https://verskucko.com

Címke: karácsony

  • Babits Mihály – Karácsonyi ének

    Mért fekszel jászolban, ég királya?
    Visszasírsz az éhes barikára.
    Zenghetnél, lenghetnél angyalok közt:
    mégis itt rídogálsz, állatok közt.

    Bölcs bocik szájának langy fuvalma
    jobb tán mint csillag-űr szele volna?
    Jobb talán a puha széna-alom,
    mint a magas égi birodalom?

    Istálló párája, jobb az neked,
    mint gazdag nárdusok és kenetek?
    Lábadhoz tömjén hullt és arany hullt:
    kezed csak bús anyád melléért nyúlt…

    Becsesnek láttad te e földi test
    koldusruháját, hogy fölvetted ezt?
    s nem vélted rossznak a zord életet?
    te, kiről zengjük, hogy megszületett!

    Szeress hát minket is, koldusokat!
    Lelkünkben gyújts pici gyertyát sokat.
    Csengess éjünkön át, s csillantsd elénk
    törékeny játékunkat, a reményt.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Dsida Jenő – Itt van a szép karácsony

    Itt van a szép, víg karácsony,
    Élünk dión, friss kalácson:
    mennyi fínom csemege!
    Kicsi szíved remeg-e?

    Karácsonyfa minden ága
    csillog-villog: csupa drága,
    szép mennyei üzenet:
    Kis Jézuska született.

    Jó gyermekek mind örülnek,
    kályha mellett körben ülnek,
    aranymese, áhitat
    minden szívet átitat.

    Pásztorjátszók be-bejönnek
    és kántálva ráköszönnek
    a családra. Fura nép,
    de énekük csudaszép.

    Tiszta öröm tüze átég
    a szemeken, a harangjáték
    szól, éjféli üzenet:
    Kis Jézuska született!

    1929

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Reményik Sándor: József, az ács, az Istennel beszél

    Magasságos,
    Te tudod: nehéz ez az apaság,
    Amit az én szegény vállamra tettél.
    Apja volnék – és mégsem az vagyok.
    Ez a gyermek… ha szemébe tekintek,
    Benne ragyognak nap, hold, csillagok.
    Anyja szemei s a Te szemeid,
    Istenem, a Te szemeid azok.
    Gyönyörűséges és szörnyű szemek,
    Oly ismerősek, s oly idegenek…

    Ez az ács-műhely… ezek a forgácsok…
    Mit tehettem érte?… mit tehetek?
    Én tanítottam fogni a szerszámot,
    Mégis rá fogják majd a kalapácsot.
    Úgy félek: mi lesz?

    Most is ki tudja, merre kóborog,
    Tekintetétől tüzet fog a műhely,
    Tüzet a világ, s egyszer ellobog.
    Ó, jó volt véle Egyiptomba futni
    S azután is óvni a lépteit,
    Fel a templomig, Jeruzsálemig,
    Míg egyszer elmaradt…

    Ó, jó volt, míg parányi rózsaujja
    Borzolta szürkülő szakállamat,
    Ezüst nyomot hagyott már akkor is,
    Komoly nyomot parányi rózsaujja.
    S most olyan más az útja…

    Vezetném és Ő vezet engemet.
    Csak azt tudom, a Te utadon jár,
    Magasságos,
    De ki tudja a Te ösvényedet?
    Te vagy az atyja – én senki vagyok,
    Az Evangéliumban hallgatok,
    S hallgat rólam az Evangélium.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Weöres Sándor: Nő a dér, álom jár

    Nő a dér, álom jár,
    hó kering az ág közt.
    Karácsonynak ünnepe
    lépeget a fák közt.

    Én is, ládd, én is, ládd,
    hóban lépegetnék,
    ha a jeges táj fölött
    karácsony lehetnék.

    Hó fölött, ég alatt
    nagy könyvből dalolnék
    fehér ingben, mezítláb,
    ha karácsony volnék.

    Viasz-szín, kén-sárga
    mennybolt alatt járnék,
    körülvenne kék-eres
    halvány téli árnyék.

    Kis ágat öntöznék
    fönn a messze Holdban.
    Fagyott cinkék helyébe
    lefeküdnék holtan.

    Csak sírnék, csak rínék,
    ha karácsony volnék,
    vagy legalább utolsó
    fia-lánya volnék.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Aranyosi Ervin: Dobozokba csomagoltam…

    Dobozokba csomagoltam:
    – A szeretet érték!
    Elküldöm most mindazoknak,
    akik tőlem kérték.

    Mellé tettem egy ölelést,
    – legyen benne részed!
    Remélem, ha meg kapod,
    majd magad jobban érzed!

    Ölelésbe csomagoltam,
    szívem összes vágyát,
    úgy szeretném jobbá tenni
    az emberek világát!

