https://verskucko.com

Címke: Ady Endre

  • Ady Endre: Akit egyszer megláttunk

    Ezernyi idegen szemre
    Vet naponként képet az arcom
    S ezer idegen arccal alszom,
    Kik a szemembe temetvék:
    Ezer rémlés és száz emlék.

    Ki rámtekint, kit megnézek,
    Egymást talán már sohse látjuk,
    Nem öleljük, de meg se bántjuk,
    Egyik erre, másik arra
    Emléket visz nem akarva.

    Hűvös szemek légiói,
    Hiába tűntök messze-messze,
    Nagy titkokkal bele van edzve
    Szemünkbe, kit egyszer láttunk:
    Egymással éltünk és háltunk.

    S ki rámtekint, kit megnézek,
    Akármilyen undorral tettük,
    Egymást örökre elszerettük,
    Mert az utolsó látásig
    Álmunk: a másik, a másik.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Ady Endre: Az idegen arcok

    Ha idegen arcokat nézek,
    Arcom ijedten földre vágom:
    Óh, Istenem, mennyi más arc van,
    Mennyi más arc van a világon.

    Mennyi borús szem néz szemembe,
    Mennyi homlok sápad rám némán,
    Mennyi vádló álom és rejtély,
    Mennyi nagy szomorúság néz rám.

    Mennyi vád terped minden arcon,
    Vádja letűnt s jövő időnek,
    Mint láncos rab, félve, bűnbánón,
    Csak föl-fölnézve nézem őket.

    Valaha minden arc magáért
    Vívott egy szörnyűséges harcot
    És állanak rab elleneként
    Egymással szemben most az arcok.

    Már-már alig emlékeznek,
    Hogy egykor egymással csatáztak,
    De ott ég minden ember arcon
    Látatlanul kudarc, gyalázat.

    S minden arcot, idegen arcot,
    Midőn elfog a titkos emlék,
    Legalább egyszer földerítni,
    Megragyogtatni be szeretnék.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Ady Endre: Biztató a szerelemhez

    Szép asszonyom, a szerelem
    Ötlettelen és ócska jószág,
    És mégis, hidd el, ez az egy
    Hajszás valamink: a valóság.

    Az ember mindent elfeled,
    Élni, hazudni, halni, adni,
    De csók-kérő daganata
    A sírban sem fog lelohadni.

    Drágám, az évek és napok,
    Hidd el, nem lesznek sohse szebbek:
    Holnap s mindig az emberek
    Ölelnek, szűlnek és temetnek.

    Valahogyan, valahogyan
    Ezt kellene feledni máma.
    Ez a kicsi kis feledés:
    Ez az emberek boldogsága.

    Édes, ugye, mi feledünk?
    Drágám, ugye, a napok, évek
    Nem rontják meg a mámorunk,
    Nem rontnak meg engem s téged?

    Olyan mindegy, mint szeretünk,
    Olyan mindegy, csókunk mifajta,
    Olyan közeli a Halál
    S olyan nagyszerű győzni rajta.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Ady Endre: Dal a rózsáról

    A szép leány a búcsúzáskor
    Egy rózsát tűzött fel nekem.
    Piros volt lágyan feslő szirma,
    Jelképed, égő szerelem!
    Könnyű csókot lehelt reája
    S mint álomkép már messze szállt el,
    S én fájó szívvel, könnyes szemmel
    Sokáig néztem még utána.

    Elhervadt már a rózsabimbó,
    Amit a szép leány adott.
    Hervadtan őrzöm, hisz a múltból
    A sors csupán ennyit hagyott…
    Pedig a lányka könnyű csókját
    Könnyeim már régen lemosták,
    De most tudom, hogy ez a csók volt
    Sejtelmes, végső „Isten hozzád!”

    A szép leány a rózsabimbót
    Most más legénynek tépi le,
    Most más legényért dobog, lángol
    Szerelmes, forró kis szíve;
    Más csókolja kicsiny kacsóját,
    De megőrzöm a hervadt rózsát:
    Én kaptam annak a kislánynak
    Legelső, tiszta, szűzi csókját!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Ady Endre: Vágyni hogy szeretnék

    Hiszen jó volt magamban,
    Magamért és magammal élni,
    De ezt a boldogságot
    Olyan jó volna fölcserélni.
    Valami furcsa kékkel,
    Egy ősi s csak holnap jött mával,
    Valami kidacolt, nagy,
    Kínra-hajló romantikával.
    Óh, vágyni hogy szeretnék,
    De nem vággyal, aki csak percnyi,
    De vággyal, amellyel
    Örökig ki lehet telelni.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Ady Endre: Be szépre-nőttél bennem

    Be nagyra-nőttél,
    Be szépre-nőttél bennem,
    Én kidacolt, drága szerelmem.

