https://verskucko.com

Címke: magyar

  • Fodor Ákos: Veled

    szememet
    eltakarom. Veled

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Csoóri Sándor: Amazonok fekete húga

    Tavasz jön, érzem orrcsontomban a sajgást,
    a hányódó árvízi csokrok majd
    a szemétre kerülnek;
    szétázott újságpapír a téli ég is,
    olvasatlanul odakerül.

    A hátam még havazik néha-néha
    s észak felől a tarkómat vadludak kerülgetik,
    de szemem, amely a havazásban
    sokáig utánad járt,
    délen keresne már hajadnak tengerpartot.

    Betegek voltunk, nagy pólyakötések
    lekaszabolt melled fölött s derekam fölött,
    a kard se vág nagyobb sebet egy közelharcban,
    a halál görbülő kése sem, mint amekkorát
    meg tudnánk mutatni most a nyíló égnek.

    Vetkőzz le csakazértis, ha megáll veled szemben
    a Nap. Mutasd meg csonkaságod
    az első zöld levélnek,
    minden erdőben otthon voltunk, minden fűben,
    amazonok fekete húga, emlékszik ránk a szél,
    ott jár vállad körül, hajadat emelgeti.

    Forrás: DIA

  • Nemes Nagy Ágnes: Félelem

    Szeretlek. Nincs rá szó, nincs mozdulat.
    A rémülettől görcsösen szeretlek.
    Elsorolom, hányféle iszonyat
    vár rám és rád, már arcunkba merednek.

    Csak sorolom, csak számolom naponta,
    hörögtető álomból riadok,
    készülődöm még iszonyúbb koromra,
    simogatom sovány, meleg karod –

    Kint söröztünk az aquincumi kertben,
    réteges emlék, gyönge, őszi ég,
    elmotyogtam egy gyerekkori versem :
    ” Sárgul a lomb, de nem hullott le még “,

    sárgul a lomb és minden perc utolsó,
    illír táncosnő köldökét riszálja,
    a gyom között latin szabású korsó,
    biciklit hirdet kétméternyi tábla,

    langyos a lég, a füst is tündököl,
    a vonaton szöllő-szagú kosár,
    a sűrü illat hajunkra ömöl,
    csordultig érett, s szétbuggyant a nyár –

    Hét esztendeje szeretlek, szerelmem,
    fordíts egyet a Göncöl-szekerén,
    szólj a világnak, mondd, hogy lehetetlen –
    s maradj velem.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fecske Csaba: Várlak kisherceg

    Lurkó, merre kószálsz
    melyik csillagon?
    Hol lehetsz? A vándor
    szelet faggatom.

    Bárcsak fölbukkanna
    szöszke szép fejed
    megláthatnám újra
    akit szeretek.

    Azt mondanám akkor…
    Mit is mondanék?
    Nem tudom, csak érzem
    ragyogna az ég.

    Mint a kiscsikó
    úgy ugrálna szívem
    még álomnak is szép
    hát el sem hiszem.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fodor Ákos: Tündérpárbeszéd

    – Tudsz játszani?
    – Tudok.
    – És szeretsz is?
    – És szeretlek is!

    Forrás: Lélektől lélekig

  •  Bródy János

    Semmisemtökéletes

    A végtelenhez mérve semmi sem tökéletes
    Az ember nyughatatlanul mégis mindig keres
    Az örökös vándorút véget soha nem ér
    S ha nincsen gyökerünk – elvisz a szél

    Mindenkinek vannak különös vágyai
    De felelősséggel tartozunk, ha számít ránk valaki
    Lehet belőle száz is, az az egy többet ér
    S ha elfelejtenéd – elvisz a szél

    Jól csak a szívével lát az ember
    Ami lényeges, az a szemnek láthatatlan
    Az igazságot átérzi a lelkünk
    De te is tudod, hogy kimondhatatlan

    A végtelenhez mérve szinte nem is létezünk
    A csillagévek óráin egy perc az életünk
    Az ember önmagában semmit sem ér
    Ha nincsen barátunk – elvisz a szél

    Jól csak a szívével lát az ember
    Ami lényeges, az a szemnek láthatatlan
    Az igazságot átérzi a lelkünk
    De te is tudod, hogy kimondhatatlan

    Minden sivatag egy kutat rejt valahol
    S ha lelked mélyén rátalálsz már nem csodálkozol
    Az ember ezen a Földön csak egyszer él
    S ha nincsen barátod – elvisz a szél

    Forrás: Bródy János – dalszöveg

  • Fodor Ákos: XÉNIÁK (30) – axióma IV

    rokontalanok rokona
    nem lesz se pap, se katona;
    lelki- és más ismeretek ellen
    nem óvja egyenpuha, restületi szellem

    Forrás: Fodor Ákos: Xéniák

  • Szabolcsi Erzsébet: Holdtölte

    Ébred a holdfény, tűnnek a felhők, lágy zene árad,
    s várjuk az álmot, az enyhet adó szép égi csodákat.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Lajtai Gábor: Kevés

    Kevés az út
    de járni kell

    Kevés a fény
    de látni kell

    Kevés a hang
    de szólni kell

    Kevés a perc
    de várni kell

    Kevés a szent
    de hinni kell

    Kevés a könny
    de sírni kell

    Kevés a cél
    de menni kell

    Kevés a sok
    de ennyi kell.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Bella István: Dal

    Egyszer majd elmegyek hozzád
    megmelegítem az ágyad
    mellemmel búvok melledhez
    s nem jövök el soha többé

    Forrás: Lélektől lélekig