Tartsd magad,
Sors, Élet és Idő szabad
S ki várni érez, várni tud.
Várni tud,
Kinek ön-énje nem hazug
S nem hord össze hetet s havat.
Tartsd magad,
Mert most az a leggazdagabb,
Ki várni érez, várni tud.
Forrás: Szeretem a verseket
Címke: kitartás
-
Ady Endre: Ki várni tud
-
Juhász Gyula: Még maradok!
Fiatalok, még itt vagyok.
Az éveimnek száma sok,
A gyászaimnak sora nagy
És megőszített kora fagy.
Tán nem is voltam fiatal
És nem jött soha diadal,
Halálos volt a szerelem,
Utódom sem lesz már nekem.
És mégis, mégis jó dolog,
Hogy élek és hogy dúdolok,
Magányos lelkem égre néz
És megszépül a szenvedés.
Az égen örök csillagok,
Fényesek és fiatalok,
A földön is ifjú szemek:
Még egy ideig nem megyek.Forrás: Versek mindenkinek
-
Reményik Sándor: Erdély magyarjaihoz (1918 őszén)
Hadd jöjjön hát, aminek jönni kell,
Idők lavináját ernyedt karok
Ha többé fel nem tartják!
De mi simuljunk össze, magyarok!
Kiáltó szó ha nem lehettünk már,
Egy titkos társaság legyünk!
Kivándorolni, elbujdosni – nem!
Mi innen nem megyünk!Nagy szalmatüzek lángjából marad
Szívünkben egy marék izzó parázs –
Égő világoknál ezerszer izzóbb,
És izzóbb nála nem lesz semmi más.
Egymás szíve-falán, végzetünk éjén
Egy néma jelszót kikopogtatunk,
Mint jeladást a Katakombák mélyén:
Magyarok maradunk!Idők mélyén vajúdhat sok halál,
Sok minden meglehet,
De oly koporsót nem gyárt asztalos,
Mely minket eltemet.
Magyar bárdok ajkán csak újra hajt
Virágot, lombot ős-magyar fánk nyelvünk,
S romolhatatlan erőnk árja zeng –
Örök az élet bennünk!Virrasztottunk mi tetszhalottat már!
A lefojtott szó erősebb a jajnál.
Nyílt szónál több az allegória,
S a vértezett szív a vértezett karnál.
A lefeszített rugó izmai
Nem engednek, de erőt gyűjtenek lassan.
Nagyobb erőt gyűjt a nagyobb elnyomás,
Míg döngve visszapattan.Virrasztottunk mi tetszhalottat már,
Álltunk sok vihart, nekünk ez sem új.
Ha kiszaggattak, új gyökeret vertünk.
Mi tudjuk, mit jelent balszél, ha fúj.
Nem tagadom, jöhet még zord idő,
Sok mindent nem lehet majd merni,
Talán szavunk se lesz, jajunk se lesz –
Csak a szívünk fog verni.De magyarul fog verni!
-
Bede Anna: Teremtés
Tudom, hogy lehetetlen.
Azért csinálom!
Légvár – bevehetetlen.
Halálos álom.Tudom, hogy megtorpanok.
Erősebb nálam.
Tengerre szállnék gyalog,
lehúz az áram.Szemembe árad a fény,
igéz a Minden;
szavakba hogy önteném?
Messze van innen,hol renddé rendeződik,
mi volt s mi lesz még,
s az ég leér a földig…
Tenni szeretnék!Teremteni világot,
egyet az Egyben.
De térdig sárban állok.
Ki húz ki engem?Istennek sem volt tréfa,
pedig ő isten…
Megingok nagyon néha
erőben, hitben.Lehetetlent akarok
esztelen áron.
Tudom, hogy belehalok.
Azért csinálom.Forrás: Art-Poétika
-
Reményik Sándor – Magyarnak maradni
Magyarnak maradni – bármi legyen sorsod –
Hontalan élted meggörnyedve hordod.
Ott ahol most erény a pokoli gazság,
Ott, ahol számodra nincsen ma igazság,
Magyarnak maradni – Testvér, az kiváltság!Magyarnak maradni rónán, bércen, völgyön,
Szörnyű kínok között fetrengve a földön,
Véres cafatokra – ha vernek is bottal –
Bosszúért lihegve vicsorító foggal,
Magyarnak maradni – ezer éves joggal!Magyarnak maradni, ha nincs is mit enned,
Mindenhol megvetnek, nincsen hova menned.
Minden hazafinak ha bitó lesz bére,
S gúnyos kacagással – ha megölnek érte –
Magyarnak maradni – akkor is megérte!Magyarnak maradni tűzzel, vízzel, vassal,
Föltépett sebekkel, lelket maró jajjal.
Meghajszolt dúvadként, vörös pokol mélyén,
Avagy szabad földön, világ túlsó szélén,
Magyarnak maradni – szent örökség révén.Magyarnak maradni, koldus bottal járva,
Idegen népek közt boldogulást várva.
Ha rongyos szegényen szíved marja kétség,
Mert ha Nyugaton is ma még bűn és vétség
Magyarnak maradni – Mégis csak dicsőség!Magyarnak maradni, ha támadnak orvul.
Megsebzett lelkedből ezer könny is csordul
A Hazától távol. Elhagyottan, árván,
Sötét éjszakában magyar hajnalt várván,
Magyarnak maradni – ha kell véred árán!Magyarnak maradni világ minden táján,
Guruló arannyal ha kísért a sátán,
Mikor a csábítás oly gyönyörű, mesés,
És ha ellent állsz majd, sorsod a megvetés.
