https://verskucko.com

Címke: idő

  • Frenyó Krisztina: Vasárnap – Pont időben

    Nem én kések, a világ siet.
    Bárhogy is mondom, nem értitek.
    Nem én lassulok, ők a gyorsak.
    Úgy indulnak vissza, hogy még itt sem voltak.
    Instant életük tiszavirágnyi.
    Pedig a kávét is főzve jó kínálni.
    Szép csészéből, kortyolva hosszan.
    Hátha még egy vendég betoppan.
    Zacskóból port tuszkolni kapszulába?
    Miféle idegbaj ült rá a világra?
    Mikor gyorsultak így fel a kockák?
    Ha nyolcig nem posztolsz, meg se osztják.
    Özönnyi víznek kellett lefolyni…
    Mire rájöttem, kár beszólni.
    Hiába mondanám, lassítson a világ.
    Csak nyomják a sódert, lökik a rizsát.
    Pedig a dolgoknak idő kell adni.
    Mint a káposztának, rotyogni hagyni…
    Nem mindent lehet fogkeményen rágni.
    Hiába trendi most Al dente kínálni.
    De bárhogy is mondom, nem értitek.
    Nem én kések, a világ siet.

    Forrás: Szeretem a verseket (Feeling-magazin megosztás alapján)

  • Illyés Gyula: Mert szemben ülsz velem…

    Mert szemben ülsz velem s csak a te arcod látom
    és nincs mellette az enyém,
    ahogyan megszoktam a fotografiákon
    és előszobák tükörén;
    mert szemben ülsz s csupán rajtad s nem épp úgy rajtam
    látom az idő nyomait
    s önzésem azt hiszi, én a régi maradtam;
    a szívem elfacsarodik.

    Ha nézne úgy szemem, ahogy huszonöt éve
    s te akkor az vagy, ami ma:
    sose találkozunk! Egymást észre se véve,
    nem lelünk egymásra soha!
    Élünk bár egy időt, ha akkor a hajam már
    olyan, amilyen ma: fehér,
    lakunk bár egy szobát, nem én mellém akarnál
    feküdni, ha leszáll az éj.

    Véletlen ennyi kell – esélyek milliárdja! –
    hogy minden idők végzetes
    egyetlen egyeként birjalak, azt kivánva,
    egyetlen egyedként szeress?
    Mert szemben ülsz – hol is? Míg én itt egymagamban
    nézek vissza és kérdezek, –
    mint a célzóra, ha a golyó visszapattan,
    sebet én kapok, éleset.

    Mert szemben ülsz… Ne üljünk másképpen mi sosem már
    csak egymás mellett, szorosan,
    mint a régi nyitott ülésen az utaspár,
    ha jéggel jött a szélroham.
    Üljünk mindvégig úgy, mint – emlékszel még, barátném?
    akkor, repülve, szánon, ott,
    Sásdon, a hóviharban! – türjem csak ostorát én,
    mellemre vonva homlokod.

    Szálljunk mindvégig így, hisz a szomj úgy lobog még,
    ha itt, vagy csillag-messze vagy,
    hisz csillag-űrt s időt ma is átkóborolnék,
    hogy megtaláljalak.

    Forrás: kötet

  • Áprily Lajos: Órák

    Szívem felett a zsebben,
    nagyon sok éve már,
    szívemnél vérmesebben
    egy régi óra jár.

    Alatta, lomha inga,
    szívem lustán dobog,
    zihálva néha, mint a
    kifáradt vándorok.

    Feleselő nővérek,
    két furcsa gépezet,
    itt versenyezve mérnek
    időt és életet.

    S midőn az óra tik-ja
    nagynéha nem zenél,
    a szív megállapítja:
    az óra most nem él.

    S ha majd – nem is sokára –
    a szív nem muzsikál,
    az óra konstatálja:
    A szív rugója áll.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Nadányi Zoltán: Esengés

    Csak egy napom van, addig élek.
    Töltsd velem ezt az egy napot.
    Egyetlen napodért cserébe
    egész életemet kapod.

    De vigyázz, egy nap nagy idő ám.
    Elég egy elvétett szavad,
    otthagylak és a más halottja
    leszek és sírnod se szabad.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Gabriel García Márquez: Minden lehunyt szemmel…

    „Minden lehunyt szemmel töltött perccel
    hatvan másodpercnyi fényt veszítünk.”

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Gabriel García Márquez – Mindig van másnap

    Mindig van másnap, és az élet lehetőséget ad nekünk arra,
    hogy jóvátegyük a dolgokat.
    De ha tévedek és csak a mai nap van nekünk,
    szeretném elmondani neked, mennyire szeretlek
    és hogy sohasem felejtelek el.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Áprily Lajos: Majd az idő…

    Majd az idő – mondjátok részvevőn,
    mióta így maradtam itt magamra.
    Csodálkozom: nem néztek ősz hajamra?
    S nem gondoljátok, hogy nincs már időm?

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Ana Blandiana: Jó volna

    (Farkas Árpád fordítása)

    Jó volna öregen születni,
    Érkezni bölcsen a világba,
    Hogy sorsunk szálait kibontsuk,
    Hogy az első keresztútnál megleljük a helyes irányt,
    S bolyongás-vágyunk lenne minden felelőtlenségünk.

    Aztán egyre fiatalabbak lennénk, egyre fiatalabbak,
    Éretten és erősen érkeznénk az alkotás kapujába,
    S mind tovább… Kamaszokként esvén szerelembe,
    Gyermekké válnánk, mire fiaink születnek,
    Ők mindenképp idősebbek lennének nálunk,
    Beszélni tanítanának, álomba ringatnának,
    És mi zsugorodnánk egyre, mind-mind kisebbre,
    Mint a szőlőszem, mint a borsó, mint a búzaszem…

    Forrás: Index fórum – Kedvesch versek

  • Szepes Mária: Viszontlátás

    Annyi idő, talán évezredek múltán,
    mindig így volt, s így lesz ezután.
    Emlékszem rád. És emlékezel rám.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fodor Ákos: Summa

    Ólomévek és
    pillangópillanatok
    – nagyjából ennyi.

    Forrás: Lélektől lélekig antológia