Címke: emberi kapcsolatok

  • Helen Keller: Idézetek

    A legjobb és leggyönyörűbb dolgokat a világon nem láthatjuk és nem érinthetjük.
    Csakis a szívünkkel érezhetjük őket.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Szabó Lőrinc: Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol

    Ugy közeledem hozzád, lopva, félve,
    szivenütő és vonzó rettegéssel,
    mint óvatos sün alvó viperához…
    – Nem, nem; bocsáss meg, kedves! Nem tudom,
    miért gyötör ma ily hisztérikus
    és gyáva vágy, hisz oly szelíden alszol,
    s nevetsz álmodban, mintha eljövendő
    gyermekünkkel és velem játszanál.

    Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol
    a szomszéd ágyban… Meg se simogatlak,
    csak messziről szívom hajad szagát,
    csak nézem élő csontjaid s husod
    önfeledt nyugalmát… Ugy kéne már, hogy
    enyhüljön bennem ez a szomorú
    és bizalmatlan, örök társtalanság,
    de mindenkitől féltem magamat,
    szabadságomat, nem tudok örűlni
    fenntartás nélkül, és így születik meg
    az önzésből a lelkifurdalás.
    Félek tőled, akkor is, ha kivánlak,
    szeretlek, s mégis mindig titkolom,
    vágyom rád, s most is úgy hajlok föléd,
    mintha ellenség volnál: óvatos
    lelkem tüskéit fordítom feléd,
    mert törvény véd s mert zsarnokom lehetsz.

    Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol.

    Nem nyúlok hozzád… Óh, micsoda jóság,
    milyen tökéletes odaadás
    kellene ahhoz, hogy boldog legyek,
    és aki vagyok, mégis az maradjak!
    Az ellentétem kéne, az, aki
    nem követel semmit cserébe, a
    teljes biztonság, az önvád alól
    felmentő, szent, jókedvű, igazi
    önzetlenség… Az volna jó, igen,
    az volna nekemvaló szerelem,
    mély, üdvözítő, örök, mint a föld
    és egyszerű, mint a halál s az élet,
    amelynek öntudatlan kezei
    kötötték s majd feloldják köldökünket.

    Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol…

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fodor Ákos: ARCKÉPCSARNOK

    Van egy arc,
    amit csak önmagunkat elképzelve látunk

    • lehet, hogy ez az igazi.
      És van annyi arcunk,
      ahányan csak ránknéznek (és: ahányszor!) és még az is lehet,
      hogy ezekben akad néhány közös vonás
    • lehet. Akkor ez a valóság.
      Van egy,
      amit tükörbe nézve látunk: villám-
      gyorsan alakuló, képlékeny látvány: múzsája a Szomszéd Ízlése s az azt szolgáló, vagy azt ellenző szándék
    • efölött húnyj szemet; ne kerüld, de ne hidd el.
      És van,
      van arc, amit csak az lát, aki szeret,
      akit szeretünk. Ez a legszebb,
      a legmulandóbb. A legérvényesebb.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Csitáry-Hock Tamás: Idézet

    Ott van az ajándék.
    A csomagban.
    A dobozban.
    A fa alatt.

    Nézd csak meg.
    Bontsd ki.

    Látod?
    Látod az ajándékot?

    Nem.
    Nem láthatod.

    Te csak egy tárgyat látsz.
    Nem az ajándékot.
    Nem az igazi ajándékot.

    Mert az láthatatlan.

    Az igazi ajándék az ajándékban van.
    Abban, amit látsz, amit kezedben tartasz.

    Ott van benne. Láthatatlanul.
    A szeretet, a jószándék, a rád gondolás.

    Amivel ezt az ajándékot adták neked.
    Az ajándékban az igazi ajándék: a szeretet.

    Forrás: Facebook

  • Bertók László: Udvara nő

    Végül csupán a betegek,
    becsapottak, árvák maradnak,
    körülülik az életet,
    mint ünnepre terített asztalt,

    kínálják egymást, kóstolgatnak,
    hinnének még, de nincs kinek,
    kivágódik néha egy ablak,
    végigfut rajtad a hideg,

    megkérdezik, mi van veled,
    s leülsz, mint akit beavattak,
    minden sebed lüktetni kezd,
    de azt válaszolod, hogy jól vagy,

    és udvara nő minden szónak,
    hogy elférjen a sok kereszt.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Polcz Alaine – Idézetek

    „Az ember arra éhes, hogy úgy szeressék, ahogyan van.”

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg (részlet)

    „Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, hogy milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe szívemet… Szükség van bizonyos szertartásokra.”

    Forrás: A kis herceg

  • Gustave Thibon: Idézetek

    „Nem az az igazi barát, aki szenvedéseink közepette szánalommal fordul felénk, hanem aki irigység nélkül tudja szemlélni boldogságunkat.”

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Márai Sándor: Az igazi (részlet)

    „S egyáltalán, ezek az úgynevezett nagy találkozások, döntő pillanatok tudatosak-e?… Van-e az, hogy valaki belép egy napon a szobába és tudjuk: aha, ő az?… Az igazi… mint a regényekben?… Nem tudok erre a kérdésre felelni. Csak behúnyom szemem és emlékezem. Hát igen, valami történt akkor. Áram?… Sugárzás?… Titkos érintés?… Szavak ezek. De bizonyos, hogy az emberek nemcsak szavakkal közlik érzéseiket és gondolataikat. Van másféle érintkezés is emberek között, másféle híradás is. Ma így mondanák, rövidhullám. Állítólag az ösztön sem egyéb, mint egyfajta rövidhullámos érintkezés. Nem tudom…”

    Forrás: Az igazi

  • Csorba Győző: Hozzád mindenkiért

    A bőröm vágyó kézhez érni,
    a számra szomjas szájhoz érni,
    a szómra szomjas fülbe szólni,
    a vágyam vágyó ölbe hullni – –

    Három milliárd idegent
    gondommá te varázsolsz.

    Ha veled a poklokra szállok,
    akkor tudom, mi másnak a pokol.
    Ha veled az egekbe szállok,
    akkor tudom, mi másnak az ég.

    A testeden szétránduló iszony,
    a testedben szétáradó öröm
    a katekizmusom.

    Tőled tudom:
    „Azért vagyunk e földön, hogy aki
    szintén e földön van, segítsük élni.”

    Lám, ha éjszakánkint
    álmod útvesztőiben
    el-nem-érhetőn bolyongsz,
    fázom, hiába rántom állig paplanom.

    Fényeim, árnyaim,
    tükrözd hűségesen,
    visszhangozd lényemet!
    Ne engedd soha a magányt szívemhez!
    A dögvészek dögvésze ő.

    Forrás: Lélektől lélekig