Rózám, midőn megláttalak,
Szépnek, jónak találtalak,
Csupán egy volt hibád,
Hogy ritkán szólt a szád.
Felnyitottad rózsaszádat
Jóvá tenni e hibádat,
S felkiálték: egy hibája,
Hogy most mindig jár a szája.
Forrás: www.eternus.hu – Lauka Gusztáv versei
Felöltözött a páva
Szép, csillogó ruhába,
S amint szokott, kevélyen
Sétál künn a napfényben.
Egy libácska meglátja,
Utána is kiáltja:
„Nézzétek csak a pávát!
Nem mosta meg a lábát.”
Forrás: www.eternus.hu – Benedek Elek versei
Azt állította Kurta Pista egyszer:
– „Nincs rútabb, mint a hórihorgas ember.”
Amire azt felelte Hosszú János:
– „A babszem ember legfőképp hiányos.”
Mit bizonyít ez a feleselés?
Hogy önmagának mindenik csecsés.
Forrás: www.eternus.hu – Greguss Ágost versei
Ígérsz nekem paripát,
Még pedig párjával;
Legyenek bármily drágák,
Nem gondolsz árával.
Csak hogy Pisti öcsédnek
Nagyobb kedve legyen,
Mert eztán vásárokra
Majd lóháton megyen.
Jól meggondold, bátyám,
Amit ajánlottál;
Tudod, hogy az ígéret
Adomány után vár.
Igyekezz hát, hogy gazdag
Minél előbb legyél,
Istók öcséd számára
Paripákat vegyél.
Attól tartok, hogyha majd
Gazdagságod várom,
A vásárra holtomig
Gyalog kell sétálnom.
Kunszentmiklós, 1844.
Forrás: www.eternus.hu – Petőfi István versei
A fejem fáj, az agyam sajog,
Kínozzák a távbeszélő-bajok.
Hát ez csoda?
Nézzen csak oda.
Mi bámul önre amott a falon,
És hallgassa meg e telefon-dalom.
Az ember gyomra mélyét,
Az epéjét
És a veséjét
Egy piros fonál
Csiklandozza végig, ha telefonál,
Átjárja a szívet, a májat,
S szent zsoltárokra ingerli a szájat.
Az okozója ott lóg a falon,
Ő róla zeng e telefon-dalom.
Órákig tart a pillanat,
Míg kaphat ön egy szabad vonalat,
És jön a válasz, nem holnap, még máma:
Foglalt a száma!
Ha nyugtalan ön, és szíve kérges,
A központ hölgye ezt nem érti,
És bájjal kérdi:
Óh, mért oly mérges?
És ha a számért hiába esengett,
A központ kérdi:
Óh, miért is csenget?
Miért oly naiv, és mért oly kába?
Hisz tudja jól, úgyis hiába!
A gond leroskaszt minden vállat,
Ha megvadul e háziállat.
És holttá pusztul minden élő,
Ha kínozza a távbeszélő.
De szíve-lelke bárhogy lázad,
Ajánlatos a vigyázat,
Mert rögtön jön a tettre kész,
Zord műszerész,
Ki nem a komisz szekrény hátán
Hasít szíjat,
De kihasítja az ön zsebéből –
A telefondíjat!
Forrás: eternus.hu
Aki fázik, vacogjon,
fújja körmét, topogjon,
földig érő kucsmába,
burkolózzék bundába,
bújjon be a dunyhába,
üljön rá a kályhára –
mindjárt megmelegszik.
Forrás: Vers mindenkinek
Lukács Hugónak küldöm.
Arcod haragos fellegekből
Ismerős nekem, Isten,
Villámok hozták el szememig
S fürdettem gyakran könnyeimben.
Nem láttam még sugaras arcod,
Melyet, hajh, sokan látnak,
Hol vagy, hol vagy és miért kerülsz,
Szent Istene a kacagásnak?
Éhezem, Uram, a jókedvet,
Szomjazom nevetésed,
Ilyen hálás, pojácás híved
Soha tán nem is volna Néked.
Egy gyönyörű, nagy kacagásban
Harsogjon föl a múltam,
Lássam egyszer vidám arcodat
Kacagó, szent sírásba fultan.
Forrás: Szeretem a verseket
(Gyerekvers)
Konyhajelmezt öltött
kislányom, Kati,
sütő tudományát
úgy próbálja ki.
Húsz kis pogácsából
csak egy sikerült,
az is furcsán festett,
mikor kikerült.
Botrányos alakja,
rossz fogása volt,
kemény kopogása,
de – pogácsa volt.
Nekem szánta ő ezt,
hozta boldogan,
hát ahogy harapnám,
nem fogja fogam.
