https://verskucko.com

Címke: lét

  • Pilinszky János: Omega

    Összeomlásunk mindent befalaz
    egy pillanatra és örökre.
    A vánkos keményebb lesz, mint a szikla
    és testünk szemétdombnál súlyosabb.

    Ezért élünk. Valamiképpen
    ezért születünk a világra.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fodor Ákos: MINI-LITÁNIA

    Az élő lény mind leendő halott.
    Élni nem teljes lét, csak állapot,
    melynek céljáról tudsz? Én nem tudok.
    — Ne irigyelj embert, növényt, se állatot,
    de tiszteld, mert született, mert él, mert halni fog.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Bella István: Aki ivott az ég vízéből

    Aki ivott az ég vízéből,
    felhőt evett kenyér helyett,
    önmagát vette feleségül,
    s egész világot éhezett,

    Aki csillagokra térdelt
    ha a folyókban térdepelt,
    arcát kimosta a szégyen,
    kavicsként kifehéredett,

    Lassan az időből kiszédül,
    magával ragadja az út,
    inni a mindenség vízéből,
    s betelni múlhatatlanul.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Wisława Szymborska: Beszélgetés a kővel

    Kopogtatok a kő ajtaján.
    Én vagyok az, eressz be.
    Be akarok bensődbe lépni,
    és körülnézni ott,
    belélegezni téged.

    • Menj innen – szól a kő.
    • Zárva vagyok, nincsen rés rajtam.
      Ha darabokra törnek is,
      zárva leszünk, nem lesz rés rajtunk.
      Homokká morzsolódva sem
      eresztünk be senkit.

    Kopogtatok a kő ajtaján.

    • Én vagyok az, eressz be.
      Csupán kíváncsiság vezet:
      egyetlen esélye az élet.
      Be akarom járni palotádat,
      majd a levél s a vízcsepp bensejét.
      Nincs sok időm e feladatra.
      Halandóságom indítson meg téged.
    • Kőből vagyok – szól a kő -,
      arra hivattam, hogy komoly maradjak.
      Menj innen.
      Nincs nevető-izmom.

    Kopogtatok a kő ajtaján.

    • Én vagyok az, eressz be.
      Tudom: nagy, üres termek tátonganak benned,
      sosem látottak, hasztalanul szépek,
      senkinek léptét soha nem visszhangzók.
      Valld be, magad se tudsz róluk sokat.
    • Üres, nagy termek – szól a kő -,
      de nincs bennük számodra hely.
      Meglehet: szépek, de a te szegényes
      érzékeid föl nem érik.
      Megismerhetsz, de meg sosem tapasztalsz.
      Egész külsőmmel feléd fordulok,
      egész bensőmmel elfordulok tőled.

    Kopogtatok a kő ajtaján.

    • Én vagyok az, eressz be.
      Nem keresek benned örök otthont.
      Nem vagyok boldogtalan.
      Nem vagyok hontalan.
      Világom méltó rá, hogy visszatérjek.
      Üres kézzel lépek be, és jövök ki tőled:
      s bizonyítékul, hogy csakugyan benn voltam,
      nem mutatok fel mást, csak szavakat,
      melyeknek nem hisz senki.
    • Nem léphetsz be – szól a kő.
    • A részvétel érzéke nincs meg benned.
      Egyetlen más érzékszerv sem pótolhatja ezt,
      még a mindent-látásig kiélesült tekintet
      sem segít rajtad, ha híjával vagy ennek.
      Nem léphetsz be: alig dereng benned ez az érzék,
      fejletlen csíra, csak elképzelés.

    Kopogtatok a kő ajtaján.

    • Én vagyok az, eressz be.
      Nem várhatok kétezer századig,
      hogy hajlékodba lépjek.
    • Ha nekem nem hiszel – szól a kő -,
      fordulj a levélhez, azt mondja, amit én.
      A vízcsepphez, azt mondja, amit a levél.
      Végezetül kérdezd meg saját hajad szálát.
      Nevetés feszül bennem, óriás nevetés,
      bennem, a nevetésre képtelenben.

    Kopogtatok a kő ajtaján.

    • Én vagyok az, eressz be.
    • Nincs ajtóm – szól a kő.

    (Kerényi Grácia fordítása)

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Pilinszky János: Majd elnézem

    Majd elnézem ahogy a víz csorog,
    a tétova és gyöngéd utakat,
    a fájdalom és véletlen közös
    betűvetését, hosszú-hosszú rajzait –
    halott köveken, élő arcokon –

    elnézem őket, mielőtt
    a feledést kiérdemelném.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fodor Ákos: SZÖGEK

    Szögeket verünk be.
    Szögeket, mindenféle anyagba,
    szögeket, más anyagokon át:
    rögzítendő a tarthatatlant.
    Lárma, seb és forgács terem,
    míg tákoljuk sufnipiramisainkat,
    verve a szögbe is szöget,
    verítékben, vérben, vesztesen,
    verve, veretve.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fodor Ákos: Este

    Visszasugárzom,
    amit kaptam. Mint a kő
    a Nap melegét.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fodor Ákos: Alapszabályok

    A vendégnek minden jár.
    A vendég mindent mások kegyéből, ajándékba kap.
    A vendégnek előbb-utóbb el kell mennie innen.
    A vendég magával semmit nem vihet.
    Mindenki vendég.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Balla D. Károly: Amikor Elektra megérkezett

    (egy későbbi regényhez)

    Oresztész tudta,
    hogy Elektra eljön hozzá.
    Nem tudta, mikor,
    azt sem, miről ismeri majd fel,
    Oresztész mégis tudta:
    Elektra eljön hozzá.

    Talán nem is annyira tudta, mint érezte.
    Hol ébrednek benne ezek a jelzések,
    mely ösztönök súgják oly állhatatosan
    – nem sejtette,
    de Oresztész érezte:
    Elektra eljön hozzá.

    Talán nem is annyira azt érezte,
    hogy Elektra jön el hozzá
    hiszen azt sem tudta,
    hogy Elektra létezik;
    inkább csak azt érezte,
    hogy Valaki eljön hozzá.
    Oresztész érezte,
    hogy valaki eljön hozzá.

    Talán nem is annyira azt érezte,
    hogy épp hozzá jön el ez a valaki,
    esetleg máshoz,
    de hogy Valakihez eljön
    – ez az érzése éles volt.
    Oresztész érezte,
    hogy valaki valakihez eljön.

    Nem is biztos,
    hogy épp Oresztész érezte ezt,
    lehet, hogy más.
    De hogy Valaki érezte, az bizonyos:
    valaki érezte, hogy valaki valakihez eljön.

    Mégis:
    Amikor Elektra megérkezett,
    Oresztész biztos volt benne: ő az,
    akiről mindig is tudta,
    hogy eljön hozzá.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Harcos Katalin: Játék a szavakkal

    Nincs örökké, és nincs soha.
    Csak idő van, mi hozzánk mostoha,
    és élet, mely változik örökké…
    Úgy válunk magunk is örökké.
    Hogy beépülünk a végtelenbe,
    térbe, időbe, életekbe…
    A VAN soha nem múlik el,
    legalább addig, míg létezel.

    Forrás: Lélektől lélekig