„Bármilyen nyelven is beszélsz, sosem tudsz mást mondani, mint ami vagy.”
Forrás: Lélektől lélekig
Kategória: Versek
-
Ralph Waldo Emerson: Idézet
-
E. Isenhouer: Add tovább
Ha van valamid, ami jó,
Ami barátaiddal megosztható,
Legyen bár csak egy apróság:
Hozhatja Isten áldását.
Add tovább!Lehet, hogy csak egy dal, mely vidám,
De segít megharcolni egy-egy csatát.
Lehet, hogy egy könyv, mely érdekes,
Egy kép vagy pillantás, mely kellemes.
Add tovább!Ne feledd a másik fájdalmát!
Te kell, hogy segítsd az úton tovább.
Egy kedves szó vagy egy mosoly
Áldás lehet a másikon.
Add tovább!Ha tudsz egy kedves történetet,
Vagy hallottál az utcán jó híreket,
Vagy jó könyvet rejt a szobád,
Mely segít elűzni a másik bánatát,
Add tovább!Ne légy önző a szívedben,
De viselkedj a legnemesebben.
Tedd a közösbe kenyered,
Hogy társaid is egyenek.
Add tovább!Ha Isten meghallgatta imád,
S az égből áldást küldött le rád,
Ne tartsd meg csak magadnak,
Míg mások sírnak, jajgatnak.
Add tovább!Forrás: Lélektől lélekig
-
Márk Miklós: Még
Még nincs vége a télnek,
Még nem halkul az ének,
De már erőlködik a nap,Visz a lendület, hajt tovább,
És ha senki nem hallja meg imád,
A remény mindig erőt ad.Még űzzön a tűz, az örök,
Hiszen hegyek állnak, a hegyek mögött,
Lassan felszáll a pára,Nem tudod, mit hiszel,
Mondd a jósnak, mit viszel?
Boldogságot jósolt mára.Szikrázó nő, de hamisan kacag,
A másnap reggel mindig vacak,
Kellett ez Neked?A hazugság az égbe emel,
Hát senkinek sem hiszel?
Hogy más vagy, észre sem veszed.Peregnek a percek, még gyorsabban,
És ha szíved ütemre dobban,
Még, még énekelj,És ha a viharszemű lány sír,
Lelket facsar, ahogy csak bír,
Nem tudod, hogy mit felelj.Térdig ér a hó, meg a szemét,
Vedd hangosabbra a zenét,
Hunyd le két szemed,Zuhannak a szemcsék, ürül a homokóra,
Ki emlékszik még a kimondott szóra,
Ki tudja majd neved?Tengerparti homok ropog halkan,
Elmerül a nap, az utolsó dalban,
Még lelkemben élsz,Mint ahogy a könnycseppem a vízbe érve,
Egyszer csak nem veszed észre,
Ugye már nem félsz…Sötét lett, meggyúltak a csillagok,
Megszokott lesz, hogy nem vagyok,
A hajó nem vár,A szigetről maradt egy kép,
Bár az egész csak emlék,
Örökké magába zár.Forrás: Lélektől lélekig
!
-
Herceg Anita Mária: Álarcosan
Hát ha rossz vagyok, szótlan, borús, hideg,
Bocsáss meg érte. Hisz ha tudnám,
A Világ minden fényét s melegét szórva adnám.
Kastélyokat, pálmákat, táncokat, ibolyákkal a téli Riviérát,
Vagy legalább egy egy dús összebújt boldog órát.
De most oly nehéz. Most egy sugarat se tudok
Hazudni, se lopni, vergődő és fénytelen harcokon el kell kopni.
Az Antikrisztus napjai ezek,
Csillog a világ szörnyű arany-szennye,
Öhögő senkik, balkörmű gazok szállnak mennybe.
S én lent vergődöm és nem tudja más,
Hogy csöndem éjén milyen jajok égnek,
De légy türelmes, jön ég ideje szebb zenéknek.
Csak légy türelmes. Maradj, míg lehet
Váró révem, virágos menedékem,
Most álarc van rajtam zord és rideg, de letépem.
Vagy szelíden, míg elfutja a könny,
Öledbe hajló arcomról lemállik,
S te ringatsz-ringatsz jó térdeiden mindhalálig.Forrás: Lélektől lélekig
-
Kelemen Erzsébet: Jobb lenne talán
A szerelem-szeretet törvényszerűsége, megnyilvánulása a testi, lelki, szellemi eggyéválás igénye, amely során az ember mindig átéli, hogy mindez csupán merő próbálkozás: a szeretett személybe való beolvadás örökös vágya végigkíséri életünket. Éppen ezért jobb lenne talán
ha mi ketten
lángnyelvek lennénk,
jobban, teljesebben,
egymásba ölelkezhetnénk.Vagy magas hegyoldalról
csörgedező kis patakocskák,
akkor együtt
óriási folyamként
hullámozhatnánk tovább.Vagy legyünk inkább
egymásba épülő hangok,
amelyek adják
a csodaszép dallamot.Esetleg egy szó csupán,
amely csak veled s velem
lenne igazság,
s nélküled-nélkülem
értelmét vesztené ámForrás: Lélektől lélekig
-
Komjáthy Jenő: Viharánek
Hajrá! hogy zúg, zeng a vihar!
