Címke: Kapcsolat

  • Szepes Mária – Mágia

    Akit birtokolva tartasz vissza,
    elhagy tiltakozva, iszonyodva.
    Nem megy el, ha nyitva a kalitka.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fecske Csaba: Haiku

    mi már nem vagyunk
    csak te vagy és én vagyok
    a seb a másikon

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Hervay Gizella – Három hangra

    Három szerelem az életem.
    Semmim sincs ezen kívül.
    Rád gondolok: évek rácsai közt
    az emlék elfeketül…
    Jaj, szívem, olyan sovány vagy,
    meg ne szánjon a halál!
    Homlokod mögött a világ
    elfehérült szájjal kiált. –

    Szótlanom, egyetlenem,
    tenyered tenyeremen.

    Testednek tiszta menedék:
    a csók a léleknek nem elég.
    Nem elég három szerelem:
    három árvaság idebenn.
    Három homlok is kitaszít.
    Fehér a magány, mint az ing.
    Fehér az ing, fehér a halál.
    Csak az él, aki társra talál.

    Szótlanom, egyetlenem,
    tenyered tenyeremen.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Hatos Márta: Csapdában vergődve

    Fények öntözte földeken járunk,
    Hol törvényeket megtagadhatunk,
    Beszélgetünk a múltról és jelenről,
    S hisszük, hogy barátok vagyunk.

    Egymáshoz űzött most a gyötrelem.
    Csapdába esett vad kitörni képtelen?
    Fájó lelkünk egymásban kapaszkodik,
    Titkot megoszt, semmit panaszkodik.

    A halál mindenkire ránéz,
    Te álltad már e tekintetet.
    Láttam szemedben ezer életet,
    Lelkedben csillagok zenélnek,
    Minden perced a múltból ered.
    Életed sötét iránytűje karma,
    Jövődet semmisem tisztíthatja meg,
    Jeltelen világban körforgásban élve
    Csak az örök bolyongást remélheted.
    A szenvedés örvényeit némán viseled,
    Hinnél az emberben, míg ő hisz neked.
    Ezer győzelmed egyetlen kudarc,
    Nyüszítve kínlódsz, ha hazugságot hallsz,
    S már nem hiszel abban sem, aki igaz.

    Csodát akartál ott, hol a halál kaszája vág,
    S megtépett vágyaid büszkén eltitkolni!
    Csapdába esett vad egy másik vad mellett,
    Egymás szívét tudja csak kivájni.

    Mégis, Te még most is birtokolni vágysz,
    S társadban szerelmet, kincseket találni;
    Pedig már látod, az úton nem így kell járni,
    S most nem hiszed: te tudtál ekkorát hibázni.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kassák Lajos – Üzenj

    Beszélgessünk beszélgessünk
    Te meg Én
    beszélgessünk nem szegletesen kemény hanem puha legömbölyített szavakkal
    ahogy a szerelmesektől tanultuk
    alig hallhatóan
    ahogyan a tölgyfa levelei beszélnek egymással.

    Mondj nekem valami szépet
    hogy én is mondhassak Neked valami szépet.
    A szemeimhez beszélj
    a homlokomhoz
    egyenesen a szívemhez
    Te Nekem
    és Én Neked.

    Az álom partjairól üzenj
    egy újszülött nevetésével
    tenger hullámaival
    játékos delfinekkel
    harangszóval
    egy sassal
    amint az ég kékjében lebeg.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Keresztury Dezső – Mindig velem vagy

    Ha nem vagy nálam, akkor is velem vagy.
    Elküldelek s követlek; újra elhagy
    kalóz kedvem s hiányod visszaszív.
    Úgy élsz bennem, mint kezemen a néma
    vonások, gyors madárban röpte célja,
    kút mélyén tiszta víz.

    Ahogy szólsz, jársz, tüzét vidám eszednek,
    vágyad tündér játékát őrizem meg,
    szemedből a tekintet,
    bőröd meleg színéből, szád ízéből,
    ölelésedből, csipőd halk ívéből
    újrateremtelek.

    Mély álmomban csókodra ébredek fel,
    minden nap újra és új értelemmel
    fogalmazlak meg: így élsz igazán!
    A szélbe rajzollak s kilépsz a szélből,
    ha arcom lengeti a víz, színéről
    szemed néz vissza rám.

