Címke: Humor

  • Juhász Gyula: Az önemelő polgár

    Már rég pihen a komoly lantom
    És rég nem pihent már a víg,
    A komolyat most már fölajzom
    És rajt’ ez ige hallatik:
    Láttam királyt Beóciában,
    Dívát, ki néha énekel,
    Láttam Maraton győzedelmét,
    Háziúrt, aki nem emel.

    Láttam Polónyit, aki Géza
    És láttam Fedák Sárit,
    De nem láttam eddig állampolgárt,
    Aki több adót áhít!

    Uram, bocsásd el már szolgádat,
    Mert láttam végre, végre őt,
    Kevés adó miatt föllebbező
    Szegedi adófizetőt.

    Nápolyba menni és meghalni,
    Ezt mondták mindig még nekem,
    Czímer Károlyt meglátni s élni:
    Ezt hirdesse ma énekem!

    Valóban, aki így adózik
    És aki adót így emel,
    Annak a város úgy adózzon,
    Hogy szobrot emeljen a korzón,
    Bár ennél többet érdemel.

    1908

    Forrás: MEK

  • Juhász Gyula: A medve

    Magyar medvének lenni
    Szép és jó gondolat,
    Az ember csak málnázik
    A Kárpátok alatt,
    Az ember csak málnázik
    És kéjjel hempereg,
    Míg sorra eszik egymást
    A többi emberek!

    Ha medve vagy, légy medve
    S ne hitvány, gyönge tót,
    Gondoltam és nem ittam
    Se bort, se alkoholt,
    Gondoltam és nem ittam
    S megittam a levet:
    A holtakról csak rosszat,
    Mondá a látlelet.

    Magyar medvének lenni
    Mégis csak jobb dolog,
    Mint a ti dolgotok most,
    Póruljárt doktorok!
    Mert a ti dolgotok most
    Bizony kutyául áll,
    A medve bőrét issza,
    Ki medvét exhumál!

    1908

    Forrás: MEK

  • Juhász Gyula: A novella

    Sok novellát, jó novellát,
    Rossz novellát olvastam
    Boccacciotól és Bírótól,
    Molnártól és más írótól;
    Okultam és mulattam.

    De az új végrehajtásit,
    Szavamra, nem olvastam.
    Ám az ilyen esetekben
    Az eljárás obligát,
    Az olvasó elolvassa
    Pesti lapba, esti lapba
    A szokásos kritikát.

    Ezek után a novellát
    Fölösleges olvasni,
    Nem tud az írni, aki írta,
    Szomaházy jobb stiliszta,
    Jobb stiliszta a Sassi.

    Különben is, tisztelt Günther,
    Minek írsz te novellát.
    Te csak mondd: tapsolj csak népem
    És a végrehajtást szépen
    Gyakorold, ne magyarázd!

    1908

    Forrás: MEK

  • Juhász Gyula: Szegedi önarcképek

    1
    Mindenféle igazgató
    Elszerződtet engem,
    Én pediglen itt maradok,
    De én nem szégyenlem.
    Kicsi vagyok, majd megnövök
    S leszek fővárosi,
    Az én nevem, híres nevem
    Kukorica, Kukorica Rózsi.

    2
    A szegedi humoristák
    Mind belőlem élnek,
    Én köteles híve vagyok
    Minden nőszemélynek.
    Városházban és színházban
    Első helyen ülök,
    Az én nevem, becses nevem
    Kukorica, Kukorica Fülöp!

    3
    Az én szavam Isten szava,
    Mert a néppel tartok,
    Meginog a toronyalja,
    Ha egyet rikkantok.
    Sokat beszél az ember, míg
    Feje lágya benő,
    Az én nevem, ösmert nevem
    Kukorica, Kukorica Benő!

    4
    Szeged város, híres város,
    Tápéval határos,
    Van is neki panamája
    S ez az általános,
    Én pediglen tisztogatok,
    A dolgok így állván,
    Az én nevem, régi nevem
    Kukorica, Kukorica Kálmán.

