https://verskucko.com

Kategória: Versek

  • Erdélyi József: Kék Miatyánk

    Legszebbek a néma imák…
    Imádkozik minden virág;
    kék imát mond a kék katáng,
    kék virága kék Miatyánk.

    Gyalogútak, dűlők fele
    kék katánggal van most tele;
    mélyűlt keréknyomok között
    milljó kék Miatyánk köszönt.

    – Ki itt jársz, légy jó emberünk,
    s néma imát mondj mivelünk;
    tekints némán az égre fel, –
    egy pillantást megérdemel.

    Szekérkerékkel töretünk
    kocsikenőcs a kenetünk,
    innen mi el nem mehetünk;
    mégis szép a mi életünk.

    Mégis víg a mi életünk,
    az égre ment felnézhetünk
    s néz ránk a Nap, az ég szeme;
    nyitott szemünk felnéz bele.

    Minden tövön száz kék katáng
    mondja némán hogy „Mi Atyánk”;
    s hervad hamar és boldogan,
    benne mert új élet fogan.

    Mert küllőkkel bár töretünk,
    kocsikenőcs a kenetünk:
    mig az égre felnézhetünk,
    örök élet az életünk…

    1972

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Bogdán József: Reggeli ima

    Uram, ha misén elalszom,
    érintsd meg csendesen az arcom.

    Éjszaka féltem, nem aludtam,
    ott kuporogtam a kapudban.

    Nem tudom… melegségre vágytam,
    hideg koporsó volt az ágyam.

    Bár apám egyszer fölém hajolt,
    mint kutya a kölykét megszagolt.

    Úgy emlékszem még be is takart,
    és valamit mondani akart…

    Valami ilyet: befellegzett…
    a hiányától hidegebb lett.

    Uram, ha a misén elalszom,
    ugye lesz, aki betakarjon.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Bede Anna: Fohász

    Köszönöm azt, Uram, hogy élek,
    Köszönöm azt, hogy ép hitem,
    S hogy e világban ím, a lélek
    Gyönyörű házát építem

    Köszönöm azt, hogy sok bajomban
    a Te Igéd vigasztalás,
    s hogy ahol ennyi fájdalom van,
    Tovaröpít egy jó varázs.

    Valami mindig talpra állít,
    valaki mindig megsegít,
    rövid utunk kálváriáit –
    járva az átkok berkeit.

    Köszönöm azt, hogy vársz a Mennyben,
    s hívogató szód rám talál.
    A sugaras, kék végtelenben
    köszönöm azt, hogy nincs halál.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Nemes Nagy Ágnes: [Elveszett hangok ülnek itt]

    Elveszett hangok ülnek itt
    apró bokrokban, szárazon,
    egy hangot adj, egy hangot adj,
    szikkadtan is felfuttatom,
    egy jerikói-rózsa-hang,
    egy reszelős ördögszekér,
    egy szürke, fekete, szürke, zörgő
    szakadt gubanc-gyökér,
    szakadtan is csak karikázzon,
    szálljon, kerek tövis-köteg,
    zizegje szét avar csomókkal
    az elnémult természetet –

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Balla D. Károly: Sorrend

    Ritkán születik jó vers,
    ha a költő legelőször
    a nevét írja az üres papírra.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Györe Imre: A nincs dicsérete

    Nincs házam,
    nincs mit bekerítenem,
    ha eddig nem volt,
    már ne is legyen,
    senki se nézzen át
    kerítésemen.

    Nincs diófám, hát
    diót nem terem,
    szilvafám sincs, se
    lekváros kenyerem.
    És jó a semmi:
    nincs mit féltenem,
    éjjel szemembe
    mécsem kiteszem,
    (akár ablakba)
    ide találjon,
    mintha itt lakna,
    minden barátom:
    vándor idegen…

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Czóbel Minka: A sors

    Pihenni? – nem, még nem lehet.
    Ne álmodjék ki él, tehet!
    Az élet fájó küzdelem,
    A végperczé a győzelem.

    A végperczé, mely már talán
    Ott van a holnap hajnalán,
    Vagy távol évek végén áll,
    Bizonytalan – biztos halál?

    A czél homályos, szűk az út,
    Verejték, könnyü összefut.
    Virág, ha nyilva lát napot,
    Verejték, s könnyü áztatott.

    A fűre önti harmatát,
    Lábunk alatt a föld porát
    Áztatja, véle egyesül,
    Por lent, verejték s könny felül.

    A sors ragad, tovább, tovább,
    Megállás nincs – előre hát!
    Előre hát e tengeren,
    Melyen csak bánat s kín terem.

    Az élet kín és fájdalom,
    Nincs más öröm, csak nyugalom,
    Nyugalmas csöndes, szép halál,
    Még nem – előttem élet áll!

    Szívem harczolni, tűrni kész,
    Mégis remegve visszanéz,
    Hogy elmaradt a végremény
    Gyermekkorom derült egén.

    Letűntek a derült napok,
    Mi voltam – többé nem vagyok.
    És a jövő? mit tartogat
    Titokzatos homály alatt?

    Küzdelmet, harczot, életet.
    Megyek jövő, megyek veled!
    Fájó gyönyört, bizalmat ád:
    Megállni bátran a csatát.

    Megállni, bár a vég közel,
    Nem biztat semmi égi jel,
    A nagy jövőnek éjjelén,
    Nincs egy sugár, nincs egy remény.

    Csak érzemény, csak gondolat,
    A lelkesülés elragad,
    Hő lelkesülés, égi jel –
    Megyek a merre menni kell!

    Nem kérdem én: mi lesz a vég?
    Harczolni kell, ez már elég.
    Szívem harczolni, tűrni kész,
    Emelj, vezérelj égi kéz!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Czuczor Gergely: Ítélőszék előtt

    Hogy hazámat ne szeressem,
    A bitorlót meg ne vessem:
    Hatalom nem teheti!

    Hogy hazámat megtagadjam,
    Megvetés jelét hogy adjam:
    Azt se követelheti!

    Főbe lőhet, nyakaztathat,
    Bitófára fölakaszthat,
    Most erősebb, tegye meg!

    De az érzelem honában,
    Keblem titkos templomában:
    Én urat nem ismerek!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Rochy György: Vad szerelem

    Ajkaim közt az érzéseim,
    Számban a vihart keltő szavak,
    agyamban őrült lázadás,
    ráncaimban az indulat.

    Szememben a lángoló vadság,
    ujjaim közt élet és halál,
    vállamon nyugvó bánatok,
    szívemben egy reneszánsz bál.

    De minden gondolat és érzés,
    minden ősi vágy és akarat,
    eltűnik majd, ha éjszaka
    testem a testedre tapad.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Rákos Sándor: Ruhátlanul

    A mozdulat fensége ép s töretlen
    és ezredévek meg nem dönthetik:
    fejem nyugoszik delejes öledben,
    fölöttem égnek csillag-kebleid…

    Hány atom épült hús-ideg szoborrá,
    míg betelt az egyetlen pillanat –
    élő lélek az anyag-világ ormán,
    élő lelkemnek átadtad magad!

    Millió évek millió esélye
    millióképpen dönthetett veszélybe
    s mi, konok kettős, mégis itt vagyunk!

    Ruhátlanul és talpig vérben, vasban…
    Karoljuk egymást fullasztó magasban –
    iker-fényt szór ránk szívünk és agyunk!

    Forrás: Lélektől lélekig