https://verskucko.com

Címke: Baranyi Ferenc

  • Baranyi Ferenc: PIPACSPERNYÉT SODRÓ

    (Benjámin Lászlónak)

    Szégyenkezésre nincs okod: a hajlam
    legénykedésre sose ösztökélt,
    de látva, hogy varjak sötét csapatban
    négyszögesítik az ég fénykörét:

    fülsértő, harsány hallgatásba fogtál,
    az Istent ezzel józanítva ki,
    a csönded úgy üvölt azóta, hogy már
    a mindenség partján is hallani.

    Pedig csupán a Vadaskerti úttól
    a Kálvin térig tartó dünnyögést
    hagytad te abba, mert lassan kicsúfol
    az is, kinél ma sincs se tűz, se kés.

    Vagy meglehet: jövőt-csereberélő
    kalmárzsivajtól szakadt meg szavad,
    hisz már azt hírelik, hogy ama végső
    harcért hitelt az ószeres sem ad –

    hát nem! És százszor nem! Ha volt a földön
    értelme áldozatnak: lesz, aki
    pipacspernyét sodró szelekkel eljön
    az elvérző zászlót meghajtani.

    🕊️

  • Baranyi Ferenc: FOHÁSZ

    Ne csak magyarul,
    de magyarán is
    engedj szólni, Uram,
    azaz egyenesen,
    mint a kaszasuhanás.

    Vágjon rendet a szó a
    dudvarostú beléndek-beszédben,
    hogy szárban bátorodva égre szökjön
    az értelem aranyfejű kalásza.

    Hozz bénakórt nyelvemre, hogyha méreg-
    be mártott heggyel döfni készül
    s nem rendet vágni ezüst suhogással.

    Métely tőrének, sandaság nyilának
    ne légyen barlangbiztos arzenálja –
    míg szólni tud – a szám.

    Magyarul úgy s
    uttogjak és kiáltsak,
    hogy mindig magyarán!

    🕊️

  • Baranyi Ferenc: TEJÉRT S MÉZÉRT

    (Váci Mihály emlékére)

    Könnyű most rálegyinteni!
    A szobra is olyan sovány, hogy
    a varjú már a vállán károg –
    madárijesztőnek hiszi.

    Mennybe vitték a jegenyék,
    majd gyökerükig visszahúzták –
    a földbe így került. Hazugság,
    hogy magas volt neki az ég.

    Sokan kiöntik a jövőt,
    mert légy esett az anyatejbe
    s mert nem csinált nyarat a fecske,
    amely elsőnek visszajött.

    Ki csak tejért s mézért perel:
    nyűg a fennkölt nektárivóknak,
    kik mégis mindig átkozódnak,
    ha percre kiapad a tej.

    Hát mit akarok tőle még?
    Próbálgatta a lehetetlent.
    S nem szegte meg azzal, hogy elment,
    az érkezés igéretét.

    🕊️

  • Baranyi Ferenc: A NYOLCADIK AJTÓ

    Kékszakállú, én adom most:
    íme, itt a nyolcadik kulcs.

    Csak belülről nyitja ajtód,
    mely saját magadra tárul,
    nem torzíthat már a fény, mely
    rólam visszaverve rádhull –
    nem vagyok már. Tűnhetsz annak,
    ami vagy – s nemcsak lehetnél.
    Senki sem lát, csak a nyirkos
    várfalak közé rekedt éj.

    Mássá tett a nő-jelenlét:
    úgy lehettél hős, kegyetlen,
    dús, gyengéd s országgal ékes,
    hogy a tükröd én lehettem,
    gyöngeséged s múltad titkát
    féltve is büszkén szemérmes
    úgy lehettél, jó uram, hogy
    volt egy asszony, aki kérdez.

    S ha hét ajtód meg se látom?
    Ha semmit se kérdezek meg
    s azt sugallja hallgatásom:
    „titkaid” nem érdekelnek?
    Akkor sértve inkább lennél?

    Akkor inkább lenne részem
    bús magamra-hagyatottság
    várad örök éjjelében?
    Lettem volna – mint sok asszony –
    üres szívű, puszta szájú?
    Milyen kellett volna lennem?
    Mondd meg nékem, Kékszakállú!

    Enyém most már minden éjjel –
    és mindig és éjjel lesz már.
    S vak az éj. Senkise lát, csak
    a rajtam kívül rekedt vár.

    Fedd magad fel önmagadnak,
    mérd, amit raksz és amit dúlsz.

    Kékszakállú, én adom most:
    íme, itt a nyolcadik kulcs.

    🕊️

  • Baranyi Ferenc: BUTTERFLY MAGÁNYA

    (Csocsoszán ezerkilencvenöt napja)

    Mióta elment a hajó:
    nem tudom, miért kék a tenger.

    Csak azt tudom,
    hogy nemcsak körülölel,
    de hurkol is
    a cseresznyevirág illatú csönd.

    Csak azt tudom,
    hogy az alkonyat
    nem rózsaszirmok színét idézi többé,
    hanem a kihunyó tűz
    megbicsakló pirosát.

