https://verskucko.com

Címke: fény

  • Kamarás Klára: Valaki mindig visszahív

    Mikor úgy érzem nincs tovább,
    utolsót lobbant már a láng,
    egy furcsa árnyék hívogat,
    hiába minden áldozat…,
    valaki mindig visszahív…

    Valaki mindig visszahív,
    mikor zokogva fáj a szív,
    mikor a kétség és tudás
    egymásra ront, s a pusztulás
    szegény, bolond fejemre száll…

    Szegény bolond fejemre száll
    a sűrű éj s a rút halál,
    és megfogják a vállamat,
    már csak egy végső pillanat,
    de mindig van egy fénysugár…

    …de mindig van egy fénysugár,
    vagy egy parányi fénybogár,
    mely megmutatja mennyit ér
    az élet, s újra jót ígér,
    mikor úgy érzem, nincs tovább.

    Forrás: Lélektől lélekig

  •  Babits Mihály: Délszaki emlék

    Olyan meztelen volt az ég
    fényes köldökével, a nappal;
    akár egy szemérmetlen őrült,
    ugy ünnepelte önmagát.

    A kába tó fehéren izzott
    s ugy hullt rá a fekete hegy
    bozontosan; kacagtak véres
    foggal a gránátalmafák.

    Guruló, tüskés gesztenyék
    csiklandozták a buja föld
    néger husát; a fény sötétkék
    nyelvei nyalták a tarajt,

    hol az erdőtüzek kiégett
    tarlói ujravörösödtek,
    mint napvaditó lobogók
    s most a nap egy végsőt rivalt

    s egyszerre meghalt; s akkor oly
    csönd lett egyszerre, s oly sötét és
    olyan hideg hogy vacogott a
    nőkön a bolyhos, puha sál,

    vacogtak a bolyhok és rojtok;
    ür hullt az ég és föld közé,
    magasba szökött föl az ég
    s a mélyben meglapult a táj,

    mint szükölő vadállat. Én is
    összehuztam galléromat
    s ugy néztem az idegen ürbe
    mint a bujdokló bujdosók,

    ha veszélyes tisztásra buknak…
    Kezem kezedben lüktetett.
    Remegtünk, mint két gyáva bajtárs
    egy part élén hol nincs bozót,

    nincs fedezék… Előbb-utóbb
    szembe kell nézni a halállal,
    dobolta egy bolond ütér,
    mig a társalgás elakadt.

    Ideges, ijedt és pici
    csillagok cincogtak az ürben
    s egy reflektor hideg tüze
    karmolta simán a tavat.

    Mint régi társak, kikre már
    a halál is duplán les, álltunk
    az éjben mely oly hüvösen
    tagadta forró nappalát,

    a messze, forgó ég alatt,
    melyre reggelig új lemezt
    csavart a nap, hogy tarka táncát
    folytassa a sodrott világ.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Radnóti Miklós: HAJNAL

    A szálló porban az úton
    még csak a hajnali szél kanyarog.
    Övig mezítlen férfiak
    állnak a fényben arany patakok
    partján s aranyban mosdanak.
    Csattan a víz, tele füttyel a táj
    s fenn a hegyen tüzeket rak a nap.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Szécsi Margit: Fehér galambot

    Fehér galambot, fekete hollót
    ingembe raktam, vigyen a szélben,
    vigyen az égi hullámverésben.
    Látom a földet mélyen alattam,
    látok egy írást messzi fölöttem,
    szép betük arról, mivégre lettem.
    E zűrös élet mágnes-köréből
    nem illik nékem följebbre törni,
    sem nem a földi hadakkal ölni,
    tettel vagy szóval ölni, gyűlölni.
    Mire beborúl a heves égbolt,
    nehéz vizei mossák a földet,
    magamat látom a tisztaságban,
    e csillogó föld nekemvaló lett.
    Mire kihajt a tövises ezüstfa,
    mire kinyílik szagos virága,
    csillag-rengeteg sárgaréz torka
    a te szép neved kitrombitálja,
    lezuhanok a fényes világra.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Dsida Jenő: Pünkösdi várakozás

    Kész a világ,
    feszült, ünnepi várás
    tereng felette.
    Halotti csend. Csak néha néha
    sóhajt az Isten lelke.

    Kimérve minden pálya
    megtöltve minden lélek-lámpa,
    ahol csak úr a lét…
    De jaj, sötét van,
    mélységes iszonyú sötét!