    Elfojtanálak,
    Ha enyhe volna múltam,
    De bűnöztem, de nem tanultam.

    Sorsom fokára
    Szerelmes ibisz-pelyhek
    Most már fészket-kérőn cipelnek.

    Be jó dacolni,
    Be jó a cifra bánat,
    Be jó bolondulni utánad.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Ady Endre: Gonosz csókok tudománya

    Isten, küldjön te szent kegyelmed
    Szívemre halálom előtt
    Valami különös szerelmet,
    Valami különös szerelmet.

    Szörnyedjenek el, akik látják
    Az én öleléseimet:
    Új, gonosz csókok tudományát,
    Új, gonosz csókok tudományát.

    Figurázó, nagy csók-zenével,
    Vadítva a maflák hadát:
    Így jöjjön el majd az az éjjel,
    Így jöjjön el majd az az éjjel.

    Így kárhozván föloldozódok,
    Mert így ítélem igazán
    Az életet s kulcsát, a csókot,
    Az életet s kulcsát, a csókot.

    Az élet: elvesztett csók-holmi
    S én szeretném az életet
    Egy csók-ötlettel megcsúfolni,
    Egy csók-ötlettel megcsúfolni.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Ady Endre: Beteg szívemet hallgatod

    Téged keresve útján, harcán,
    Milyen bátor, erős szivem volt,
    Milyen muzsikás, milyen harsány.

    Milyen beteg most, milyen vásott:
    Dobbanását nem tartja más, csak
    Te nagy, szerelmes akarásod.

    Ha még egyszer vadul fölzengne,
    Himnusza a kíné s a kéjé,
    Himnusza a himnuszod lenne.

    Himnusz, hogy mégis rád találtam,
    Nagy vétkekkel, nagy kerülőkkel,
    De élve és nem a halálban.

    S mindent megér, ha csak egy óra
    Dalolta el dalát melletted
    S nem nyílhat a szám átok-szóra.

    Beteg szívvel, istenes ember,
    Vallok neked, ím, kicsi párom,
    Áhitatos, bús szerelemmel:

    Ne hallgasd rossz, beteg zenéjét,
    Jó a szivem, mert benne vagy te
    S sziveink az órákat éljék.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Ady Endre: Vándor, téli Hold

    Este volt, idegenben, távol,
    tarka, rossz népek jártak és szerettek,
    s mi búcsúztunk, szólván így:
    ölelkezniök kell a jobb embereknek,
    hiszen olyan ritkán lelik meg egymást.

    Én őriztelek s őriztél-e engem,
    két jobb embernek őrizted-e sorsát?
    Nagyon kis boldogság
    permetezzett a mi fejünkre.

    Talán te voltál, aki megbántad
    találkozásunk és bátor vágyad,
    a cél-vevésünk s a botor hitünk.
    Tudsz-e még hinni?
    Próbáld meg s jól lesz: hiszünk.

    Nekem a tele-Holdak,
    az együtt-nézettek,
    szépek lesznek, mert szépek voltak,
    s a fogadásunk
    nekem ma sem egy utált, ócska folt:
    megbolondulnál, ha tudnád,
    miket juttat eszembe
    a vándor, téli tele-Hold.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Ady Endre: A kezdet siratása

    Dehogy maradnék veszteg,
    Mihol minden napomon
    Drágaságokat vesztek
    És nincs mit féltenem.

    Búza-földön keresztek
    S más keresztek itt s amott,
    Nincsen Vég és nincs Kezdet:
    A Kezdet halála fáj.

    Ez fáj mégis: a Kezdet,
    Ez a szent, ős Valami,
    Akit most már megesznek
    A Vég halott szájai.

    Micsoda-szép gerezdek
    Kínálgatták magukat
    S milyen szép volt a Kezdet,
    Akit most megöl a Vég.

    Milyen búsak, esettek,
    Kik most kezdnek kezdeni,
    Oh, fiatal keresztek,
    Látlak ifjú vállakon.

    Siratlak, drága Kezdet,
    Ki hozzám kegyes valál
    S mert Vég sincs, hát meresztek
    Kisírt szemeket feléd.

    Lelkem immár megedzett.
    Élni? – halni? – : ugyanaz,
    De siratlak, szent Kezdet – :
    Most nem vagy sehol-sehol.

    Forrás: szeretem a verseket