https://verskucko.com

Címke: kitartás

  • Lajtai Gábor: Kevés

    Kevés az út
    de járni kell

    Kevés a fény
    de látni kell

    Kevés a hang
    de szólni kell

    Kevés a perc
    de várni kell

    Kevés a szent
    de hinni kell

    Kevés a könny
    de sírni kell

    Kevés a cél
    de menni kell

    Kevés a sok
    de ennyi kell.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Paul Fleming: Ne csüggedj

    Ne csüggedj mégse, bár vihar szorongat és tép,
    köpd le az irigyet, a sorsnak ki ne térj,
    légy magadnak elég s ne gyötrődj és ne félj,
    ha szerencse, idő s tér rád uszítja vészét.

    Üdvödet s kínodat előre mind kimérték;
    Tedd, amit kell s ne bánd meg bármit is tegyél,
    Parancsot sose várj s ne nézd, mi lesz a bér.
    Valóra váltja minden perc, amit remélsz még.

    Miért rí s ujjong ki-ki? markában életének
    kulcsa. Nézz szét amit csak látsz körülted, ez
    mind benned van. Hát hiú ábrándokat ne fess.

    Még mielőbb tovább mégy önmagadba térj meg.
    Ki legyűrte önmagát az el sohase vesz,
    Annak mindenki már alattvalója lesz.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kányádi Sándor: A favágó és a fejsze

    a fejsze végzi a maga
    tervszerű végeznivalóját
    hiszen arravaló a fa
    ha már erdőnyi letarolják

    és az se bánt ha belejő
    s már-már eszelős mámorában
    sikongat úgy is újranő
    utódom kit nyomomba vágytam

    csorbulnak itt még fejszeélek
    köszörülhetik szüntelen
    a favágó meg hadd rikoltson

    nem gyűlölöm viselve sorsom
    de a belőlem hasadt éket
    mely belémhasít megvetem

    Forrás: Kányádi Sándor

  • Áprily Lajos: Hoztalak…

    Hoztalak
      háborún át
      forradalmakon át
      Erdély szenvedésein át
      betegségen át
      nyomorúságon át
      családi gondon át
      a hivatal idegőrlő malmain át.

    Sokszor azt hittem, elveszítelek.
    Nem alkudtam és nem csorbítottalak.
    Elrejtettelek és elhallgattattalak.
    De hoztalak. Érleltelek. Életem értelme vagy.
    Ötvenen felül most szabad vagyok és
    felszabadítalak.
      Szólalj meg, ember!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Áprily Lajos – Vigasztaló vers

    Ne félj, az óra meg nem áll,
    szelek szűnnek, vizek apadnak.
    Hiába hosszú, vége lesz
    az éjszakai sivatagnak.

    Sívó, sötét homok felett
    a hajnalszél kibontja szárnyát
    s elmenekül a puszta-rém,
    a bíboros ruháju skárlát.

    Ne félj, az óra meg nem áll.
    Reggel felé elszáll a láz is,
    reggelre enyhülés fogad,
    forrásvizes, hűvös oázis.

    Új fénnyel csillogó utunk
    riasztó árnyékkal nem állja,
    sem orgonálva nem kísér
    a bú alattomos sakálja.

    Ne félj, az óra meg nem áll.
    Mint valami fekete várrom,
    a gond komor pirámisa
    elmarad a látóhatáron.

    Nézd, gyöngyházfény az ablakon,
    a köd csak egypár szürke foszlány,
    s azt is széttépi most a nap:
    sörényes, büszke hímoroszlán!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kaderják Gitta – Az élethez hit kell

    Bármily csapás érjen
    túléled majd – hidd el
    Újra kezdhetsz mindent
    egy parányi hittel.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Brown, H. Jackson: (idézet)

    „Amikor azt mondod: Feladom!,
    gondolj arra, hogy ilyenkor másvalaki azt mondja:
    Egek, micsoda lehetőség!”

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Garai Gábor: Bizalom

    S ha százszor is becsapnak, és ezerszer
    csalódom abban, kinek szívemet,
    mint álmából a rózsát, kitakartam,
    s ha épp az árul el, kit életemmel
    fedeztem én,
    s ha tulajdon fiam
    tagad meg,
    és ha nem harminc ezüstért,
    de egy rongy garasért adnak el engem
    barátaim,
    s ha megcsal a reménység,
    s ha kudarcaim térdre kényszerítnek,
    és elátkozom már, hogy megszülettem,
    s ha csak a bosszút hizlalja a hála
    híveimben,
    s ha rágalom kerít be, —
    akkor se mondom, hogy nem érdemes!

    Akkor se mondom, hogy nem érdemes
    hinni az emberben, akkor se mondom,
    hogy megélek magam is, néptelen
    magányban, mert irgalmatlan az élet.
    De csöndes szóval, eltűnődve mondom:
    bizalmam sarkig kitárult kapu,
    nem verhet rá lakatot a gyanú;

    ki-be jár rajta bárki szabadon.
    Egy besurrant csaló tiszteletére
    nem állítok őrséget tíz igaznak!

    Kit tegnap itt a gyöngeség bemocskolt,
    megtisztálkodva ma betérhet újból;
    ki kétélű késsel jött ide ma,
    köszönthet holnap tiszta öleléssel!

    Nem, nem a langy irgalmat hirdetem.
    Nem hirdetek bocsánatot a rossznak,
    kegyelmet a hazugnak,
    nem tudok
    mentséget a könnyes képmutatásra,
    s az öngyilkos szenvelgést gyűlölöm,
    akár a nyers önzés orvtámadását.
    De hirdetem, hogy bűneink mulandók!
    Mint a mamut és az ősgyík, a múltba
    porlad a gyűlölet és a gyanakvás;
    dühünk lehűl,
    csak szerelmünk örök.

    S halandó gyarlóságai között
    csupán maga az ember halhatatlan.
    Kérlelhetetlen gyötrelmei ellen
    irgalmas vára bizalomból épül;
    s az önmagával vívott küzdelemben
    csak jósága szolgálhat menedékül.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Komáromi János: Én várok rád

    Mikor már elfogyott
    az agyadból minden gondolat.
    Mikor a fejed
    csak üresen bólogat.

    Én várok rád!

    Mikor vad árnyak
    várnak az utca sarkokon.
    Mikor már mosoly
    sincs az arcodon.

    Én várok rád!

    Mikor fekete lesz
    minden, ami színes volt.
    Mikor már leírtad
    az utolsó sort.

    Én várok rád!

    És elmúlnak majd
    a lidérces évek.
    Könnyes percek helyébe
    boldog órák lépnek.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kányádi Sándor: Megszokás

    megszokja a szem
    meg a sötétet
    hiába hunyorog
    rám e kései nap
    leszegett fejjel
    baktatok mint a
    felszínre fölhozott
    hajdani bányalovak

    Forrás: Lélektől lélekig