    Tettem hozzá bőven mosolyt,
    viseld egészséggel!
    Adj másoknak is belőle,
    a mosoly nem vész el!

    Mosolyomba csomagoltam,
    jókedvemet néked.
    Így kívánok boldogságot
    és jó egészséget!

    Kezdj el te is csomagolni,
    vidám kedvet adni,
    hogy ne tudjon emberfia
    szomorú maradni!

    Dobozokba csomagoltam,
    szívem összes kincsét,
    hadd kapja meg minden ember,
    kinek ilyen nincs még!

    A világát jobbá tegye,
    senkinek se ártson,
    boldogítson, melegítsen
    idén a Karácsony!

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Körmendi László: Karácsonyváró

    Drága Angyalom! Tudod-e hol jártam?
    Álmomban ott messze, Bergengóciában!
    Hol csillagok csillognak és lelkek ülnek
    körül egy forró fényes tüzet!
    Hol minden gyermek örül…

    Ott kacag anyjával a kis gyufaáruslány!
    A megfagyott muzsikus!
    Einstein!
    Meg a vagány, vén New Yorki taxis,
    ki bejárta a Holdat.
    A szeretet mindenkit térdén lovagoltat…

    De jaj! Ez a karácsony, egy napig tart csupán!
    Nálunk csak egy nap jár száz fagyos éj után…
    Lökjünk hát a Földön 360 fokot!
    S 365-ször éljünk meg minden boldog napot!

    Hatvan, 2017. december 17.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Endrődi Sándor – Karácsony

    Szeretet ünnepe,
    Ragyogó karácsony,
    Nincs nálad áldottabb
    Ünnep a világon!

    Míg örömláng gyúl ki
    Zöld fenyőid árnyán:
    Ringatózik lelkünk
    Boldog béke szárnyán.

    Földerül az arcunk,
    Mely imént borongott
    Elfeledünk bút-bajt,
    Minden földi gondot:
    Vidámság mosolya
    Csillog a szemünkbe:
    Nevető angyalok
    Szállnak a szívünkbe.

    Ma minden kicsi ház
    A Jézuska háza
    Szíve örömének
    Tündöklő tanyája:
    Sehol szomorúság
    Ránk hulló árnyéka:
    Itt is, ott is csak fény:
    Angyalok játéka.

    Kedves, tiszta ünnep,
    Nincs nálad áldottabb
    Ünnep a világon!
    Te vagy az az egy nap,
    A küzdelmes évben,
    Mikor csak szeretünk
    A fenyők tövében.

    Mintha az a sok fa
    Egyetlen fa volna
    S az egész világot
    Betakarná lombja:
    S mintha az a sok szív
    Mind egy nagy szív volna:
    Egymásra hajolva
    Mind együtt dobogna…

  • Szilágyi Domokos – Karácsony

    A puha hóban, csillagokban,
    az ünnepi foszlós kalácson
    láthatatlanul ott a jel,
    hogy itt van újra a karácsony.

    Mint szomjazónak a pohár víz,
    úgy kell mindig e kis melegség,
    hisz arra született az ember,
    hogy szeressen és szeressék.

    S hogy ne a hóban, csillagokban,
    ne ünnepi foszlós kalácson,
    ne díszített fákon, hanem
    a szívekben legyen karácsony.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Áprily Lajos – Karácsony-est

    Angyal zenéje, gyertyafény –
    kincses kezem hogy lett szegény?

    Nem adhattam ma semmi mást,
    csak jó, meleg simogatást.

    Mi győzött érdességemen?
    Mitől csókolhat úgy kezem?

    Simogatást mitől tanult?
    Erembe Krisztus vére hullt?

    Szemembe Krisztus-könny szökött? –
    kinyúló kézzel kérdezem.

    Áldott vagy a kezek között,
    karácsonyi koldus-kezem.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Ismeretlen szerző – Rohanunk, mintha életünk késnénk le

    Rohanunk, mintha életünk késnénk le,
    ha öt perccel később érünk oda,
    szélünk egymás mellett úgy megyünk el…
    egymás szemébe nem nézünk soha,
    futunk. Karácsony lesz, két nap, s egy éjszaka,
    már csak ennyi maradt az égi szép-csoda.

    Nincsenek már azok a régi ünnepek,
    mikor díszbe öltöztek lelkek és szívek,
    s áldott némasággal várták az éjszakát,
    szent hittel hitték Betlehem csillagát,
    és imádkoztak együtt, szeretetben,
    Miatyánk, Miatyánk, ki vagy a mennyekben…

    Nincs már az a régi boldog áhítat,
    mit a karácsony nyugalma áthat,
    csak futunk, csak futunk,
    s az életünk utol mégsem érjük,
    futva, rohanva el sosem érjük…
    mert pihenni kéne, mint régen, régi ünnepen,
    egymáshoz szólva, szépen, csendesen.

    Forrás: Szeretem a verseket
    r