https://verskucko.com

Címke: érzelem

  • Paul Géraldy: Idézetek

    “Ha nem szeret az ember, elég lehet a csók és a gyönyör, ha szeret: nem elég.”

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Várnai Zseni: Mosoly

    A selyem,
    Mit selyemgubóról fejtenek le fénylőn, lágyan,
    Nem olyan selymes mint az arcod.

    Az ének,
    Mit trillázó pacsirta zeng bele a tavaszba,
    Nem olyan édes mint a hangod.

    A napfény,
    Mi nyári reggelen szikrázik végig a mezőkön,
    A mosolyodnak halovány árnya,

    S a könnycsepp,
    Mi végig harmatozza,
    Az egek tiszta zokogása.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Anna Ahmatova: A szerelem

    Hol mint kígyó, lopakodik,
    bűvöl-bájol, szívünkbe surran,
    hol szelíd galamb, napokig
    burukkol fehér ablakunkban,

    violaillatként repül,
    vagy csillanó szép jégciráda…
    De vezet rendületlenül,
    egy nyugtalan, nehéz világba.

    Hegedű húrján sír-nevet…
    S a szíved elszorulva dobban,
    ha hirtelen fölismered
    egy először látott mosolyban.

    (Rab Zsuzsa fordítása)

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Octavian Goga: Egy könnycsepp

    Ha úgy történne valamikor,
    hogy szétosztod mindenedet,
    legdrágább ajándékaidból
    add nekem egy könnyedet.

    Megkapnám így lelked egy cseppjét,
    ami mélyten-mélyről jöhet,
    hisz’ csak a tenger fenekéről
    lehet halászni gyöngyszemeket…

    Forrás: Lélektől lélekig

  • József Attila: Szerelmes vers

    Hegyes fogakkal mard az ajkam,
    Nagy, nyíló rózsát csókolj rajtam,
    Szörnyű gyönyört a nagy vágyaknak.
    Harapj, harapj, vagy én haraplak.

    Ha nem gyötörsz, én meggyötörlek,
    Csak szép játék vagy, összetörlek,
    Fényét veszem nagy, szép szemednek.

    • Ó nem tudom. Nagyon szeretlek.

    Úgy kéne sírni s zúg a vérem,
    Hiába minden álszemérem,
    Hiába minden. Ölbe kaplak:
    Harapj, harapj, vagy én haraplak!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Jónás Tamás – Csak szonett

    Hitetlenségem büntetése vagy.
    Nem számítottam rá, hogy közelemben
    lehet még jeget olvasztani ember,
    pinceablakon beragyogni nap.

    Nem tudtam rólad, nem is vártalak.
    Nevettem volna, ha mesélnek rólad.
    Nem volt már súlya bennem semmi szónak.
    És szétgurult rizsszemek: mind a nap.

    De most: erdők lépnek velem, ha lépek.
    A tenger fáradtan mellém zuhan.
    A fájdalmak felragyognak s kiégnek:

    hangyabolyvilág nyüzsög boldogan
    a mellkasomban, és kapkod az élet:
    sorsomnak, veled, újra dolga van.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Gyulai Pál: Szeretlek!

    Szeretlek, szeretlek!
    Kimondom, kimondom!
    El nem bírhatom már,
    oly nehéz lett titkom;
    s mint a néma gyermek,
    amidőn megszólal,
    megteltem csordultig
    könnyel, fájdalommal.

    Fájdalomnak könnye,
    örömnek fájdalma,
    szívem hő szerelme,
    hűsége, bizalma,
    lelkem minden kincse,
    és egy egész élet,
    utasítsd bár vissza,
    örökre tiéd lett.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Gyurkovics Tibor: Száj

    Már nem tudom, hogy miért szeretlek,
    de azt azért tudom: nagyon.
    Most hát reád rakom a terhet,
    szempilláidra a szerelmet,
    a mellkasodra, a szívedre
    a vállaidra. S úgy hagyom.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Takaró Mihály: Szó-szimfónia

    Egyetlen szavad
    tüzénél
    melengetem
    árva szívem:

    S bódultan,
    mélázva
    hallgatom
    egyszavas

    Szó-szimfóniád!
    megtelek vele,
    mint mélyen zengő

    hegedűhanggal a
    koncertterem, s e
    szó a szerelem.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Madách Imre – Ne légy közömbös

    Kerülj, miként más sarkát a delej,
    Mint szirtet a hajós utában,
    Gyűlölj, mint angyal a kárhozatot,
    Mint csendes éj a vadzajú napot:
    Közömbös csak ne légy irántam!

    S ha látom, hogy szívedben szűm iránt
    Akárminő, de érzemény van,
    Remény táplál mindaddig engemet,
    Mert aki gyűlöl, még talán szeret.
    Közömbös csak ne légy irántam!

    Forrás: Lélektől lélekig