Címke: lélek

  • Idézet

    „A szívet azért rejtette el az Isten, hogy senki se lássa.”

    Gárdonyi Géza

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Petőfi Sándor: Szeretője-e vajon…

    Szeretője-e vajon a testnek a lélek?
    S mint szeretőkhöz illik, együtt enyésznek?
    Vagy a lélek a testnek csak barátja?
    S ugy tesz, mint rendesen a barát:
    Elhordja magát,
    Midőn amazt pusztulni látja?

    Szalkszentmárton, 1846. március 10. előtt

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Csorba Győző: Intés a lélekhez

    Lélek, lélek, aki jobban fájsz és jobban szenvedsz, mint a
    feledékeny test, mely sír, ha ütik, ujjong, ha becézik,
    lélek, lélek, aki szívós konoksággal őrzöd jussod:
    térben és időben messzi bánatokból gyűjtsz magadnak,
    lélek, lélek, sose-képzelt órák mankóznak a percek
    csöpp mankóin békességed alig-épült otthonába.
    Harcra készülj, hegyes-éles fegyverekkel dúlni, ölni,
    vagy a végtelen alázat titkait tanuld ki gyorsan:
    sose képzelt órák jönnek, ne várd őket hüledezve.
    Ha maradhatsz, maradj, hogyha meg kell halnod, halj meg szépen.
    Lélek, lélek, építs vázat csillogó acélrudakból:
    aki gyenge, összeroppan -, ritka most a jó szerencse.
    Kezdj búcsúzni egyre-másra: ellenségtől és baráttól,
    búcsúzkodjál, üresedjél, különülj el, szállj magadba.
    Mint egy porcelán-golyó az út porához, e világhoz
    úgy tartozz csak, sem tetőled, sem tehozzád ne szaladjon
    kapcsoló-szál. Lélek, lélek, különülj el, szállj magadba.
    Sose-képzelt órák jönnek: még több lesz a vér a földön.
    Ha te ölsz, hát egymagadra vedd a haldokló vak átkát,
    hogyha téged ölnek, senki ne boruljon gyászba tőle.
    Lélek, lélek, légy kegyetlen önmagadhoz, hogy kegyes légy
    máshoz, és máshoz kegyetlen, hogy kegyes légy önmagadhoz:
    sose-képzelt órák jönnek, álnok álarc födi arcuk,
    készülj, lélek, ha lerántják, nézésüktől ne meredj meg.

    1944

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Mészáros Ferenc: Néma rekviem

    Temetem az időt,
    mögöttem évek síremlékei.
    Csak az jön tovább velem,
    amit a lélek szívott magába,
    aminek rezgései dalok
    vagy síró sóhajok,
    ütemet adnak, dallamot.

    Vagyok, aki vagyok:
    túl a látható világon
    én, a határtalan álom,
    ábrándos vándor,
    aki nem lelte helyét
    a kék ég alatt sehol,
    mert fölébe vitte a tűz,
    ami bensőjében lángol,
    fölébe, ahol a hajnal ébred,
    ahol a csend is dallam,
    s a fények titkot mesélnek.

    Hallgatom, hallgatom
    feszülten, sóvár áhítattal
    a dalt, lesem, fürkészem:
    ki üzen vele? És hol van a part?
    Hol pihenhet meg az
    ábrándos vándor?
    Hol oldódhat fel,
    időn túlhaladva?

    Nincs válasz, csak a csend
    rejtőzik a dalban.
    Csak a csend, a néma ének,
    amit betemettek az évek,
    mégis mindig feltámadnak,
    s a hajnalról mesélnek!

    Egyszer elfogy az idő,
    csendben elporladok.
    Voltam, aki voltam,
    vagyok, aki vagyok.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Idézet

    „A lélek kapuja néha mindannyiunk előtt megnyílik egy-egy pillanatra.

    A napfelkelte fensége, a távoli kakukkszó, a ráncok anyánk kezén, a babér illata tárja ki előttünk. Ezek azok a pillanatok, melyekben testünk és szellemünk egyszerre zeng fel, s úgy érezzük, nagyszerű dolog, hogy embernek születtünk.”

    Marion Woodman

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Reményik Sándor: Barátkeselyű

    Mannsberg Arvednek

    A törpefenyők szívós karja közt
    Feküdtem önfeledten.
    Síri csend, csúcsok csendje vett körül.
    A tekintetem, ahogy fölvetettem,
    Találkozott egy óriás madárral.
    Kiterjesztett, két mozdulatlan szárnnyal
    A nagy magasban szinte állt felettem.
    Barátkeselyű volt, – barna csuhája
    Sötéten, egyszerűn símult reája.
    Kémlelte: élek-e még, vagy meghaltam.
    Oly mozdulatlanul feküdtem ott:
    Egy pillanatig, – azt hiszem: megcsaltam.

    Még nem, még nem, csuhás herold-madár,
    Még nem ütött az óra!
    Pedig talán e szikla-katafalk
    Ravatalnak sem utolsó volna!
    Nem, ez a hitvány test még nem tied!
    Hanem a lelkem, a lelkem vigyed
    Zajtalanul a szörnyű magasságba!

    Egyetlenegyet lendült csak a szárnya,
    Aztán eltűnt az Ünőkő mögött,
    Végtelenbe, mert végtelenből jött.

    Radnai-havasok, 1922. július

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Weöres Sándor: Psyche Confessioja

    Buda, 23. Oct. Anno Domini 1814.

    Bolond Atyám hívott Psychének,
    Ez harmadik kereszt-nevem.
    Mindég Ámor karjában égek,
    A Lélek és a Szerelem
    Külön nem válható sohsem.
    Míg másúlásiban reménylek,
    Hívságos forgalomban élek,
    Tarka s vidám az életem;

    S ha majdan eggyszer tsendre térek,
    Nem forgok többé: meg-lelem,
    Hogy Szerelemre vált a Lélek
    S Lélekre vált a Szerelem.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Reményik Sándor: A legizgatóbb film

    Ha egyszer minden láthatóvá lenne,
    Ha filmre vetődnék minden titok,
    Minden, mi huszonnégy óra alatt
    Egy ember lelkén általkavarog:
    A tisztátlanság minden ördöge,
    A bűn-csírák, a kárhozat-magok, –
    Akkor látnók csak, mily sötét az ember,
    Milyen feketén lángoló szurok.
    De akkor látnók csak, mily szép az ember,
    S hogy tusakodnak benne angyalok
    Az ördögökkel – naplenyugovásig.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Áprily Lajos: Emberek

    Közöttünk járnak – jól ismerheted –
    büszkén, fennkölten, mint az istenek,
    kikkel különben gyakran értekeznek;
    téged, köszönd meg, hogyha észrevesznek.

    De ezt nekik meg kell bocsátanod,
    mást szomjaznak, a fényontó napot;
    szemük kibírja nem káprázva, bátran –
    és lenn csúszkálnak itt a föld porában.

    S közöttünk járnak – hátha ismered? –
    szelíd, csöndben merengő emberek.
    Lehajtott fejjel, búsan, szenvedőn
    a porba néznek önfeledt-merőn.

    A hangjuk halk, a léptük ingatag,
    megannyi félszeg, álmodó alak,
    szemük csak rejtve, néha-néha lobban –
    s ott jár a lelkük fenn a csillagokban.

    Forrás: Vers mindenkinek

  • Idézet

    „Az ember mindig többet ér, mint az arca, mert a szív és a lélek nincs egyetlen fotón sem rajta!”

    Ismeretlen szerző

    Forrás: Lélektől lélekig