https://verskucko.com

Címke: este

  • Somlyó Zoltán: Kincseket hoztál

    Kincseket hoztál nékem, asszonyom,
    a drága aranytálak roskadoznak.
    Elfáradhattál. Ülj le és pihenj.
    Már este van. A fények oszladoznak.

    A kályha mellett megleled helyed,
    s egy korty italt a csillogó pohárba,
    s ha majd leszáll az éj, elalhatol,
    itt nem zavar meg külvilági lárma.

    Én majd kis lábad elé borulok,
    és megőrizlek, mint az éber dajka.
    S halkan dalolgatva majd feltűzöm
    a csillagokat éjsötét hajadba.

    … E csillagokat adom én neked
    a kincsekért, miket hoztál, cserébe.
    Hogy örökös fény ragyogjon reád,
    a férfihűség ritka éterébe!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Gámentzy Eduárd: Vándor vagyok

    Az este éhes, elnyeli a fákat,
    A házakat, az utcát, a teret.
    Mint örömöt, ha elviszi a bánat,
    Rossz szándékot a lelkiismeret.

    A Hold pihen, nincs kedve felébredni,
    Az égre szór pár vaksi csillagot.
    Feje alatt felhőkből puha párna,
    Bezárkózik, nem nyit ablakot.

    Nekem sincs kedvem így maradni ébren,
    Vándor vagyok, hát itt is van helyem!

    • Egy tollpihe, ki utazik a széllel,
      Mindenhol otthon, – mégis idegen.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Harcos Katalin: Rám szakadt az este

    Ablakomba szürke este könyökölt.
    Úgy osont el a Nap szinte titokban,
    egyik pillanatban még fent tündökölt,
    majd itt ültem már, sápadt alkonyatban.
    Borúsan bólogató barna ágak
    kukkantanak be az álmos üvegen.
    Bent a szekrények ásítozva állnak,
    s falhoz dőlve merengnek rég üresen.
    A szőnyeg kusza árnnyal takarózik.
    Bársonyos testén néhány furcsa rajzolat…
    Lámpáért nyúlnék, de nem akaródzik
    még elűzni az ákombákomokat.
    Puha csend van. Halkan zümmög a gépem.
    Mint macska, dorombolóan hízeleg.
    Míg rám szakad az este, egyre nézem
    képernyőjén a rőt-arany képeket.
    Ülök a fakó, bús fénytelenségben.
    A billentyűket, lásd, vakon keresem.
    Szavak gyűlnek…oly idegennek érzem,
    hogy közben a színes fotókat lesem.
    Mint az este, úgy szakadt rám a magány.
    Az izzó képekről átsüt valami:
    szerelmet, érzelmet idéz valahány…
    S én mit érzek? Nem tudom megvallani…

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Nagy László: Vasárnap este

    Vasárnap este, borzasak a fák,
    hajlik nagy esőre az ég,
    ma este súlyosan hajolok rád,
    számon csodaszép muzsika-beszéd.
    Angyalom, a fejedet ne rázd,
    gyöngy a nyakadon, szétpereg,
    megrázkódik az ég, de ne lásd,
    leütő gyöngyei ménkövek.
    Oda, hol ágyad van, elvezess,
    égszakadásban megszeress,
    utána a világ kiderül,
    Dávid király a holdban
    édesen hegedül.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Zelk Zoltán: Este jó, este jó

    Este jó, este jó,
    este mégis jó.
    Apa mosdik, anya főz,
    együtt lenni jó.

    Ég a tűz, a fazék
    víznótát fütyül,
    bogárkarika forog
    a lámpa körül.

    A táncuk karikás,
    mint a koszorú,
    meg is hal egy kis bogár:
    mégse szomorú.

    Lassu tánc, lassu tánc,
    táncol a plafon,
    el is érem már talán,
    olyan alacsony.

    De az ágy, meg a szék
    messzire szalad,
    mint a füst, elszállnak a
    fekete falak.

    Nem félek, de azért
    sírni akarok,
    szállok én is, mint a füst,
    mert könnyű vagyok…

    Ki emel, ki emel
    ringat engemet?
    Kinyitnám még a szemem,
    de már nem lehet…

    Elolvadt a világ,
    de a közepén
    anya ül és ott ülök
    az ölében én.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Gergely Ágnes: Esti imádság

    Én olyan nagyon jó vagyok
    mint öreg nyulak, öreg királyok.
    Nappal nem szólnak rám a kocsisok,
    este nem ütnek meg a huligánok.

