Talpra magyar, hí a haza,
Itt az idő, most vagy soha.
Rabok legyünk vagy szabadok?
Ez a kérdés: válasszatok.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk.
És most jön a vicc:
Hallgassatok ide, Panni, Jóska, Róza –
Fenti verset nem Petőfi Sándor írta,
Hanem Petőfi Géza.
Forrás: www.eternus.hu – Karinthy Frigyes versei
Én nem tudom, szoktál te is, ugye, fiatal pesti lány
úgy sétálni fiúddal a liget szélén,
és lóbálni olcsó Filtex-ruhában a kezed,
és kérdezni: nade igazán, ugye szeret Bélus,
csak mert tudod, hogy a Bélusok szokták szeretni
a fiatal pesti lányt, akivel sétálnak a liget szélén,
de a Bélusok aztán elmennek a hivatalba,
és ottan mondja a főnök: kivel sétál maga
a liget szélén, Csekélyfizetésű Béla úr?
És Csekélyfizetésű Béla úr azt mondja:
Ó, semmi, főnök úr, nehogy azt higgye,
hogy házasodni akar csekély fizetésre,
és mire a hivatalcsengő hat órát csenget, háromszor,
megtagad téged Filtex Manci,
és te mész és ábrándozol, és eszedbe jut édesanyád.
Forrás: www.eternus.hu – Karinthy Frigyes versei
Nem dolgozni jöttem ide
Nem dolgozni jöttem ide
Törpe-fejű, mit akarsz tőlem?
Nehéz munka az enyém
Nehéz munka az enyém
Mi vagyunk az Új Undokak.
De jött hozzám egy törpe
De jött hozzám egy törpe
S kérdezte, mit akarok?
„Ti vagytok az Új Undokak
Ti vagytok az Új Undokak
Menjetek dolgozni ti is.”
Felgerjedt szittya vérem
Felgerjedt szittya vérem
S rászóltam Törpe-fejűre:
„Hát maga megbolondult,
Hát maga megbolondult,
Hogy mindent kétszer mond, kétszer mond?”
Forrás: www.eternus.hu – Karinthy Frigyes versei
A cica szép kis fehér állat,
de boszant engem szüntelen.
Én csupa illem vagyok nálad:
ő rád ugrik, a szemtelen.
Én a kezed se merem fogni,
fülét ő kebledhez feni,
s amire nem mernék gondolni:
bajszát orcádhoz dörzsöli.
Én szólok, mint az Illem-könyve;
ő meg szép nyakadhoz dőlve
mormolgat, mint egy vén szerelmes.
S amíg a méreg engem csikland,
szemed reám édesen pillant,
és mondod: „A Micó… ugye kedves?”
Forrás: www.eternus.hu – Gárdonyi Géza versei
Égig ugrándozik lelkem,
Olyan nagy az én örömem;
A nap is ma jobban hevít,
Lelkem nagyobbítja hevít.
Örvendek. És mért örvendek?
De hogy is ne? minden szentek!
Azt hittem: van egy krajcárom,
Zsebbe nyúlok, hát van három!
Forrás: www.eternus.hu – Zajzoni Rab István versei
Bánata van Lacikának,
panaszolja fűnek-fának:
nem ül többet hintalóra,
mit ér az, ha nincs patkója?
Nagyapóka azt ajánlja:
ezüstpatkót veret rája.
De csak tovább sír-rí Lackó,
nem kell neki ezüstpatkó.
„Aranypatkó kell a lóra!”
Nyugtatgatja nagyanyóka,
de csak tovább sír-rí Lackó,
nem kell neki aranypatkó.
„Gyémántpatkó legyen rajta!”
Édesapa cirógatja.
De csak tovább sír-rí Lackó,
nem kell neki gyémántpatkó.
Fordul egyet édesanyja,
mosolyogva ölbe kapja:
„Mondanék én egyet, Lackó,
nesze, egy kis mákos patkó!”
Nekividul erre Lackó,
kezébe a mákos patkó.
Fölpattan a paripára:
„Gyí, te Csillag, Kisvárdára!”
Forrás: www.eternus.hu – Móra Ferenc versei
Csalimese
Volt nekem egy fakó lovam,
haja-hajdinárom,
mikor az a nagy hó esett,
ráültem a nyáron.
Gyí, pej lovam! Repült is a
deres, mint a sárkány,
fél araszttal sebesebben
az ólommadárnál.
Gyí, te hóka, meg se álljunk
hetedhét országig,
kerítetlen kerítésig,
kerek tó sarkáig.
Ott azután szürke lovam
fejem alá kaptam,
legeltetni legelőre
nyergemet kicsaptam.
Nem volt egy csöpp alhatnékom,
mégis fölébredtem:
egér ette meg a lovam,
farkas meg a nyergem.
Odajött egy juhászlegény,
eltátotta száját,
szedte, vette szűrujjából
fűzfa furulyáját.
Furulya a juhászlegényt
fújja, fújja, fújja.
Mese, mese – mondja tovább,
aki jobban tudja!
Forrás: www.eternus.hu – Móra Ferenc versei
Rózám, midőn megláttalak,
Szépnek, jónak találtalak,
Csupán egy volt hibád,
Hogy ritkán szólt a szád.
Felnyitottad rózsaszádat
Jóvá tenni e hibádat,
S felkiálték: egy hibája,
Hogy most mindig jár a szája.
Forrás: www.eternus.hu – Lauka Gusztáv versei
Felöltözött a páva
Szép, csillogó ruhába,
S amint szokott, kevélyen
Sétál künn a napfényben.
Egy libácska meglátja,
Utána is kiáltja:
„Nézzétek csak a pávát!
Nem mosta meg a lábát.”
Forrás: www.eternus.hu – Benedek Elek versei
Azt állította Kurta Pista egyszer:
– „Nincs rútabb, mint a hórihorgas ember.”
Amire azt felelte Hosszú János:
– „A babszem ember legfőképp hiányos.”
Mit bizonyít ez a feleselés?
Hogy önmagának mindenik csecsés.
Forrás: www.eternus.hu – Greguss Ágost versei
