Címke: lét

  • Fábri Péter: A csönd és a szó

    Ne less mögé, hisz úgyis tudhatod, mi más:
    a szó a csönd ruhája csak.
    A szó a dísz, a csábító, kacér selyem,
    s a csönd a vér, a hús, a csont,
    a csönd a test, a néma lüktetés, a lét.

    Ha néha szóba rejtezik,
    csak mintha nő incselkedik, tréfál velünk,
    s hogy vetkezhessen, öltözik,
    mert szűnni vágyna csak szünös-szüntelenül:
    s a csönd is éppen ezt teszi.

    A csönd a test, öröm és nyűg és fájdalom,
    az öntudatlan élet ő:
    a Semmi teste, néma változás, anyag.
    S a szó a csönd ruhája csak,
    s a csönd a test, a néma lüktetés, a lét.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Weöres Sándor: Ének a határtalanról

    Amikor még senkise voltam,
    fény, tiszta fény,
    a kígyózó patakokban
    gyakran aludtam én.

    Hogy majdnem valaki lettem,
    kő, durva kő,
    hegylejtőn jég-erezetten
    hömpölygetett nagy erő.

    És végül élni derültem,
    láng, pőre láng,
    a szerte határtalan űrben
    mutatom valódi hazánk.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Juhász Gyula: Az időnek

    Idő, örök öreg, ki messze, fenn
    A végtelen szikláján ülsz magad
    S csak nézed hallgatag, vén bérceken,
    Hogy az eón, az év, a nap halad.

    Csak nézed, hogy a tenger és a könny,
    A vér és víz hogy árad és apad,
    Csak nézed, hogy vív a fény és a köd
    S hogy múlik el világ és pillanat:

    Idő, örök öreg, mi lenne, mondd,
    Ha egyszer elszunnyadnál és e zord,
    Nem lankadó játék megállana:

    A hulló őszi lomb a lomha légben
    S az elmúlás halálhozó ködében
    Szívemből szálló sóhaj dallama?

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Károlyi Amy: Álomfejtés

    I.

    Más az éjszaka igazsága
    más a nappalé
    az éjszaka sokat megenged
    ehetsz a tiltott gyümölcsből
    szerethet az, ki nem szerethet

    Más az éjszaka igazsága
    más a nappalé
    lehullnak a fátylak
    talpig meztelen
    meglátod, aki nem láthat

    Más az éjszaka igazsága
    más a nappalé
    az éjszaka mindenható
    átrepül határt, éveket
    léghajós vagy és léghajó

    Más az éjszaka igazsága
    más a nappalé
    mindent lehet, mindent szabad
    akit megszólítasz, megjelen
    feltámasztod a holtakat

    II.

    Elalvás előtt
    mindig más alakban
    közelébb jő a tapasztalhatatlan
    zsibbasztóan
    a medve álma
    dermed egy
    fehérebb világba
    fészket rakunk az öntudatlanságon
    emléktelen dió héjában téli álom
    emléktelenség héjában téli álom
    menedék-hely az öntudatlanságon
    egy zsibbasztóan fehérebb világba
    át dermedünk akár a medve álma
    közelébb jő a tapasztalhatatlan
    elalvás előtt
    mindig más alakban.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Csorba Győző: A világ közérzetéért

    Maradj szép!
    Nem magadért nem is értem
    maradj szép a világ közérzetéért

    Nem tehetsz róla hogy ilyen vagy
    Viszont ha már…
    Maradj szép az emberek öröméért

    Sok torz hatalom
    puszta létével is
    nem hogy akarná nem hogy gyűlölettel
    de saját szegény törvényeivel

    Te ugyanúgy
    saját gazdag törvényeid szerint
    nem hízelkedve nem tapsot keresve
    legjobb ha nem is tudsz sokat magadról
    vagy legalább a lényeg lényegét nem

    De a világ
    az emberek
    megérzik bizonyára
    megéreznek valamit a magosabb
    rendből?
    hát legalább
    ezért
    maradj szép!

    Forrás: Lélektől lélekig – Csorba Győző versei

  • Weöres Sándor: Via Vitae

    Oly kicsi kunyhó,
    csak meghajolva lehet belépni.
    Odabenn kiegyenesülve,
    szemközt egy ajtó:
    lám, mégegy szoba,
    már nagyobb.

    Onnan nyílik mégegy, és mégegy,
    ez már oszlopcsarnok, tágasság, ragyogás,
    benn bál van, táncos forgatag, sokadalom,
    és mindenfelé sok széles szárnyas-ajtó

    akkora termekbe, hogy fedelük alá
    a felhők beúsznak, benn szakad az eső,
    vagy a mennyezetről süt a nap.

    Termek, teli erdőkkel, hegyekkel,
    tengerekkel, levegővel,
    már nem látszanak a falak.

    Tovább nincs is fal, se padló,
    csak a rögös, füves föld, és tető sincsen.
    Aztán az alap is elenyészik,
    űrben jár a láb,
    hova lett a kunyhó, ahová beléptél?

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fodor Ákos: Ha már

    (én csak akkor ettem-ittam valamit is,
    ha tányérom, poharam el is mostam)

    (én csak akkor voltam valahol is,
    ha már haza is érkeztem onnan)

    (én csak akkor éltem majd valaha is,
    ha már halálomat is letudtam)

    Csak a szeretet v a n. Csak a Rózsa:
    nem “ha”, nem “már”. – Föltétlen. Bonthatatlan.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fodor Ákos: Vakrepülés

    Oda és azért,
    amiről úgy tudom: nincs,
    de érzem, hogy van.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Weöres Sándor: Rongyszőnyeg (4)

    Barátom, ki azt mondod, ismersz engem,
    nézd meg szobámat: nincsenek benne díszek,
    miket magam választottam; nyisd szekrényemet:
    benn semmi jellemzőt sem találsz.

    Kedvesem és kutyám ismeri simogatásom,
    de engem egyik sem ismer. Ócska hangszerem
    rég megszokta kezem dombját-völgyét,
    de ő sem tud mesélni rólam.

    Pedig nem rejtőzöm – csak igazában nem vagyok.
    Cselekszem és szenvedek, mint a többi,
    de legbenső mivoltom maga a nemlét.

    Barátom, nincs semmi titkom.
    Átlátszó vagyok, mint az üveg – épp ezért
    miként képzelheted, hogy te látsz engem?

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Márai Sándor: Zsoltár

    A gyönyör fáj,
    kéjes a bánat,
    erős sodrával
    örökre árad.

    Ha elhord messze,
    visszahoz egyszer,
    mély folyóteste
    úgyse ereszt el.

    Partok dalolnak,
    a fák jó zöldek,
    ne bántsd a csöndet.

    Ki gondja a holnap?

    Karikakörbe útját
    e görbe pályán
    tán járja a Föld,
    talán nem.

    A célt ne kérdjed.
    A Nap talán áll.

    Az élet régibb
    a halálnál.

    Ámen.

    Forrás: meglepetesvers.hu