    5
    Szűrdolmányom ezüst gomb és
    Szegeden kultúra,
    Mit tudják itt, mi fán terem
    Preludium, fúga.
    Mikor adnak itt operát,
    Mely sok pénzt igényel?
    Az én nevem, jeles nevem
    Kukorica, Kukorica Péter!

    6
    A szegedi aranyifjú
    Mind éntőlem retteg,
    Én dobom ki én veszem be
    Őket önkéntesnek.
    Táncoljatok magyar lányok,
    Nálam van a lista.
    Az én nevem, magyar nevem
    Kukorica, Kukorica Pista!

    7
    Mindenféle szerződésnek
    Vége szokott lenni,
    Mindenféle jó színésznek
    El kell innen menni!
    Én se vagyok ripacs éppen,
    De egyedül bajos!
    Az én nevem, az én nevem
    Kukorica, Kukorica Lajos!

    8
    Toronyalja a lakásom,
    De ez csak az egyik,
    Mindig járok, meg sem állok
    Soha Budapestig.
    Sok az ügyem, sok a bajom,
    Sok a banket, muri,
    Az én nevem, becses nevem
    Kukorica, Kukorica Gyuri!

    9
    Sok híres ház van Szegeden,
    Városház és színház
    És a harmadik egyetem,
    Bár erre még nincs ház.
    De azért a kávéházban
    Ül az egész város,
    Számos látogatást kérek:
    Kukorica, Kukorica János!

    Forrás: MEK

  • Romhányi József: Apróhirdetés-rovatot indítottak férgek és rovarok


    Házasság

    Undoknak mondott
    szárnyvasúti poloska
    férjhez menne
    disznótorosra.

    Feleséget keres komoly
    szándékú moly.
    Szekrény van.

    Kis testi fogyatékos,
    önhibáján kívül –
    középen elvált giliszta,
    hozzáillő házasfelet
    keres.

    Fábaszorult féreg
    társaság hiányában
    ezúton keres férjet.
    Harkályok kíméljenek!

    Éjjeli pillangó
    megismerkedne.
    …Mindegy!…


    Állás

    Péknél szabadult
    csótány
    elhelyezkedne
    babapiskótán.

    Felvesz kifutónak
    bábokat és gubókat
    Álca-szövetkezet.

    Iszappakolást vállalok.
    Balatonaliga.

    Kaszkadőrnek menne
    bátor mozibolha.
    Lyukas alsókba is
    beugorna.


    Lakás

    Korai cseresznyémet
    elcserélném ropogósra.
    Pondró. Utolsó posta.
    Esetleg ráfizetek…

    Vakolatban falbérleti
    lakást keres kisigényű
    nyű.


    Ingatlan

    Eladó kápé –
    szép fás karalábé.
    Férgespuszta.


    Bútor

    Kombinált háló-ebédlő
    Póknál.
    Életfogytig jótáll.


    Jármű

    Új traktort cserélne
    ökrös szekérre
    bögöly.

    Kullancs terepjárót
    venne,
    bőrülésbe is
    belemenne.


    Kultúra

    Iskolába járna
    hátrányos helyzetű
    fejtetű.

    Angolórákat ad
    Rockfortba végzett
    sajtkukac.
    Jelentkezhet egyén
    vagy kupac.

    Tánccsoportnak is
    alkalmas százlábú
    irtó siker ellenére fellép.


    Vegyes

    Férjhez menne
    kimondottan csapnivaló
    szúnyog.
    Csípőben telt… volt.
    Gyászolják lárvái.


    Forrás: MEK – Szamárfül

  • Romhányi József: Sírfeliratok


    Zebra
    Egy tévedés áldozata vagyok.
    Az elefánt átkelt rajtam gyalog.


