Sodródó kavics
vagyok én a rohanó
Élet-folyóban.
Bár az alakom
még csiszolódik, szépül:
eltűnök végül…
Forrás: Lélektől lélekig
Címke: idő
-
Farkas István: Tökéletes
-
Kányádi Sándor: A fák és a vének
1
Megvénültek, akár az őszi fák,
s nincs egy levélnyi remény
a tavaszra.
Indulnának, de az őszi fény
padon marasztja.2
Irigy sóhajjal néznek
a sétáló után a fák,
pedig azok csak csoszognak szegények;
hány tavaszt adnának érte, ha legalább
bár egyet léphetnének.3
Lefelé néz a fa,
s alóla egy öreg
föl a fára.
És milyen egyformán remeg
a kéz a térden
s a lehajló fa lombtalan ága.4
– Könnyű neki – mondja a vénember –,
sohasem fáradt,
nincsen szüksége botra.
– Könnyű neki – mondja az öreg fa –,
botja is van, ha meg elfárad,
leül egy padra.Forrás: Lélektől lélekig
-
Szabó Lőrinc: A hazatért kedvesről
Már hatodik napja, hogy a kedvesem visszatért;
kék tengerekről, arany szigetekről tért vissza a kedvesem.A selyemhullámos ég volt az a tenger;
arany szigetek a szikrázó csillagok; az ég a tenger.Ma is oly szép és fiatal, mint amikor messzehajózott,
pedig hány tavasz múlt el azóta, hogy elhajózott!Hány nyár koszorúi hervadtak el azóta;
hányszor kivirultak azóta a sírok koszorúi!Arany szigetekről tért vissza a kedvesem,
már hatodik napja, – és még nem mertem megölelni.Kék tengerekről tért vissza a kedvesem;
hajában hét arany csillagot hozott nekem.Forrás: Lélektől lélekig
-
Salamon László: Te voltál…
Te voltál szép minden szépben,
Tél havában, napsütésben,
Ha a fagy tavaszra váltott,
Benne csendült kacagásod.Te voltál szép minden szépben,
Tengeri táj holdfényében,
Új paloták ablakában
A te gyermekarcod láttam.Te voltál jó minden jóban,
Ételemben, italomban,
Puha paplan melegében,
Álmaimban, téli éjben.Te voltál jó minden jóban,
Tartósban és elmúlóban,
Vigasz voltál, ha a bánat
Vetett nekem tüskeágyat.Ha szemem jövőbe látott,
Hited tette, lobogásod.
Ha a múlt réme kísértett,
Feledni tanultam érted.Öreg volnék, ha nem volnál,
De tavaszi mosolyodnál
Friss rügyet hajt sorsom fája
S több a zöldje, mint az árnya.Forrás: Lélektől lélekig
-
József Attila: Hajad az ujjamé…
Hajad az ujjamé, a szoknyád alatt
Ámulva búvik a szívem
S zizegve hull a naptár levele.Vén küszöböm sír, mint a gyerek,
Amikor jössz, hogy többször gyere.Erős csapatban régi napjaim
Elfúlva rágják a fülem –
Bennünket mért nem csókoltál belé?És nem értik, hogy sápadtak, buták,
Hogy fényük nem lehet a szemedé!1926 nyara
Forrás: Lélektől lélekig
-
Gárdonyi Géza – Göngy volna
– Gyöngy volna, de inkább gyémántnak vélhető.
Nem gyémánt mégse: fénylőbb drágakő.
Fénylőbb és tisztább, s gyémántnál keményebb.
Mázsás pöröllyel sújts rá: belemélyed.
Méreg nem fogja. Tűzben meg nem ég.
Örök? valami ez a kicsiség.
– Örök? Mi örök a nagy ég alatt?
– A gondolat.Forrás: Lélektől lélekig
-
Kaffka Margit – Primavéra
Csak halkan járj, halkan.
A fűszálakra vigyázzunk!
– Megérzi a sok gyökér lenn.
Vigyázva járjunk, – halkan!Hogy néznek e fiatal fák,
Mert a kezemet megfogtad!
Nem, nem is mireánk néznek,
– Tán bölcsek e fiatal fák?Én nem megyek tovább innét!
– A tó szeme most kinyílott,
Reggel van, árny van, a tó mély…
Én nem tudok elmenni innét.Te várj meg engem a parton…
A tóba lenn egy mese-rét van.
Ha feljövök – ezer év múlva, –
Légy te a parton!Forrás: Lélektől lélekig
-
Schmidt Vera – Késői találkozás
Mikor egy emberrel későn találkozol,
s meglátod benne mindazt, mit másban nem találsz… s hiányolsz,
úgy tűnik éppen, épp csak egy perccel késtétek el,
hogy együtt többek legyetek.
Nem osztozhatsz!
Van úgy, hogy nem lehet, s hiába nyújtaná feléd kezét…
Jegye más vonatra szól.Tudod, hogy ő is néz, s elkapott tekintetében,
mintha magával vinné álmaid kulcsát… mindazt, mit vársz.
Úgy tűnik éppen, épp csak egy perccel késtétek el,
hogy együtt többek legyetek.
Nem osztozhatsz!
Van úgy, hogy nem lehet, s hiába nyújtaná feléd kezét…Hidd el, ki igazán rád vár, ő megtalál… nem tűnik el.
Időben ott leszel, nem késhetsz, nem késel el… ő rád talál.Vele találkozol.
S meglátod benne mindazt, mit másban nem találsz… s hiányolsz.
Úgy tűnik éppen, épp csak egy perc kell, épp csak egy perc,
hogy együtt többek legyetek.
Nem osztozhatsz!
Van úgy, hogy nem lehet, s megfogja felé nyújtott kezed.
Jegye tiéd mellé szól.Forrás: Lélektől lélekig
-
Babits Mihály:Halvány téli rajz
Milyen fehér csöndesség ez!
Messze házunk télben ül.
Gyere az ablakhoz, édes!
Csókolj meg és nézz körül!Süt a nap, elállt a hó már,
mégis pelyhek hullanak:
puhán, halkan, pehelymód száll
pillanat és pillanat.Gyere, édes, az ablakhoz,
tekints szét az udvaron!
Nézd, a friss, a lágy, a vaskos
szőnyegen még semmi nyom!Csak a kis szolgáló lába
rajzolódik halavány,
s elvész, mint a Szaharába
egy zarándok karaván.Szalma közt fagyottan áll a
kert füzes mélyén a kút
intve dermedt jégszakálla
hogy az év, mint óra, fut.Jertek apró, jertek sűrű
pillanatok pelyhei
jobban mint e szalmagyűrű
szívünk kútját védeni.Milyen furcsa füstünk árnya
a túlsó tető haván:
mintha távol emlék szállna
rokon szívbe tétován.Ki gondolhat ránk e csöndben,
míg körülvattáz a hó?
Titkos lánc nyúl át a földön
összekötve aki jó.Forrás: szeretem a verseket
-
Robert Frost – Az éjnek ismerője
Az éjnek ismerője voltam én,
ki záporban megy el s hazaoson,
ha kialudt a végső utcafény.Bámultam szomorú sikátoron.
Éji bakter mellett mentem tovább
sunyt szemmel: én nem magyarázkodom.Megálltam, némítva lépés zaját,
mikor kiáltás, hirtelen szűnő,
a háztetők felett fülembe szállt,nem hívó, nem is búcsút üzenő;
s messzebb, nem-földi magasság terén
bolygó óra hirdette: az időse-téves, se-igaz, nem holt, s nem él.
Az éjnek ismerője voltam én.Forrás: Weöres Sándor fordítása
