https://verskucko.com

Címke: Ady Endre

  • Ady Endre: A mi Násznagyunk

    Lagzink előtt a Násznagyunk jön
    Rigmusos, órjás harcsa-szájjal
    S egy fölpántlikázott kaszával.

    Szól a Násznagy: »Már régi mátkák,
    Ideje őket összeadni,
    Lekaszálni és megsiratni.«

    »Keresem az öröm-szüléket.
    Hol, merre vannak, merre látták?
    Keresem szívük régi vágyát.«

    Csönd van a lakodalmas házban,
    A vendégek csak isznak, esznek
    És néha nagyokat nevetnek.

    S aztán lép a Násznagy kevélyen
    Fekete leples tíz szobán át
    S hetykén pengeti a kaszáját.

    S egy koporsóban kéken-sárgán
    Ott fekszünk mi egymással telve
    Végre, örökre egybekelve.

    Forrás: Arcanum

  • Ady Endre: A te melegséged

    Miért próbál kép vagy szobor
    Lelkemből kilopni téged?
    Elevenek vagy hidegek:
    Ki tudja nekem adni még
    A te egyetlen melegséged?

    Minden csókomban meghalok
    S ajkaidon kelek újra,
    Asszony-szirokkó száz jöhet:
    Sorvasztó, édes melegét
    Énreám már hiába fujja.

    Halottak és elevenek
    Hiába hűtnének téged,
    Nincs más meleg, mint a tied.
    Ki tudja nekem adni még
    A te egyetlen melegséged?

    Forrás: Arcanum

  • Ady Endre: Boldog új évet

    Ezúttal sírva, szépen
    Forgok meg lelkemnek régi
    Gyermekes életében:
    Boldog új évet kívánok.

    Boldog új évet kívánok,
    Mindenki tovább bírja
    E rettenetet,
    E szamárságot,
    Mint szegény, mint bírom én, én,
    Gyönyörködve,
    Óh, én szegény
    Lelki kémény.
    Boldog új évet kívánok.

    Ontom a füstjét
    A szavaimnak,
    Pólyálva és idegesen,
    Be messze ringnak
    Az én régi terveim,
    Az én régi társaim is
    De messze vannak,
    Boldog új évet kívánok.

    Új év Istene, tarts meg
    Magamnak
    S tarts meg mindenkit
    A réginek,
    Ha lehet:
    Boldog új évet kívánok.

    Forrás: magyar-versek.hu

  • Karinthy Frigyes: Ady paródia

    Így írtok ti

    Ady Endre: Leköpöm a multat

    Leköpöm a multat,
    A lélek-pókot, a cudart,
    Leköpöm a lelkemet is,
    Mert visszanyihog a multba.

    Én vagyok Máté király.
    Én vagyok Máté király.
    Holdfényes, szelíd arcom.
    Belelobog a nagy éjbe.

    Forrás: www.eternus.hu – Karinthy Frigyes versei

  • Ady Endre: Teveled az Isten

    Teveled az Isten
    Az Istenhez gyönge szódat emeled:
    Teveled lesz akkor az Isten.

    Elvesztetted szegény, kóbor magadat:
    Ha szabad: segítsen az Isten.

    Perc-barátok kedve már elköltözött:
    Búk között itt lesz tán az Isten.

    E szép élet nem sok örömet hozott:
    Gondozott azonban az Isten.

    Az Istenhez gyönge szódat emeled:
    Teveled lesz akkor az Isten.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Ady Endre: TATJÁNA ÍRT…

    Tünedező alkonyvilágnál
    Olvasgatom a levelet…
    Tatjána sír, sirat egy titkot,
    Egy vágyat, amely elveszett.