    Seregély
    Elhunytam, mert az idén
    sörét nőtt a venyigén.
    Szüretkor a puskák
    rám szórták a mustját.


    Hangya
    Kinek járandója csak egy apró morzsa,
    ne kapjon fel veknit, mert ez lesz a sorsa.


    Nerc
    Hogy lenyúztak, ó, én árva,
    elvittek az operába!
    Lógott ott még hód, nyest, menyét.
    Ó, hogy utálom a zenét!


    Gödény
    Ha volna sírkövem, megtudnád belőle,
    azért nincs, mert azt is elittam előre.


    Egy sáska a hadból
    Vajon én nyugszom itt, vagy egy másik sáska?
    … Várnom kell az esti névsorolvasásra.


    Vakondok
    Feltemettek. Azt se tudom, kicsodák.
    Most felülről szagolom az ibolyát.


    Cerkóf
    Azt hittem, hogy a kókusz még éretlen.
    Tévedtem.


    Hülye tyúk
    Csábos voltam csitri jérce koromtól.
    Az érckakas rám ugrott a toronyból.


    Galamb
    Dörgedelmes intelmemből tanulj, hogyha tudsz:
    Az ágyúcső égnek mered, mégsem galambdúc.


    Lajhár
    Lustább voltam én, mint mások.
    Pihengettem. De ez már sok!


    Forrás: MEK – Szamárfül

  • Romhányi József: Víziló-szépség

    A fertelmes kajla, kancsal vízikancát
    ostromló csődörök szinte megrohanták.
    – Hogy van ez? – kérdezte a bölcs alligátor –
    hisz e némber tárlat a szépséghibákból.
    Az ízlésetekkel bizonyára baj van,
    mert ez torz példány az amúgy is rút fajban.
    Szólt egy vén vizimén: – Tudd meg, barátocskám,
    hol a rútság szabály, ott legszebb az ocsmány.

    Forrás: MEK – Szamárfül

  • Romhányi József: A kacsa napilapja

    Egy kacsa, kit nem gátolt erkölcsi korlát,
    vérbe mártva tollát,
    epével dagasztott, könnyekkel erjesztett
    rémhírektől nyüzsgő hírlapot szerkesztett.

    Mint képzelt csatákba kiküldött riporter,
    fajokat tiport el.
    Éhínség; mészárlás
    s még száz más
    kiagyalt borzalom
    tobzódva tizenkét oldalon.

    Tűzvész vagy szerényebb
    méretű merénylet,
    naponként hatvan,
    már nem kapott helyet, csak a viccrovatban.

    Ezer vészt eszelt ki, a hasára ütve.
    Így lett napilapja a valóság tükre.

    Forrás: MEK – Szamárfül

  • Romhányi József: Szarvashiba

    Egy karvastag
    agancsú szarvasnak
    megtetszett egy feltűnő
    szépségű ünő.
    De mert széplélek volt, önemésztő alkat,
    úgy gondolta, egyelőre hallgat,
    s majd egyszer szép hosszan
    elbőgi szerelmét egy hősi eposzban.
    Így nem a nyers erő, hanem a költészet
    lesz az, amiért az ünő rá fölnézhet.

    Itt követte el a hibát.
    Írt szonettet, elégiát,
    s a lánykérést elódázta.
    Kínban égve, könnyben ázva
    nagy költővé érett.
    De csak fejdíszéért kapott aranyérmet.

    Forrás: MEK – Szamárfül

  • Romhányi József: Egy kos párbeszéde a visszhanggal

    Egy kos szerette, ha szembe magasztalják,
    ezért a visszhanggal nyalatta a talpát.

    – Ki az, aki mindig okos?
    – Kos!
    – De sohasem tudálékos?
    – Kos…
    – Öltözéke választékos?
    – Kos…
    – A gyapja százszázalékos?
    – Kos…
    – Kurtán felelsz. Ez szándékos?
    – Kuss!

    Forrás: MEK – Szamárfül