    A zordon tömeg-árnyék
    némán zokogva kering utjain,
    s csak egyet tud és egyet érez…
    …Most váratlanul vágyon megvonaglik
    és felzug Istenéhez:

    Betelt az idő!
    Sugarat, fényt, szint adj nekünk,
    mert epedünk!
    Fényesség nélkül oly sivár az élet!
    Nagy Alkotónk, oh mondd ki szent igédet
    Legyen világosság!…

    És ismétlik mindig erősebben
    a felviharzott étheren keresztül
    és felharsan az egek harsonája
    s a végtelennek zsolozsmája zendül
    zsibongva, zsongva…

    Forrás: internet

  • Reviczky Gyula: Pünkösd

    Piros pünkösd öltözik sugárba,
    Mosolyogva száll le a világra.
    Nyomában kél édes rózsa-illat,
    Fényözön hull, a szivek megnyilnak.

    Hogy először tünt fel a világnak:
    Tüzes nyelvek alakjába’ támadt.
    Megoldotta apostolok nyelvét,
    Hirdeté a győzedelmes eszmét.

    Piros pünkösd, juttasd tiszta fényed’
    Ma is minden bánkodó szivének,
    Hogy ki tévelyg kétségbe’, homályba’:
    Világitó sugaradat áldja.

    Habozóknak oldjad meg a nyelvét,
    Világositsd hittel föl az elmét.
    Hogy az eszme szívből szívbe szálljon,
    Diadallal az egész világon!

    Piros pünkösd, szállj le a világra,
    Tanits meg uj nyelvre, uj imára.
    Oszlasd széjjel mindenütt az éjet,
    Szeretetnek sugara, Szentlélek!

    Forrás: internet

  • Dsida Jenő: Villámláskor

    A lélek örök, tapogató estjén
    nagy szakadékok mellett
    fekete ciprusok susognak,
    s csüggedt-vonalú szomorúfüzek
    lassú ütemre permeteznek könnyet
    a zizegő pázsitra.

    De olyankor szép, amikor vihar zúg,
    s hatalmas kézzel cibálja és tépi
    s riasztja fel
    az alvó kertnek minden álmait
    a szél,
    s a füstölő felhők fekete fátylán
    átvág a villám cikázó kígyója.

    Villámláskor:
    ózonszagú a levegő,
    s háromszor tátongóbban merednek elénk
    a mélységek és a magasságok.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Illyés Gyula: Fecskék

    Nyisd ki az ajtót, nyújtsa be
    rózsaszín orrát a hajnali ég,
    árassza ránk, mint meleg állat
    mezei, hazai lehét.

    Be szép a völgyek kis világa
    ottlent s ittfent e szálloda;
    nyers légben, fényben a szűk erkély
    mintha a mennyből nyílana.

    Fenyők és felhők… Jöjj ki mellém,
    úgy ahogy vagy, már süt a nap.
    Meglátnak – legfeljebb a fecskék
    s még vígabban sikonganak.

    Még ragyogóbban, részegebben
    köröznek ott a nap előtt,
    forgatják ezt a vaksi bolygót,
    ezt a tündöklő, gyors Időt,

    melyből minket is kiragadtak
    csapongva megint és megint
    összefonódó, fonódva is
    csapongó öleléseink!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kányádi Sándor: Hajnalban a csillagok

    Hajnalban a csillagok
    lehullnak a földre,
    mint a fáról a gyümölcs:
    alma, szilva, körte.

    Szunyókálnak szelíden
    késő délelőttig,
    mustillatú sugarak
    amíg föl nem költik.
    Akkor aztán napsugár-
    szálakba fogózva
    föllibegnek, mint a pók,
    újra a magosba.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Illyés Gyula: Gyönyörű, gyönyörű

    Hátam mögött – szívem is hallja –
    törik az őszi fű;
    te jössz, tudom. Miről? A lépted
    nesze is gyönyörű.

    Gyönyörű lesz, ha megjelensz;
    már csak egy pillanat.
    Gyönyörű rögtön a világ,
    mihelyt része vagy.

    Fásult volt, borús a szívem
    szomorú, keserű.
    Ha benne vagy, a szívem is
    ragyogó, gyönyörű!

    Ködös őszi táj ez a szív,
    de ha nap besüt,
    üveges lombja fölragyog,
    tündöklik mindenütt.

    Forrás: Lélektől lélekig