    Úgy fáj nekem az, amit ő ír,
    Könnye az én szivemre hull…
    …És mégis, mégis levelének
    Ujjongok mondhatatlanul…

    Kis levelét kibontom százszor…
    Tatjána sír, gúnytól remeg…
    Óh, kinyílott szűz leányálom,
    Mennyivel tartozom neked!…

    Tatjána sír… Van még Tatjána,
    Rajongó lelkű, hófehér,
    Aki szeret félőn, titokban,
    Ki szeret – a szerelemért…

    Tatjána sír. Siratja titkát,
    Egy álmot, amely elveszett,
    Egy titkot, melyet most vallott be
    S melyet már régen érezek!…

    Közel voltam a kárhozathoz,
    Mely felé asszonykéz dobott –
    Az ő aggódó lelke volt tán,
    Amely a szirten átfogott…

    Én nem tudom, rózsás az arca,
    Vagy halvány, sápadt, vértelen,
    Csak azt tudom, hogy lelke tiszta,
    Szivében dal van s szerelem…

    Én Tatjánám, ne félj a gúnytól,
    Ne sirasd azt a levelet:
    Megmentetted az én hitetlen,
    Veszendő, bűnös lelkemet!…

    1899. augusztus 30.

  • Ady Endre: Könyörgés egy kacagásért

    Lukács Hugónak küldöm.

    Arcod haragos fellegekből
    Ismerős nekem, Isten,
    Villámok hozták el szememig
    S fürdettem gyakran könnyeimben.

    Nem láttam még sugaras arcod,
    Melyet, hajh, sokan látnak,
    Hol vagy, hol vagy és miért kerülsz,
    Szent Istene a kacagásnak?

    Éhezem, Uram, a jókedvet,
    Szomjazom nevetésed,
    Ilyen hálás, pojácás híved
    Soha tán nem is volna Néked.

    Egy gyönyörű, nagy kacagásban
    Harsogjon föl a múltam,
    Lássam egyszer vidám arcodat
    Kacagó, szent sírásba fultan.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Ady Endre: A KÖNNYEK ASSZONYA

    Bús arcát érzem szívemen
    A könnyek asszonyának,
    Rózsás, remegő ujjai
    Most a szivembe vájnak.

    Érzem az illatát is ám
    A rózsás, gyilkos ujjnak
    S véres szivemre szomorún
    A könnyek hullnak, hullnak.

    Az ajka itt mar édesen,
    A haja ide lebben,
    Az egész asszony itt pusztít,
    Itt, itt: az én szivemben.

    Bosszút itt áll az életért,
    Aknát itt ás a multnak.
    Véres szivemre szomorún
    A könnyek hullnak, hullnak.

    Nagy az én bűnöm. Vesszen is,
    Kire a végzet mérte,
    Hogy a könnyek szfinksz-asszonyát
    Megérezze, megértse.

    Maradjon szent talánynak Ő,
    Maradjon mindig újnak.
    Véres szivemre szomorún
    A könnyek hullnak, hullnak.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Ady Endre: Ki várni tud

    Tartsd magad,
    Sors, Élet és Idő szabad
    S ki várni érez, várni tud.

    Várni tud,
    Kinek ön-énje nem hazug
    S nem hord össze hetet s havat.

    Tartsd magad,
    Mert most az a leggazdagabb,
    Ki várni érez, várni tud.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Ady Endre: Karácsony

    Ma tán a béke ünnepelne,
    a Messiásnak volna napja,
    ma mennyé kén’ a földnek válni,
    hogy Megváltóját befogadja.
    Ma úgy kén’, hogy egymást öleljék
    szívükre mind az emberek –
    de nincs itt hála, nincs itt béke:
    beteg a világ, nagy beteg…

    Kihűlt a szív, elszállt a lélek,
    a vágy, a láng csupán a testé;
    Heródes minden földi nagyság,
    s minden igazság a kereszté…
    Elvesztette magát az ember,
    mert lencsén nézi az eget,
    megátkozza világra jöttét –
    beteg a világ, nagy beteg…

    Ember ember ellen csatázik,
    mi egyesítsen, nincsen eszme,
    rommá dőlt a Messiás háza,
    tanítása, erkölcse veszve…
    Óh, de hogy állattá süllyedjen,
    kinek lelke volt, nem lehet!…
    Hatalmas Ég, új Messiást küldj:
    beteg a világ, nagy beteg!

    Forrás: Ady Endre összes versei