https://verskucko.com

Címke: boldogság

  • Balassi Bálint – Hogy Júliára találván így köszöne neki

    Ez világ sem kell már nekem
    nálad nélkül, szép szerelmem,
    ki állasz most énmellettem,
    egészséggel, édes lelkem.

    Én bús szívem vidámsága,
    lelkem édes kívánsága,
    te vagy minden boldogsága,
    véled isten áldomása.

    Én drágalátos palotám,
    jóillatú piros rózsám,
    gyönyerő szép kis violám,
    élj sokáig, szép Júliám!

    Feltámada napom fénye,
    szemüldek fekete széne,
    két szemem világos fénye,
    élj, élj életem reménye!

    Szerelmedben meggyúlt szívem,
    csak tégedet óhajt telkem,
    én szívem, lelkem, szerelmem,
    idvez légy, én fejedelmem!

    Júliámra hogy találtak,
    örömemben így köszönök,
    térdet-fejet neki hajték,
    kin ő csak elmosolyodék.

    Forrás: Szívzuhogás

  • Áprily Lajos – Virág-ének

    Virág voltam. A rét zenéjét
    sugaras szélben hallgattam én.
    Rámnézett egy ifjú leány, és
    elvörösödtem hevesen én.

    Aztán jött egy fiú – sietve –,
    s letépett, mint egy gondolatot.
    Tűz szaladt szét az ereimbe,
    mikor ajkához odatartott.

    Aztán a leány hajába
    tűzött s elfutott nevetve.
    Éreztem, hogy hervad a szirmom,
    s boldog voltam – így veszni meg!

    Forrás: Szívzuhogás

  • Illyés Gyula – Jó érezni

    Jó érezni azt, hogy szeretlek
    nagyon és egyre-egyre jobban.
    Ott bujkálni a két szemedben,
    rejtőzködni mosolyodban.

    Érezni, hogy a szemeid már
    szemeimben élnek és néznek,
    s érezni azt, hogy szép, veled szép,
    és csak veled teljes az élet.

    Mit el nem értünk,
    külön tévelyegve;
    talán egy kis fészek adja meg
    nekünk,
    hol ajk az ajkon egymást
    átölelve,
    nevetve-sírva boldogok leszünk.

    Forrás: Szívzuhogás

  • Kosztolányi Dezső: Boldog, szomorú dal

    Van már kenyerem, borom is van,
    van gyermekem és feleségem.
    Szívem minek is szomorítsam?
    Van mindig elég eleségem.

    Van kertem, a kertre rogyó fák
    suttogva hajolnak utamra,
    és benn a dió, mogyoró, mák
    terhétől öregbül a kamra.

    Van egyszerű, jó takaróm is,
    telefonom, úti bőröndöm,
    van jó szívű jót-akaróm is,
    s nem kell kegyekért könyörögnöm.

    Nem többet az egykori köd-kép,
    részegje a ködnek, a könnynek,
    ha néha magam köszönök még,
    már sokszor előre köszönnek.

    Van villanyom, izzik a villany,
    tárcám van igaz színezüstből,
    tollam, ceruzám vígan illan,
    szájamban öreg pipa füstöl.

    Fürdő van, üdíteni testem,
    langy tea beteg idegeimnek,
    ha járok a bús Budapesten,
    nem tudnak egész idegennek.

    Mit eldalolok, az a bánat
    könnyekbe borít nem egy orcát,
    és énekes ifjú fiának
    vall engem a vén Magyarország.

    De néha megállok az éjen,
    gyötrődve, halálba hanyatlón,
    úgy ásom a kincset a mélyen,
    a kincset, a régit, a padlón,

    mint lázbeteg, aki föleszmél,
    álmát hüvelyezve, zavartan,
    kezem kotorászva keresgél,
    hogy jaj, valaha mit akartam.

    Mert nincs meg a kincs, mire vágytam,
    a kincs, amiért porig égtem.
    Itthon vagyok itt e világban,
    s már nem vagyok otthon az égben.

    Forrás: MEK

  • Váci Mihály: Hol van…

    Hol van, amit kerestünk, és mi az,
    amit kerestünk, s ha megleltük,
    adott-e boldogságot, értelmes örömöt
    amit kerestünk és az volt-e végre
    a megtalált ajándék, amit kerestünk?
    És azt kerestük-e, amire vágytunk,
    azt kerestük-e hát, amire szükségünk volt,
    az volt-e a boldogság, amit kerestünk,
    a lét célja, értelme, az volt-e a lényeg,
    amit kerestünk, és kerestük-e végső
    erővel, és kell-e azt keresni,
    vagy csak mert nincs sehol soha, nem létezik,
    azért kerestük?

    Forrás: Magyarul Bábelben