    Ha eljössz hozzám, én leszek
    nagy út után a vizesárok.
    Mert olyan nagyon jó vagyok
    akár a víz, hogyha kívánod.

    Hullám fölött, hullám alatt
    elalszom majd, semmit se látok.
    Betakarják a szememet
    tátogató fehér virágok.

    1965

    Forrás: Index fórum – Kedvesch versek

  • Márai Sándor: Az égen fönn megáll a hold

    Az est, a rest festő korommal
    átfesti mind
    amit nappal megrajzolt renyhe gonddal.

    A rét ezüst tó, mély, a sodra fojt,
    csak ennyi volt:
    jártunk a nád közt és a szél dalolt.

    Sok ablakon benéztem érted én,
    nyisd a szemed,
    mert vak szemem nem érte még a fény.

    Sok éjszakába hívtam a neved,
    hallgatni jó,
    nézd, sétál a hold a világ felett.

    Az égen akkor fönn megállt a hold,
    csak ennyi volt:
    Fejem fejedre lassan ráhajolt.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Komáromi János: egy este…

    csípett már az esti szellő
    elhalványult nappalom
    nagyon messze volt még az éj
    azt hittem, hogy álmodom

    kupoláját a Végtelen
    kék bársonyból készíté
    aranysárga csillagokkal
    szabálytalan díszíté

    az arcomra sápadt fényből
    álarcot font ezüst-Hold
    bőrömön lágy érintésed
    szívemhez ért (átkot old)

    minden álnok, hazug érzés
    messze futott, menekült
    tisztítótűz forró lángja
    a testemen szétterült

    sötét lángok átöleltek
    és egyik sem égetett
    kristályból szőtt magány-gömböm
    meghasadt, majd szétrepedt

    ott álltam meztelen szívvel
    éreztem, hogy fáj nagyon
    de többé a kristály-gömböt
    rá záródni nem hagyom

    fájdalmakból születhet meg
    a legnagyobb boldogság
    menekülni a sors elől
    a legnagyobb bolondság

    meztelenül születik meg
    testünk, ám felöltözünk
    ruhánk alatt mi is lapul
    arról megfeledkezünk

    most másodszor pőre lelkem
    látta meg a Végtelen
    milyen vagyok igazából
    többé el nem rejthetem

    menekülni nem akarok
    végre önmagam vagyok
    ha hiszek majd önmagamban
    talán az is maradok…

    Forrás: Lélektől lélekig

  • B. Radó Lili – Esti dal

    Oly jó ilyenkor este már,
    mikor az izzó nap leszáll,
    s a csillag csillog csak nekem.
    Elgondolom az életem.

    Ami elmúlt és ami lesz még,
    mit rég meguntam s amit szeretnék,
    messziről nézem és nyugodtan,
    ami után egykor futottam.

    Mire az izzó arc lehűl,
    a szív is békés lesz belül.
    Öröm, kétség oly messzi cseng,
    és jól esik az esti csend.

    Jó így még egyszer szemlehunyva
    mindent végiggondolni újra,
    a lélek könnyű, mint a pára,
    s csend van. Elalszunk nemsokára.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Adam Mickiewicz: Jó estét!

    Jó estét! – Hallva ezt szívem mélyén öröm kel,
    soha, valahányszor csattan az éji zár,
    vagy reggelünk újabb találkozóra vár,
    köszöntés, búcsúzás nem tölt el íly örömmel,

    mint most, mikor mindent az este pírja önt el,
    s szavamtól arcod is édes pirosra vál.
    Szemed tükrében is kigyullad egy sugár,
    és boldog sóhajod vegyül az esti csönddel.

    Akik együtt élnek, övék a „jó napot”,
    a dolgozó kézé, mely kenyerük kereste;
    „Jó éjszakát” – köszönj boldog szerelmesekre,

    ha telt gyönyörükből szíved vigaszt kapott;
    s azoknak, kikre a remény hoz holnapot,
    „Jó estét” – suttogjon szemünk mélyén az este.

    (Végh György fordítása)

    Forrás: Lélektől lélekig