    Mint tükörben a tükör tükörképe:
    végtelen arc fonódik egy füzérbe;
    melyik vagy te? és én melyik vagyok?
    Én adok fényt neked, te fénylesz bennem,
    s bennünk a világ. Vagy a végtelenben
    valami még nagyobb.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Ákos: Adj hitet!

    Beszélj hozzám, mondd újra el,
    hogy a világ botrány,
    de holnap mégis élni kell.

    Én nem vagyok idegen,
    fekszem a szíveden
    és hallom, hogy dobog.

    A fekhely mellett most is töltve áll
    a hűs borospohár,
    itt érzem, otthon vagyok.

    (Nem is tudod, milyen nagy dolog…)

    Én ordítok néhanap,
    tudom, hogy bántalak,
    csak szidlak a semmiért.

    Hiányzik néha egy kis fájdalom,
    máskor meg nem bírom
    azt, hogy folyton megkísért.

    Adj hitet és elhiszem neked,
    hogy élni szebben is lehet,
    sok okos megvet és nevet,
    de te észre se vedd, csak adj hitet!

    A szájak szélén gyűlölet
    és harag remeg,
    a világ nagy beteg.

    De boldog vagy, hogy van kit féltened,
    egyetlen életed
    ennél komolyabban nem veszed.

    Próbáltam hős lenni és szent,
    nekem egyik sem ment,
    magamon veled nevetnék.

    Játékos vagy, mint egy nagy gyerek,
    a legdurvább fegyvered
    a békülésre képesség.

    Adj hitet és elhiszem neked,
    hogy élni szebben is lehet,
    sok okos megvet és nevet,
    de te észre se vedd, csak adj hitet!

    Beszélj hozzám, mondd újra el,
    és adj hitet!

    Forrás: dalszöveg

  • Ady Endre

    A te melegséged

    Miért próbál kép vagy szobor
    Lelkemből kilopni téged?
    Elevenek vagy hidegek:
    Ki tudja nekem adni még
    A te egyetlen melegséged?

    Minden csókomban meghalok
    S ajkaidon kelek újra,
    Asszony-szirokkó száz jöhet:
    Sorvasztó, édes melegét
    Énreám már hiába fujja.

    Halottak és elevenek
    Hiába hűtnének téged,
    Nincs más meleg, mint a tied.
    Ki tudja nekem adni még
    A te egyetlen melegséged?

    Forrás: Arcanum

  • Reményik Sándor – Csak egymáshoz

    Ha most, mikor oly érthetetlenül nehéz a szívem:
    Valaki jönne és karonfogna szépen, szelíden –
    Nem is karon, csak kézenfogna, mint árva gyermeket a másik
    És sétálnánk napnyugtától a legelső csillagsugárig!

    Valaki, akinek most nem volna gondja semmi másra,
    Csak arra, hogy én szomjazom csendes-szavú vigasztalásra –
    Aki jönne mellettem főlehajtva egy órácskát hallgatagon
    S a hallgatása azt mondaná: panaszkodjék, én hallgatom.

    Újat nem mondanék, tán inkább ezerszer elmondottakat,
    De új volna így, ily zavartalan-ketten az esti ég alatt –
    Egy óráig, amíg a csillag felragyog és reánksugároz:
    Nem volna köze semmi máshoz, nem volna közöm semmi máshoz.

    Forrás: Kedvesch versek – Index.hu

  • Szilágyi Domokos – A távolság acél-karja…

    A távolság acél-karja
    csillogó tenyerére vett,
    s messze kinyújtott. Tipegő,
    kereső mécsláng-lelkeket
    formált belőlünk. Megriadt
    szemmel hiába keresek
    a néma hófüggönyön át.
    Magunk vagyunk, és kevesek
    vagyunk magunknak. Két karunk
    üresen hal el, furcsa, torz
    mozdulatokkal. Huzalok
    szél-pengette hangján dalolsz,
    és nézlek ezer arc mögött,
    de árnyad mindenünnen elszáll –
    mégis itt vagy bennem, hisz minden
    jóba-rosszba csak te viszel már.

    Forrás: Kedvesch versek – Index.hu