https://verskucko.com

Kategória: Versek,

  • Csanádi Imre: Őszköszöntő

    Szállj, szállj
    ökörnyál,
    jön az ősz,
    megy a nyár.

    Megy a nyár nevetős,
    komolykodva jön az ősz,
    csillámló derekkel,
    sárga levelekkel,
    Szőlővel, mosolygóval,
    fűre koccanó dióval.

  • Baróti Szabó Dávid: A magyar ifjúsághoz

    Serkenj fel, magyar ifjúság! ím, nemzeti nyelved
    Egy szép nemzetnek bélyege, veszni siet.
    Fogj tollat; kezdj íráshoz; kezdj szóba vegyülni
    Lantos Apollóval nemzeted ajka szerént.

    Nincs és nem is lesz ennél tehetősebb eszköz: ezen kap
    Minden eszesb ánglus, francia, német, olasz.
    S mely szép versekkel telnek sajtói naponként!
    Mind hordják hozzád!… mely ragadozva veszed…

    Mint telik a külsők szédítő kéncsivel honnod!
    Mint pusztúl Árpád hajdani nyelve, neme!
    Serkenj fel mély álmodból, és szánd meg hazádnak
    Nyelvét, mely ha kihal, tudd meg, örökre kihalsz.

  • Szabó T. Anna: Elveszíthetetlen

    Nem igaz, hogy az élet rút, kegyetlen,
    sok öröm van, elveszíthetetlen.

    Van öröm, amely mindörökre tart,
    nem árt neki szó, se tűz, se kard,
    se fagy, se szélvész, átok vagy nyomor,
    mitől a világ oly’ sokszor komor.

    Van öröm, amely soha nem apad,
    s ez az öröm: add másoknak magad,
    míg élsz, magadat mindig adhatod!

    Adj szót, vigaszt, ha van falatot,
    derűt, tudást, vagy békítő kezet,
    mindez tiéd; vesd másba, s nézheted,
    hogy nő vetésed, hozva dús kalászt,
    s meggazdagítva lelked asztalát.

    Csoda történik: minél többet adsz,
    te magad annál gazdagabb maradsz.