https://verskucko.com

Címke: emberi kapcsolatok

  • George Matthew Adams – Idézetek

    „Senki sem magától lett olyan, ami.
    Mind ezernyi más emberből vagyunk.
    Bárki, aki valaha is kedvességet tett nekünk
    vagy bátorítóan szólt hozzánk,
    része lett a mi karakterünknek,
    gondolatainknak, és sikereinknek is.”

  • Márai Sándor – idézet

    „De amíg azt hiszed, hogy dobog valahol egy szív,
    mely érted dobog, bocsáss meg az embereknek.
    Egy emberi szív, mely önzetlenül érez irányodban,
    elég, hogy megbocsáss mindazoknak,
    kiknek önző és komisz szívét megismerted;
    elég, hogy megbocsáss az emberek összességének.”

  • Maya Angelou – idézet

    „Megtanultam, hogy az emberek elfelejtik, amit mondasz,
    és elfelejtik, amit teszel.
    Az egyetlen dolog, amire emlékezni fognak,
    az, hogy milyen érzéseket váltottál ki belőlük.”

  • Vavyan Fable – idézet

    „Csillapíthatatlan és legyőzhetetlen szabadságvágyunkhoz
    mohó, szinte gyermekes odatartozásvágy társul,
    és csak látszólagos az ellentét.
    Szabad az, aki szabad szívvel választja meg,
    kitől függjön, hova tartozzon.”

    Forrás: Vavyan Fable

  • Andrew Carnegie – idézet

    „Az emberekkel való foglalkozás nagyon hasonlít az aranymosásra.
    Nem a piszkot keresed, hanem az aranyat.”

    Forrás: Andrew Carnegie

  • Hamvas Béla – Idézet

    „A barátságnak négy formája van: a hősies, az intim, a szellemi és a játékos.
    De az igazi barátság mind a négyet egyesíti, s ezért nyugodtan mondható, hogy ez a barátság négy dimenziója.
    A hősiesség az, hogy feláldozom érte életemet;
    a szellemi az, hogy ahol együtt vagyok vele, az a szellemi világa;
    a játék az, hogy olyan vidáman játszom vele, mint a gyermek;
    az intim az, hogy feltárom magam.”

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Reményik Sándor: Magános öröm

    Mondod: a bánatod magános,
    Az örömöd ó, még magánosabb,
    Sötétség vagy, ha éjszakába jársz,
    De árnyék vagy, ha reád tűz a nap.
    És minden árnyék külön libegés
    És minden árnyék néma, külön élet,
    A bánat őket összesöpri-mossa,
    A fény mutatja meg a különbséget.

    Mondod: a bánatod magános,
    De volt-e már mély, zengő örömöd?
    Ölelni vágytad a széles világot
    S a vágy, öröm szívedbe fúlt, törött.
    Vágytál röpülni, önmagadon túlra,
    Nem messze, csak egy rokonszellemig, –
    Az örvendezőt hűvös mosolyok
    Önnön szívébe visszakergetik.

    Mint kehely szélén zengő aranycsöppek:
    Az örömital benned muzsikál,
    Túláradna, de nincs merre-hova,
    Leperegne, de csak habozva áll.
    Raksz vértet, páncélt a szíved fölé,
    De ver a szíved vért, páncél alatt –
    Ujjongva szólnál: most boldog vagyok!
    – És összeszorítod a fogadat!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Leleszi Balázs Károly: Tedd meg, ha teheted

    Van, amit megteszünk, amit talán
    majd egyszer megteszünk,
    s van, amit soha sem fogunk megtenni.
    Bankszámlát nyitunk,
    költségvetést készítünk,
    spórolunk, tervezünk,
    hitelt veszünk fel,
    aztán nekiveselkedünk…
    Minek is?…
    Persze olykor az is előfordul,
    hogy álmokat kergetünk…
    Holott egy kéz is elég volna,
    egy bezárt kaput kinyitni,
    a másik kezéből a csomagot kivenni,
    egy arcot megsimogatni,
    kéznyújtásban barátságot felajánlani,
    egy sebre gyógyírt hinteni,
    átölelni egy vállat,
    egy kéz is bőven elég volna felmutatni
    a helyes irányba vezető utat.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Faludy György: Csuáng Cö mondta

    „Ha egy ember véletlenül a másik
    lábára lép a zsúfolt piactéren,
    úgy magyarázgat. (»Nagy a torlódás itt,
    bocsásson meg, alázatosan kérem.«)

    Ha öcskösével teszi ezt a bátyja,
    pardón-t mond gyorsan. Ezzel elintézte.
    Ha az apa lép a kölyök lábára,
    semmit se szól, mintha nem venné észre.

    A legnagyobb udvariasság mentes
    a formalitásoktól, és a teljes
    bölcsesség tervezetlen, de kiárad,

    mint a folyók. Tökéletes szerelmet
    nem lehet demonstrálni, és a teljes
    őszinteség nem nyújt garanciákat.”

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Gustave Thibon: Idézet

    „Nem az az igazi barát,
    aki szenvedéseink közepette
    szánalommal fordul felénk,
    hanem aki irigység nélkül tudja
    szemlélni boldogságunkat.”

    Forrás: Lélektől lélekig