https://verskucko.com

Címke: önirónia

  • Balla D. Károly: Sorrend

    Ritkán születik jó vers,
    ha a költő legelőször
    a nevét írja az üres papírra.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Áprily Lajos: Vénség

    Zord vagy, zordságod sok derűt megöl,
    sokat nyögsz, mint a megroskadt malom.
    Úgy kell neked: a rút vénség elől
    miért nem szöktél meg fiatalon?

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Faludy György: Bécs, 1930

    Diák voltam itt három évig.
    Ma sem tudom, miért szerettem
    e várost. Hófedte utcáin
    versenyt futottam a szelekkel,
    éheztem hosszan és titokban,
    az élet értelmét kutattam,
    lengő cégtáblákkal, padokkal
    barátkoztam s szökőkutakkal,
    majd a színésznő, kinek taknyos
    voltam, s kire a sarkon három,
    négy, öt órát vártam, míg megjött,
    de ezt nem bántam s most se bánom,
    Thomas Mann-ért és Karl Kraus-ért
    rajongtam, festményeket néztem
    a múzeumokban vasárnap
    reggel, s nem voltam boldog mégsem,
    bár a reményt nem adtam fel, hogy
    hamar meghalok tüdővészben.

    S mindezt azért, mert sok rossz verset
    írtam s azt hittem: egyre jobbak,
    letisztáztam szép gyöngybetűkkel,
    s hazaküldtem a hírlapoknak,
    s hogy lapozgattam a friss példányt
    a kioszk előtt, sívó szélben,
    esőben! Mindhiába; mégcsak
    a szerkesztő sem üzent nékem,
    csak egyszer. Így szólt: hagyja abba!
    Ettől végleg elkeseredtem.
    Híres költő akartam lenni,
    és beláttam, hogy lehetetlen.

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Fodor Ákos: Egy ajándék elhárítása

    Ne adj igazat.
    Neked túlsokba kerül;
    nekem meg épp van.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Áprily Lajos: Epigramma

    Nyűgösek voltunk. Aki szeretett,
    nem élt mellettünk könnyű életet.
    Kövünkre is ilyen írás való:
    Idege rossz volt, de a lelke jó.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Ann Landers – Idézet

    „Kutyád rajongását ne értelmezd annak döntő bizonyítékaként, hogy csodálatos ember vagy!”

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Romhányi József: Gyíkrege

    Szerette volna a
    gyík, ha kitudódna:
    ő a félelmetes
    bősz sárkány utóda.
    Hogy sor ne kerüljön
    kétkedő vitákra,
    dúlt-fúlt, pofikáját
    szörnyűre kitátva.

    Aztán bizonyságul
    mesékből idézett,
    hogy váltak ebéddé
    szüzek és vitézek,
    miként mondott misét,
    szagosat a püspök,
    hogy egyházmegyéje
    ne lehessen früstök.

    Röhögte a szájast
    szűz lúd, vitéz kácsa:
    – Itt az ebéd! Kapj be,
    te mafla pojáca! –

    Hátrált a regélő
    kínos zavarában,
    erre már a légy is
    felkuncogott bátran.

    Ám nyomban megtudta
    szegény saját kárán:
    Aki ennek bohóc,
    lehet annak sárkány…

    Forrás: Szeretem a verseket (FB-csoport)

  • Dr. Abszurd Hunor: Idézet

    „Az emberiség nem fejlődik,
    csak egyre ügyesebben magyarázza
    a saját hülyeségét.”

  • Áprily Lajos – Epigramma

    Nyűgösek voltunk. Aki szeretett,
    nem élt mellettünk könnyű életet.
    Kövünkre is ilyen írás való:
    Idege rossz volt, de a lelke jó.

    Forrás: Index.hu / Lélektől lélekig

  • Zelk Zoltán: Z. Z. őszinte véleménye költészetéről élete ötvenkettedik, rabsága második esztendejében

    Füst… Korom… Pernye… Hold… és Csillag…
    Rigó… Gyermekkor… és Avar…
    mint talp alatt kavicsok, sírnak
    rossz rímei! S hány képzavar!

    Lám, tudja jól és mégse nyugszik,
    börtönben is verset habar,
    ott is papírt, ceruzát pusztít,
    bár pulzusa százat hadar,

    s forognak szívében oly kések,
    hogy fejbúbtól talpig nyilall –
    de rögeszméje a költészet:
    vajon kigyógyul-é, ha majd

    földübörög ama utolsó,
    éveit árverező dobszó:
    koporsóján a hant, a hant?

    Forrás: DIA – PIM