    Csak azt tudom,
    hogy nem csupán távoli rizsföldek
    fehérre hántolt üzenetét hordozzák a szelek,
    de vöröskövű sivatagok
    mérgező porát is.

    Csak azt tudom,
    hogy házacskám bambuszfalának résein át
    szobámba szivárog a szorongás huzata,
    amely most csak halaványra lehel,
    de a lelket is kiviheti belőlem
    egy napon.

    Ám, hogy a tenger miért kék még mindig?
    Azt már nem tudom.

    🕊️

  • Baranyi Ferenc: MEFISZTÓTÁGAS

    Eladó, minden eladó:
    eszme, rögeszme, hit, cinizmus,
    kordé, bicikli, bárka, kisbusz,
    lógombóc és üveggolyó –
    eladó, minden eladó.

    Eladó, minden eladó:
    a meggyvörös, az enciánkék,
    a tűz, a víz, a fény, az árnyék,
    delnő, kamaszlány és lotyó –
    eladó, minden eladó.

    Eladó, minden eladó:
    a múlt s a pillanatnyi helyzet,
    a közösség, a nép, a nemzet,
    megannyi Föld- és Mars-lakó –
    eladó, minden eladó.

    Eladó, minden eladó:
    a Hét krajcár, a Bánk, a Toldi,
    Júlia, Lilla, Léda, Fanni,
    Szózat, Rákóczi-induló –
    eladó, minden eladó.

    Eladó, minden eladó.
    Forog az áru körbe-körbe,
    csobog a bor, sül az ökör – de
    nincs több vevő, mint eladó.

    És ez azért vígasztaló.

    🕊️

  • Baranyi Ferenc: HÉTKÖZNAPI ISTENHOZZÁD

    Nincs mit mondanom –
    nincs mit mondanod.
    Szemed jégvirág borítja –
    már mögé nem láthatok.

    Nincs mit mondanod –
    nincs mit mondanom.
    Párosan viselt magányunk
    súlya nem megosztva nyom:
    egészben a válladon,
    egészben a vállamon.

    Ne értsd félre, ha kereslek:
    rádtalálnom nem öröm,
    tűnt ölelés emlékétől
    únt öleléshez szököm.

    Varázsod szét így töröm.

    Válni kell.
    Önvédelemből hagylak el
    s fel nem cseréllek senkivel.

    Válni kell.
    A szív nem nézi, mit cipel,
    csak éppen már nem bírja el.

    🕊️

  • Baranyi Ferenc: KÖRÖZVÉNY

    Ezerkilencszázhetvenkilenc
    október tizenharmadikán
    fölegyenesedett a kertben
    és lopva szétnézett az apám.

    Az ásót földbe ütve hagyta,
    mintha csupán a boltba menne,
    s mivel kezén is, homlokán is
    zavarta őt a munka szennye:

    megmosdózott a locsolónál –
    nyitva maradt nyomán a vízcsap –
    s úgy lopakodott ki a kertből,
    mint aki percre távozik csak.

    Aztán – mikor senki se látta –
    egy alacsony felhőre lépett
    és nekivágott kiskabátban
    a magasságos őszi égnek,

    amikor rájöttünk a cselre:
    már nem tudtuk követni szemmel.

    Fogják meg! Ott! A földi létből
    kereket old egy öregember!

    🕊️

  • Baranyi Ferenc: KÖNYÖRGÉS HANGOS MEGHASONLÁSKOR

    Add, hogy a feljelentőm intelligens legyen –
    ne váljon zagyvasággá szavam, amit továbbít,
    hogy pontosan megértsék a Legfelsőbb Helyen:
    húz is, míg rúg e ló és – a lába is kilátszik…

    🕊️

  • Baranyi Ferenc: A FELTÖREKVÉS BALLADÁJA

    Ha korsó vagy, sose feledd:
    kútra ne járj, hogy el ne törhess,
    magadban friss buzgás helyett
    poshadt ürességet lötyögtess
    és ettől életed örök lesz,
    bár csöpp értelme sem marad…
    Ne tégy egy lépést sem, ha törtetsz –
    s a csúcson találod magad!

    Ha kurta vagy, kaparj sokat,
    s neked is lesz, több mint remélnéd,
    kalász már egy sem bólogat
    s cséplésre oldva, ím, a kévék,
    de földre pergett számos érték:
    kaparj – s hombárnyi lesz javad!
    Szedd fel, amit kínál a mélység –
    s a csúcson találod magad.

    Ha fecske vagy, hitesd el azt,
    hogy egymagad nyarat csinálhatsz,
    állítsd, hogy zörög a haraszt
    szélcsendben is, mert ráhibázhatsz…
    Minden hazugságból kimászhatsz,
    ha nincs igazán igazad,
    mellékutakon körbejárhatsz –
    s a csúcson találod magad.

    Herceg, ha mindez mégse használ –
    még egy tanács, hogy megfogadd:
    sirasd soká a ravatalnál,
    akit titokban elkapartál,
    gödröt toronymagasra rakjál –
    s a csúcson találod magad!

    🕊️