Címke: játékosság

  • Mark Twain – Lopott csók

    Becsületes ember nem tartja meg magának a lopott csókot,
    hanem azonnal visszaadja.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Kányádi Sándor: Csók a lépcsőházban

    Összerebbentünk ijedten:
    „Jaj, ne, ne, meglátnak”.
    S látod, most eldicsekedem
    az egész világnak.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Weöres Sándor: Ciróka – játék

    Szél játszik a patakkal,
    én meg a te hajaddal.
    Piros alkony lobban szőke
      hajadba,
      hajadba,
    mintha felhőn ragyogna.

    Korhely néz az üvegbe,
    én meg a te szemedbe.
    Hogyha kérek és igérek,
      nehogy szánj,
      nehogy szánj,
    maradj te csak piciny lány.

    Egér bújik alomba,
    te meg az én karomba.
    Vad manó hull, szarva szétáll,
      kukucskál,
      kukucskál,
    rá se nézzél, aludjál.

    Zápor hull a peremre,
    könnyed meg a kezemre.
    Jól tudod hogy elborít majd
      a vad láng,
      a vad láng,
    még ha nem is akarnánk.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kisszőlősi Szánthó Lóránt: Incselgő

    Incselkedtem a kedvesemmel,
    hogy írjon hozzám verseket.
    Szerelmes szép szót szonettbe szőve,
    mitől a szívem megremeg.

    Zengjen ódát fenséges hangon;
    anakreóni dalokat,
    de az sem baj, ha prózaversben
    vad szenvedélynek hangot ad.

    Nem válaszolt, csak rám mosolygott,
    rám villantotta szemeit,
    s úgy csókolt meg, hogy lélegzethez
    alig jutottam percekig.

    Rögtön tudtam, mikor a teste
    bilincsbe zárta testemet:
    a szerelmet nem versbe szedni,
    művelni kell, amíg lehet.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Csukás István: Elfüstöltem ötven nyarat

    Elfüstöltem ötven nyarat,
    ötven hósipkával lefödtem,
    egyre több, ami kívül maradt,
    egyre több van már mögöttem,
    röstellem, de sehogy sem akaródzik
    bennem a lélek megöregedni,
    vígan viszket és vígan vakaródzik,
    indulna mindent újrakezdeni –
    „No, te lélek! – így intem óva –
    légy bár büszke és szabad,
    röpködni a madár dolga,
    miránk szájat a semmi tátogat,
    komolyodj hát, tán kicsit vacogjál,
    mint a köhögős őszi reggelek,
    lepjen be dér, fonjon be ökörnyál,
    mert hideg jön, mélyhűtött űri csend,
    Isten lehelete sem lesz elég,
    hogy még egyszer újra felmelegítsen,
    hisz ott van a sok fagyott rigó, veréb,
    azt se győzi… s pláne ha nincs is Isten!
    Vagy tudod mit, ne is törődj e fogatlan,
    e mindent elrontó savanyú dohogással,
    röpülj vígan és légy halhatatlan,
    s ne szökj még belőlem s ne cserélj el mással!”

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Kamarás Klára – Nekem Cyrano kell…


    A fürdőkrémem barack illatú…
    Azt mondják, ettől pont olyan vagyok,
    mintha a kompót ömlött volna rám.
    Ó, jó Cyrano, most te kellenél,
    hogy meggyógyítsd e sérelem sebét!

    Azt mondanád, hogy méznél édesebb:
    a nyári nap érlelte bőrömet,
    s e szép barackok olyan hamvasak,
    hogy csodájukra nem marad szavad.
    Tündérleány gyümölcsöskertje ez?
    Itt olyan illatfelhő lengedez!
    S hol ennyi friss gyümölcsre van remény,
    szívesen lennél ott kertészlegény…!

    Cyrano biztos mást is mondana…
    és hogyha nagyon szépen mondaná…
    hajnal előtt nem engedném haza…

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Romhányi József: Varjúnóta

    Egy varjú nótát írt a dalosversenyre.
    Rezgett faháncs-bogáncs, amikor elzengte:

    – Elszáll a nyár, kár!
    Lucskos ősz vár már.
    Ha túl nagy a sár,
    felszállok a fár.

    Nem okozott bajt a sor végén az űr,
    ezt a dalt hozta ki győztesnek a zsűr.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Sztevanovity Dusán – Szerenád

    Tudod, megtennék én bármit
    Ha érted teszem
    S te egy szerenádot kértél
    Hát jól van, legyen
    Talán szebb lenne egy ékszer
    Egy szál virág
    De nem kell más, csak szerenád

    Persze jól jönne egy álarc
    S egy szép nagy kalap
    Jobb, ha nem ismer meg senki
    S ez köztünk marad
    S te a függöny mögül nézhetsz
    Mintha nem is tudnád
    Hogy hozzád szól a szerenád

    Hát nyíljon már az ablak
    Itt várok rád
    Most már lebbenjen a függöny
    S a gyertyaláng, hm…
    És ha elég szépen játszom
    A dél dallamát
    Talán kapok majd egy csókot
    S egy forró teát

    Aztán visszabújok melléd
    S te nevetsz tovább
    Még mindig szól a szerenád

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Varró Dániel: EMAIL

    Hát el vagyok egészen andalodva,
    és gyönge szívem, ímé, reszketeg,
    mióta éjjelente, hajnalonta
    veled titokban ímélezgetek.

    Nem kell megszólítás, se semmi cécó,
    és az se baj, ha nincsen ékezet,
    csak kebelembe vésődjék e négy szó,
    hogy: Önnek új levele érkezett!

    Az egész világ egy linkgyűjtemény,
    az emberek, a tárgyak benne linkek,
    bárhova kattintok, te tűnsz elém,
    te vagy felvillanó websiteja mindnek.

    Te dobogsz bennem, mint versben a metrum.
    Föltettem háttérnek a képedet,
    s míg körülöttünk szikrázik a chat room,
    látlak, miközben vakon gépelek.

    Hiába nem láttalak még, az embert,
    ha minden betűd mégis eleven,
    ha érezlek, mint kisujjam az entert…
    Van nulladik látásra szerelem?

  • Kányádi Sándor – Elment Péter

    Elment Péter tököt venni,
    elfelejtett pénzzel menni.
    Hogy a sült tök? Ennyi s ennyi.
    De nem volt mit elővenni.

    Elmaradt a sülttök-vétel,
    étlen maradt szegény Péter.

    Forrás: FB – Szeretem a verseket