a világot.
Hogy álmosan kitántorogva a konyhába, a kávé illata jó reggelt kívánjon.
Hogy a dolgainkban ne legyünk éhesek önmagunkra és a megszokottság ne törjön ránk.
Hogy ne kelljen autónk, bérletünk, határidőnaplónk, bankkártyánk, karóránk… hogy cipőt se kelljen húzni és senki se csodálkozzon ránk.
Jó lenne egyszer közel engedni a csodát…
vándorolni hatalmas mezőkön és megállni egy elárvult vadrózsabokornál,
nem elvárva a mező zöldjét,
a virágok színét, illatát,
a szirmok bársonyát.
Csak állni a szépség előtt, egy idegen őszinte kíváncsiságával, készen új értelmet adni a fogalmaknak
és kötni új barátságot a világgal és magunkkal
és nem válogatni, csokorba kötözgetni a dolgokat elvárt szabályok szerint
és eldobni minden nem a kupacunkba valót.
Úgy tenni, mint kisgyerek, aki a föltört dió héját nem dobja el, hanem vízre ereszti, mint kis hajót és ámulva csodálja a víz komoly sodrását.
Jó lenne egyszer a másnap gondja nélkül pihenni térni,
hogy ne bizseregjen bennünk a lekésett, elmulasztott dolgok pokla,
hogy, ahogy a pók fordul hálójába jóllakottan
bújjunk az éjszaka csendjébe…
végre kinyújtózva önmagunkban.
Egyszer így lenne jó.
Forrás: Lélektől lélekig
Lorca-virágok: magnóliák,
szerelem-léptek, titok-virág,
tulipánkelyhek, medáliák.
Testemre tűzöm, felkiáltok.
Úsznak távol-égi világok,
ölelnek karok és faágak.
Forrás: Lélektől lélekig
Mert mindig is sejtettem én, hogy ha telihold
idején ujjamat felnyújtom a vízesés
felé, ekkor mennydörgés közepette hirtelen
felragyog az éjszakai szivárvány.
Fények és vízcseppek
becézgetések tűzijátékai
íme, ez az én testem, dajkáld lüktetőn
ágaskodó kábulat
csillagszemcsék a szemek mécseseiben
szilaj-ösztönös emelkedő zuhanás
a száj, a vér, a levegő határfalai között
a szív tiszta vágya fekete pecsétet leverő kő
zene és költemény és kiváltság.
Illatos-titkos édeni rejtelmeket ragyogtat
az éjszakai szivárvány.
Forrás: Lélektől lélekig
Azt akarom, hogy rám szorulj,
Azt akarom, hogy sírj utánam,
Azt akarom, ne menj tovább,
Azt akarom, maradj meg nálam,
Azt akarom, halkan nevess,
Azt akarom, szavad elálljon,
Azt akarom, szemmel keress,
Azt akarom, a szíved fájjon,
Azt akarom, add meg magad
Kegyelemre vagy pusztulásra, –
Azt akarom: engem szeress,
Azt akarom, ne gondolj másra.
Forrás: Lélektől lélekig
I
Uram, ha egyszer nagyon jó leszek,
egy szívet adj nekem!
Egyszerűt, tisztát, szépet, kedveset,
lakozzék benne erős szeretet
és imádkozni tudjon melegen.
Nem kell lobogva égő gyötrelem,
és tépő ösztönök,
nem kellenek a cifra nyomorultak,
kik rossz szerelmeket százszor meguntak,
de olthatatlan vágyuk füstölög.
Nem kell megejtő, színes hangulat,
vérkergető borok;
tedd keserűvé, pecsételd le ajkam,
hogy indulatnak játékul ne adjam,
mi bennem szándékodból szent dolog.
Nem kell a kar, mely kígyóként ölel,
tapasztalt, sima kéz,
nem kell, hogy csak a testemet szeressék, –
a múló mámor mélye dúlt üresség,
s nem kell a szó, mely rombol, úgy becéz.
Vigyázz reám, ha forró pillanat
oson be álnokul
lelkembe, – mert én hófehérre vágyom,
és mégis sokszor megcsal önnön álmom,
ha jobbra, balra csóktüzecske gyúl.
Ne legyen tűz és füst az életem,
csak szentjánosbogár;
de szabadíts meg az öncélú vágytól,
mely hamis lidércfényként világol
s a fáradt lélek békét nem talál.
Uram, azért egyszer, ha jó leszek,
adj nekem egy szívet,
ki tisztán szűrte át e földi lázat,
kiben testvérek büszkeség, alázat,
ki enyém volna, s énvelem Tied.
Forrás: Lélektől lélekig
A napra bíztalak:
forró szívében megmártva magad
legyél erős, tiszta és nem sebezhető,
óvd amit szeretsz, és ne feledd
ami jó és emberi, az mindig érthető.
A holdat is megkérlelem,
ha sötétbe süllyed a világ,
legyen álomba mesélő dajka,
égre festett, hajnalig fénylő virág.
Rábízlak a csillagokra is:
vigyázzák álomképed
ha alszol, szőjenek szivárványt
szíved fölé,
s a reggel kék függönye mögé bújva
lessék, köszöntsék ébredésed.
Forrás: Lélektől lélekig