Magyarnak maradni – igazi küldetés! -
Buda Ferenc: Állok hát…
Állok hát nyugodtan,
íme, lássatok.
Nincs parázs alattam,
csak cipősarok.Szomorú, de bölcsre
szűkül a szemem,
s hogy dühét ne töltse
rajtam senkisem,tanulom hitemet
megfékezni jól,
minden szál idegem
egy gyújtózsinór,s mert nem menekülhet
senki, aki van,
mindegy, bár tetűnek
képzeljem magam,más világom nincsen,
égek védtelen.
Meggyújtott az isten
mindkét végemen.
Forrás: PIM -
Buda Ferenc: Mondd, ugye soha
Ki kellett volna mennem
már régesrég Nyugatra?
Talán ott, idegenben
a vész nyugodni hagyna.Én már itthon maradtam
és ma sem tennék másként,
pedig csak bajt arattam,
s nem babra megy a játék.De nem bánom a börtönt,
ha érzem a szemed,
s égő arcomra öntöd
édes szerelmedet.Ha fejsze csap szívemhez
s száz fal fejemre dűl,
mondd, ugye soha, kedves,
már nem hagysz egyedül?
Forrás: PIM -
Váci Mihály: Ha érdemes, ha nem!
Ma sem volt könnyű élni.
Nem lesz könnyű sosem.
De érdemes volt! – mindig
érdemes lesz, hiszem!Nehéz – s el kell fogadni,
ki szemben áll velünk,
s azokat elviselni,
kikkel menetelünk.Ütésük úgy eltűrni,
hogy meg se tántorodj:
– a túloldal ne lássa,
mint hull szét táborod.Emelni, vinni vállon,
ki gyenge s már kidől:
s mert rá is jut erődből
ledöfne – úgy gyűlöl.Naponként mosolyogni,
kínban, azok között,
kik összefenik szemük
egy jó szavad mögött.Menni velük – már régen
nem értük – csak azért,
mert e sereg iránya
valami célt ígért!Velük és ellenükre,
annyi közt egyedül,
– vívni, mégis azért, mi
csak együtt sikerül!Mindez ma sem volt könnyű
– s nem lesz könnyű sosem –
de törvény előtt vállalt sors ez,
ha érdemes, ha nem!Forrás: Váci Mihály Összegyűjtött művei, Magvető, 1979
-
Váci Mihály: És mi élünk!
Élni, élni, élni, élni… – élni kell!
Félni, sírni, könyörögni, menekülni nem lehet!
Élni bátran, szembenézve, csak azért is, dacosan vagy összetörve!
Betegen és elhagyottan, városokban, börtönben vagy föld alatt,
szerelmessel együtt sírva, gyermekekbe kapaszkodva – élni kell!Élni kell, mikor kimondják: – „Rák!” – „Gümőkór!”
Élni kell és állni kell és nem lehet ott összerogni, felzokogni!
Élni kell, ha tudatják: – „Létszámfeletti!”
Élni kell, ha sziszegik: „Már nem szeretlek!”
Élni kell, ha zokogják anyánk ágyánál: – „Későn jöttél!”
Élni kell, ha hirdetik: – „Életfogytiglan!”
Élni kell, ha dob pergeti: – „Golyó által!”
Élni kell még, élni kell még pár óráig!Élni kell, bár tudjuk jól, hogy a világon mindenütt halálunk készül.
Élni kell, bár tudjuk azt, hogy most is, most is többen halnak
hasztalan és értelmetlen, mint ahány rózsa lehervad!
Élni kell, mikor tudjuk, hogy embereket most is ölnek!
Élni kell, mikor már sokszor érezzük: – nem lehet élni!S élni kell, ha kuporgatva napot napra;
élni kell, ha könyörögve, reménykedve: – egy tavaszt még!
Élni kell, ha tudjuk azt: alázat, szégyen,
félelmünk és rettegésünk még egy évért, még egy évért!
Élni kell, így, alkudozva, megalkudva, mindenáron!És mi élünk! Jaj, mi élünk! Így is, bárhogy, élünk, élünk!
Szembenézve, dacosan és összetörve, reménykedve,
betegen is, elhagyottan, városokban, börtönökben vagy föld alatt,
szerelmessel együtt sírva, gyermekekbe kapaszkodva – élünk, élünk!Élünk, bár tudjuk, hogy most is többen halnak
hasztalan és értelmetlen, mint ahány rózsa lehervad.
Élünk, élünk, bár sokszor már érezzük – nem lehet élni!
Mégis élünk, semmi másért, csak mert úgy szeretünk élni!
Élünk, jaj, mert úgy szeretjük, szeretjük az életet!
Mert annyira élők vagyunk, és annyira emberek!Forrás: Magyarul Bábelben
-
Nagy László, Jártam én koromban, hóban
Jártam én koromban, hóban,
húzott az álom.
Mást kerestem, s mellém te álltál,
kardél mellett felnőtt virágszál,
sebzett virágom.Húszévem elveszett, s érzem,
te lész a vígasz.
Mord kültelken, hol a füst szárnyal,
szádról szóló harmonikáddal
föl-fölvidítasz.Engem a szépség, a vígság
csodásan éltet.
Érte égek, hogy megmaradjak,
bár úgy kelljen szívnom, mint rabnak
kócból a mézet.Köröttem kúsza az élet,
kúsza a sorsom.
Vértezz hittel, hűséggel állig,
akkor én a halálos ágyig
beléd fogódzom.
,
