https://verskucko.com

Címke: lázadás

  • Nagy László, Tűz

    Tűz,
    te gyönyörű,
    dobogó, csillag-erejű,
    te fűtsd be a mozdonyt halálra,
    hajszold, hogy fekete magánya
    ne legyen néki teher,

    tűz,
    te gyönyörű,
    ihlet, mindenség-gyökerű,
    virágozz a vérző madárban,
    égesd, hogy a sorsot kimondja,
    nem a hamuvá izzó csontja,
    virrasztó igéje kell,

    tűz,
    te gyönyörű,
    jegeken győztes-örömű,
    ne tűrd, hogy vénhedjünk sorra,
    lélekben szakállasodva,
    hűlve latoló józanságban,
    ahol áru és árulás van,
    öltöztess tündér-pirosba,
    röptess az örök tilosba,
    jéghegyek fölé piros bálba,
    ifjúság királya,
    tűz!


    ,

  • Nagy László, Szentpáli vers

    Ezüstpatkót lovamra
    aranyszöggel veretek,
    fejeteken átfutok
    mint a porverő szelek.

    Hajam aranysarlója
    tündököl fültövemen,
    dárdával, kötelekkel
    én az Urat leverem.

    Tusakodok Istennel
    dühösen s nem okosan,
    orcáimon tűzrózsa,
    lehervad hamarosan.

    Sugár sujt le lovamról,
    nyúzva cifra-szép ruhám,
    az Úrnak szánt kötelek
    csavarodnak énreám.

    Az égszínű bőrnyereg
    tűzön feketedve ráng,
    sustorogva penderül,
    mint lángban a mákvirág.

    Uramisten, mi lesz itt!
    Kapok ballagó sarút,
    holló-lovam rámszagol,
    rámröhög egy iszonyút.


    ,

  • Heltai Jenő: Intelem

    Ne higgy a gőgös, zordon Oktatónak,
    Ki fékezésre és tűrésre nógat,
    Megmagyarázza, hogy csak gyönge báb vagy,
    És rádparancsol: légy szerény, ne lázadj,
    Ne is kívánj a jobból egy szemernyit:
    A bölcs lemondás minden kínt megenyhít.
    Szépség – silányság! Mámor – rossz gyümölcs!
    Vágyak – szamárság! Előlük a bölcs
    Fejét homokba dugja, mint a strucc.

    Ne higgy a gőgös, zordon Oktatónak!
    Higgy bátran abban, hogy szebb lesz a holnap.
    Talán egy óra, egy parányi perc
    Meghozza azt, amit kívánni mersz…
    Csak addig élsz, amíg kívánni tudsz.

  • Heltai Jenő: Csavargó

    Hát újra a kezembe veszlek,
    Kalandos élet vándorbotja!
    Mert elfogott a nagy utálat,
    A testem, lelkem belefáradt
    A keserű, nehéz robotba.

    Leszek megint szabad csavargó,
    Bűbájos álmok kergetője!
    Ki mit se bán és mit se fájlal,
    És könnyű szívvel, könnyű lábbal
    Megy hegytetőről hegytetőre.

    Maradjatok meleg kemence
    Vállán ti lusta, gyáva macskák!
    Én nekivágok az erdőnek,
    S részegre szívom a tüdőmet
    A levegőddel, szent szabadság!

    A vak homályból nekivágok
    A fölkelő, vadsárga Napnak,
    Nem kérdezem, mit ád a holnap,
    Szememben új tüzek lobognak,
    Szívemben új dalok fakadnak!

    Nem nézem azt, hová visz útam
    Fönt a hegyek közt vad viharban.
    Az én utam. Magam kerestem.
    S ha végem ez lesz és a vesztem:
    Hát legalább magam akartam!

    De addig élni… élni, élni!
    Különbül, mint a többi bamba!
    Legyen övék a csönd, a béke,
    És mosolyogva, fütyörészve
    Megyek a szép bizonytalanba…

  • József Attila: ÖT SZEGÉNY SZÓL

    Az égen ha felhő volna,
    égő kendőként lobogna.
    A síkon ha dinnye volna,
    sisteregne és ugorna.
    Öt szegény szól: – Megfürödnénk,
    megöblítenők az inget,
    azután meg továbbmennénk.
    Megcsinálnánk mi már mindent.

    De rivall a csermely csősze,
    békák botosa bottal mondja,
    vicsorogja víz vitéze,
    ordas inas, úr bolondja.
    – Eltakarodj, öt tekergő!
    Kotródj innen, kujtorogó!
    Fattyúnak itt nincsen fürdő!
    Csavargónak nincs csobogó!

    Világ valamennyi vizét
    hazatereld, víz juhásza!
    Csíbor húzzon tücsök-zenét
    undok urad udvarába!
    Holott rakjon tanyát, aklot,
    nagyobb uraságra vallót –
    feje fölé vízből zsuppot,
    talpa alá vízből pallót!

    Habos tengert egyengessen
    a vasfogú boronával!
    Hosszúszárú esőt vessen,
    gyűjtse boglyába fiával.
    Ha már van elég halpénze,
    kárászoknak nyisson kocsmát!
    Örvény-süveg a fejére!
    Húzzon vizi-gödör csizmát!

    Paplana csendes folyóvíz –
    legyen a bolhája béka!
    Azt szedje a szoknyából is
    édes lánya-ivadéka!
    Álmát kotró kotorja fel!
    Zöld legyen a virradatja!
    Elsodorja – sodorja el
    a verejték áradatja!…

    1931 eleje/1934

  • József Attila: TISZTA SZÍVVEL

    Nincsen apám, se anyám,
    se istenem, se hazám,
    se bölcsőm, se szemfedőm,
    se csókom, se szeretőm.

    Harmadnapja nem eszek,
    se sokat, se keveset.
    Húsz esztendőm hatalom,
    húsz esztendőm eladom.

    Hogyha nem kell senkinek,
    hát az ördög veszi meg.
    Tiszta szívvel betörök,
    ha kell, embert is ölök.

    Elfognak és felkötnek,
    áldott földdel elfödnek
    s halált hozó fű terem
    gyönyörűszép szívemen.

    1. márc.

  • József Attila: FIATAL ÉLETEK INDULÓJA

    Apáink mindig robotoltak,
    Hogy lenne enni kevés kenyerünk,
    Bús kedvvel, daccal, de dologban voltak,
    Az isten se törődött velünk.

    De fölnőttünk már valahára,
    Kik nem tudjuk, mi az vígan élni,
    És mostan vashittel, jó bátorsággal
    Sorsunk akarjuk fölcserélni.

    Tudjuk, apánkkal gyávák voltunk,
    Nem volt jogunk se, csak igazságunk.
    Most nincs, ki megállat az élet-úton,
    De, ha akad, nyakára hágunk.

    Mi vagyunk az Élet fiai,
    A küzdelemre fölkent daliák,
    Megmozdulunk, hejh, összeroppan akkor
    Alattunk ez a régi világ!

    1. júl.–aug.