Igen ám, de lesnek
lelkes nagy szemek:
– milyen a pogácsa? –
Tyű – mondom – remek!
Kati csakúgy hízott,
kiszaladt: – Nahát,
ízlik a pogácsám! –
hallom a szavát.
Magunkra maradtunk:
pogácsa meg én,
hosszan elmerengtem
Kati remekén.
Kicsi kis pogácsa,
úgy szemre kevés,
csak a fog sokallja,
mikor belevés.
Nem veszi be, sajnos,
se szám, se begyem;
jó lesz eltüntetni, –
hova is tegyem?
Kiskutyánk ott sétált
az ablak alatt,
odadobtam annak:
nesze, jó falat!
Siettem utána
a konyhába ki;
kell, hogy Kati mellett
valljon valaki.
Megettem-e, – kérdi
kétkedve anyu,
Nagymamácska, ő is
hej, csupa gyanú.
De én megfeleltem,
azért vagyok ott:
Egy baj volt: kevés volt! –
Kati ragyogott.
Épp akkor besétál
ám a kis kutya;
mit hoz a szájában
az a kis buta?
Hozza a pogácsát,
még sértetlenül!
Leteszi, otthagyja,
szinte menekül.
Nevetésbe tört ki
most a társaság,
még Kati is, ő is
fogta a hasát.
Mert megtudta ebből,
akit érdekel,
hogy az a pogácsa
– kutyának se kell.
Forrás: Szeretem a verseket
Tyúkanyó, a tárgyra, kérem!
Vétkes magánlaksértésben?
Egyházjogilag tán rendben,
polgárjogban már cseppet sem.
Szaladgálás a tényállás,
plusz még a ládára szállás.
Csendháborítás is végül,
jogkövetkezmények nélkül.
Testi sértés? Testi sértés?
Dehogy történt, nem is kérdés.
A tettesnek kaja, pia…
Mi ez itten, monarchia?
Az ügyfelem nem akart mást,
csak jogszerű magatartást!
Ellenszolgáltatás gyanánt
tojást várunk el, nem banánt!
Morzsa kutya, ön a tanú,
hiszen nem érheti gyanú.
Priusza nincs, íme tisztán
az erkölcsi bizonyítvány.
Vadászatra rá ne kapjon,
a tyúk osztatlan tulajdon!
Vele ha jó viszonyt ápol,
juttatást várhat anyámtól.
Forrás: szeretem a verseket
(Fordította: Kosztolányi Dezső)
Egy nikkeles, forgó borbélyszékbe várok.
Nézegetem magam a tükörben.
Jaj, Istenem! mi lesz, ha már negyven éves leszek…
Márványlapon tégelyek, mindenféle harsány
mozi-festékek.
Kendőzni magunkat, pingálni: to make up.
Itt építi Fairbanks a hősöket, tükréből kelnek elő,
mint a Bagdadi tolvaj katonái a földből…
Gumilépésekkel közeledik Fairbanks.
Rám pillant, előretolja kék állkapcsát,
nagyon fehér fogaival,
morcolja mélyen ülő, kis szemeit, busa
szemöldjei alatt,
mik akkorák, akár a bajuszok.
Golfpályáról érkezik, kitornászott tagjai
nesztelen forognak,
mint az amerikai házak ajtai-ablakai.
Mutogatja a falakon azt, mire büszke:
Chaplin arcképét,
művészeti oklevelét, mit Párizsban állítottak ki.
Nem vezet be dolgozószobájába,
akár a yankeek, de cocktail shakerrel kezében
kinyitja uszodáját.
– Fürdik?
– Fürdöm.
– Kétszáz font tengeri só minden reggel.
Balra a törökfürdő, meleg levegővel,
jobbra az oroszfürdő, gőzzel.
Fairbanks meztelenre vetkőzik.
Hasa lapos, gyomra kemény, bőre kicserzett,
négy hónapig fürdőzött nyáron a birtokán.
Most egy kicsit ugrat,
egyszerre belenyom egy villamosszékbe,
zsámolyra tessékel, miből szög bújik ki.
Szakasztott olyan, mint a királyok.
Érdeklődik nálam Európáról is,
mint valami nagyon súlyos betegről.
Pucéron borotválkozik. Közben magyarázza,
hogy vonattal egész Moszkváig jutott el,
s tudja, hogy Európa rengeteg kis állam,
mindegyiknek megvan a maga szokása, nyelve,
vámsorompója, intézménye.
Japáni sofőrje bedugja a fejét:
– Miss Pickford is there.
Forrás: Paul Morand – Fürdő Douglas Fairbanks-szel, fordította Kosztolányi Dezső
