„A halál semmi a halálfélelemhez képest.”
Forrás: Lélektől lélekig
„A vers olyan emberi beszéd,
ami a dallal, az ősi dallal rokon,
rokon avval a kimondhatatlannal,
ami már-már titkos, sámáni mesterség.
A vers az ember legtöménnyebb megnyilvánulása,
leganyagtalanabb röpülése, legforróbb vallomása a létről.
A legszentebb játék. A kifejezhetetlen körbetáncolása,
megidézése, ritka szertartás, mives fohász.
Valami, ami születésének pillanatában
a halhatatlanságra tart igényt.”
Forrás: Lélektől lélekig (Latinovits Zoltán – előadás / esszérészlet)
„Ha tudnánk, milyen keveset foglalkoznak velünk, talán nem idegeskednénk olyan sokat azon, mit gondolnak rólunk mások.”
Forrás: Lélektől lélekig
„Mások előtt mindenki igyekszik méltóságát megőrizni,
de lelke mélyén nagyon is jól tudja, mennyi bevallatlan dolog
játszódik le benne, amikor csak önmagával áll szemben!”
Forrás: Lélektől lélekig
„Bármilyen nyelven is beszélsz,
sosem tudsz mást mondani,
mint ami vagy.”
Forrás: Lélektől lélekig
(Illyés Gyula fordítása)
Tavaszi éjszakán gondolj reám,
és nyári éjszakán gondolj reám,
és őszi éjszakán gondolj reám,
és téli éjszakán gondolj reám.
Ha lennék tőled oly távol talán,
mintha más ország volna a hazám,
ágyad hűs lepedőjén, vánkosán,
hanyatt feküdve, mintha óceán
habja himbálna, lágyan és puhán,
add át magad ott is nekem csupán.
Nappal ne is gondolj reám, úgy becsülj,
nappal minden fonákjára kerül,
imádjanak, lengjen tömjén körül,
gondolj nappal – elméd
mire gondolni kényszerül,
de éjszaka rám gondolj egyedül.
Halld meg a mozdonyfüttyökön át,
a szélben, mely felhőkkel vív csatát,
hogy vasfogóban vagyok, csak az ád
megenyhülést, ha miattam reád
oly öröm árad, oly szomorúság,
fájásig nyomod homlokod falát.
A csönd zenéjével susogja a szám,
az erővel csengem szaporán,
a hóval, mely szűk szobád ablakán
bedereng, s álmomban, álmom után,
tavaszi éjszakán gondolj reám,
és nyári éjszakán gondolj reám,
és őszi éjszakán gondolj reám,
és téli éjszakán gondolj reám.
Forrás: Lélektől lélekig
„A világ megismerése érdekes, hasznos, gyönyörködtető, félelmes vagy tanulságos;
önmagunk megismerése a legnagyobb utazás,
a legfélelmesebb felfedezés,
a legtanulságosabb találkozás.”
Forrás: Lélektől lélekig
(1)
Hiú bölcsesség
rájönni, hogy az égen
kevés a festék.
(2)
Ne akarj gyorsan
célba érni, az úthoz
lábad s jogod van.
(3)
Öleled a fát,
s mérgelődsz, hogy egyedül
sosem éred át?
(4)
Kicserélsz egy-egy
csavart, s azt képzeled, hogy
nélküled nem megy?
(5)
A hebehurgya
meg is eszi a tésztát,
mire meggyúrja.
(6)
Miért egyszerűbb
félni, mint megkeresni
kazalban a tűt?
(7)
A lelket nem stressz,
saját súlya nyomja szét,
mikor üres lesz.
(8)
A végtelenbe
mégy folyton, s jó ha eljutsz
megint a kertbe.
(9)
Amit két szóval,
pláne eggyel elmondhatsz,
maradjon sóhaj.
Forrás: Lélektől lélekig
Cinkék járnak a szívem ablakára,
a madárkákat már régen etetem,
de most már néha gondolkodni kezdek,
meddig tart vajon az életem?
Meddig tart kint a tél, belül a meleg?
Szívem mikor fog elsötétülni?
És vágyaim utolsó szép madara
mikor fog búsan elröpülni?
Forrás: Fekete István versei
Reggel
ma még minden megtörténhet
ami tegnap sem történt meg
most még jövő ami estére a múlt
kecsegtet a jelen teli van a pult
most még gyúrható ami estére bekövül
kibújtak a tervek álmom fátyla mögül
Kettős ingembe hál’ Isten visszatértem
tegnapi tudatlan: talán ma megértem
Délben
amit elkezdtem, be kell azt fejezni
amit tanultam, ki kell azt fejezni
ami téveszme, le kell azt fejezni
csak el ne siessük
csak le ne késsük
Este
most már odaát várnak
nyílnak-kattannak a zárak
hét ajtó hét küszöbén
merre futsz, hova jutsz, kicsi én?
szomorú, szomorú ami lett
elszakadt, elszaladt az a tett
Forrás: FB – Szeretem a verseket