Weöres Sándor: Hephaistos

Lendült, szökött az első mozdulat:
karjának izmát érzé már a sánta,
mely szinte végtelenbe szétszaladt
s a gyors bolygók terét magába zárta.

A második: görcsös volt. Elgyötörte
egy pontra szegzett szívós indulat,
mely álmodott fenn-fénylő pajzsokat
és rejtett kincsek századát a földbe.

Pinty-csőrnél gyengébb volt a harmadik,
csöpp rezdülés a két nagy társ tövében,
fürödve az erő fölöslegében.

Onnan való, ahol békénk lakik,
hol tág kút tátong mindennek szívében,
s a tett boldog, ha benne alhatik.

Forrás: Lélektől lélekig