Megcsapja órjás szárnyival
A reszkető tekét.
Hogy sápad, szepeg most a gyáva,
Hogy búvik sötét odujába,
Hogy félti hitvány életét!Rongy életét hogy félti most
A sok silány, a sok bigott,
Ha tombolsz rémitőn,
Óh zordonkedvü láng Enyészet!
Csak én vagyok, ki véled érzek;
Ujjongok: Ez az én időm!Ujjongok a szélvésszel én,
Mely fekete szárnyán felém,
Rajtam, velem rohan.
Úgy érzem, lelkem szól belőle:
Óh vajha minden összedőlne,
Minek kölcsönzött lelke van!Kacagok a viharral én,
Testvéri csókot küld felém
A vészek szelleme.
Csak hulljatok remegve arcra,
Keblem magas gyönyörre hajtja
A viharok lehellete!Süvölt, sikolt a fergeteg,
Testvéreim, a vad szelek
Kedvökre játszanak;
Könnytengerét a menny kiontja
S a zúgó, zokogó habokba
Szilaj vágyak haldoklanak.Öldöklő, gyilkos lázban ég
A meghasonlott istenég,
Kétségbedőlt világ;
Villámot szór a nagy világszem
És nem kíméli önfiát sem,
Gúnyt, haragot szemébe vág.Ringó rétek hajába kap,
Rengő erdők fejébe csap,
Mint bősz, gonosz király;
Fönséges, átkos borzalomban
A földnek órjás szíve dobban,
Mert rátapodott Beliál.Ah, itt van, itt az én időm!
Zúg az itélet rémitőn:
Sápadjon minden el!
S ha minden hull, recseg a vészbe’,
Belesikoltok énekébe:
Vesszen, aminek veszni kell!Hajrá! robogj, rombolj vihar!
Haragod égő szárnyival
Vesszőzd meg e tekét!
Tépjed, mi korhadt, gyökerestül,
Törj a korcs lelkeken keresztül,
Zúzd testüket ízekre szét!Kevély hegyek meginganak,
De te száguldj előre csak
S ne kíméld a nagyot!
Alázd meg a hitetlen gőgöt,
Merüljön vad szivébe tőröd
S tebenned hinni bukva fog!Ah, én is érzem ostorid!
Sötét szárnyával beborit
A vész nagy istene.
Vasvesszejét én is megérzem,
De nem csúszom előtte térden,
Mert együtt érezek vele!Hadd féltse éltét lelki rab!
Nem fél tetőled a szabad,
Ha zengsz fönnen, dicsőn!
Kegyetlen kéjjel, láng Enyészet,
Ha összedöntöd az egészet:
Ujjongok: Itt az én időm!Forrás: Lélektől lélekig
-
Rochy György: Vad szerelem
Ajkaim közt az érzéseim,
Számban a vihart keltő szavak,
agyamban őrült lázadás,
ráncaimban az indulat.Szememben a lángoló vadság,
ujjaim közt élet és halál,
vállamon nyugvó bánatok,
szívemben egy reneszánsz bál.De minden gondolat és érzés,
minden ősi vágy és akarat,
eltűnik majd, ha éjszaka
testem a testedre tapad.Forrás: Lélektől lélekig
-
Prohászka Ottokár: Kő az úton
Gondolod, kerül életed útjába
egyetlen gátoló kő is hiába?
Lehet otromba, lehet kicsike,
hidd el, ahol van, ott kell lennie.
De nem azért, hogy visszatartson téged
se, hogy lohassza kedved, merészséged.
Jóságos kéz utadba azért tette,
hogy te megállj mellette,
nézd meg a követ, aztán kezdj el
beszélni róla Isteneddel.
Őt kérdezd meg, milyen üzenetet
küld azzal az akadállyal neked.
S ha lelked Istennel találkozott,
utadba minden kő áldást hozottForrás: Lélektől lélekig
-
Tompa István: A végtelen
Évekből csak napok,
napokból csak órák,
órákból csak percek
s egy pillanat…
boldog mosolyodban,
mint lágy habokban,
ringatózva süllyedek.Ez a szerelem?
Több! – A végtelen!Forrás: Lélektől lélekig
-
Jánosi András: Neked
Ha szemedbe nézek látom a világot,
iriszedbe bújtatott képeket látok.Hogyha kérdezel hangod úntalan édes,
ha nem egy zenekar, akkor vonósnégyes.Markodban rejtőző hatalmas melegség
minden idegemnek igéri az estét.Bőröd pórusai hajnalok láváját,
édes illatukat szűntelenül ontják.Lelkedre, hogy nőjön, ritmusokat lopok:
koppanó lépteid dübörgő nagydobok.S neked én viszem át a fogamban tartva,
e hatalmas szerelmet a túlsó partra!Forrás: Lélektől lélekig
