Címke: önismeret

  • Gandhi: Idézet

    „Fájdalmasan tudatában vagyok tökéletlenségeimnek,
    s ebben a megismerésben rejlik minden erőm…”

    Forrás: Gandhi

  • La Rochefoucauld: Idézetek

    „Semmi sem gátolja annyira, hogy természetesek legyünk,
    mint az, ha természetesnek akarunk látszani.”

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Gősi Vali: Lélekúton

    A titok néha mélyen megbújik
    de te ne add fel, s rátalálsz
    utad során egy hűséges társra,
    s nem lesz több hamis vallomás.

    Ha kitaláltad önmagad titkát,

    s nem rejti maszk már lényeged,

    valami tiszta, csillogó fénytől

    ragyog majd mindig a két szemed.

    Széthull a fény, és nyalábján végre

    mosoly születik arcodon,

    s e néma, szégyenlős biztatásra

    fénycsókot lehel az ajkadon.

    Feltárul – ahogy az első csókra –

    a rejtőzködő, nagy titok,

    s szelíden súgja, alig hallod:

    • hidd el, ez tényleg ÉN vagyok!

    E fénylő, tiszta, derűs világban

    lehulló álarcod mögül

    felderül valódi, tiszta éned,

    és lágy dal fakad ott legbelül.

    Gyönyörű dal szól, s mindenik dallam

    neked szól, rólad mesél:

    önmagad mélyén hallgató lényed

    dalolja halkan: ez vagyok én…

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Wisława Szymborska: A negatív önértékelés dicsérete

    Az egerészölyv semmit ön-szemére nem vet.
    Nem bántja bűntudat a sivatag párducát.
    A piranha nem kétli, jót cselekedett-e.
    A csörgőkígyó simán elfogadja magát.

    Önkritikus sakál nem létezik.
    A sáska, alligátor, trichina és bögöly
    úgy él, ahogy él, és örül neki.

    A bálna szíve száz kiló, ám
    egyébként könnyű, akár a pehely.

    Semmi sem állatibb
    a Nap harmadik bolygóján, mint a tiszta lelkiismeret

    Forrás: Lélektől lélekig

  • ?: Figyelj, és hallgass meg

    Ha arra kérlek, hogy hallgass meg,
    és te tanácsot adsz,
    akkor nem teljesíted kérésemet.

    Ha arra kérlek, hogy hallgasd meg, mit érzek,
    és te elmagyarázod, miért rossz az,
    hogy úgy érzek, ahogy érzek,
    akkor megtiportál.

    Ha arra kérlek, hogy hallgass meg,
    és te azt hiszed, tenned kell valamit,
    hogy megoldd a problémámat,
    bocsáss meg, de akkor úgy érzem, hogy süket vagy.

    Nem kértem mást, csak hogy figyelj, és hallgass meg.
    Nem kértem, hogy tanácsolj,
    sem hogy tegyél valamit,
    nem kértem mást, csak hogy figyelj, és hallgass meg.

    Nem vagyok tehetetlen,
    csak gyönge és elesett.
    Amikor megteszel valamit helyettem,
    amit nekem kellene megtennem,
    csak megerősíted gyöngeségemet és félelmemet.

    De ha elfogadod, hogy úgy érzek, ahogy érzek,
    még ha ez az érzés számodra érthetetlen is,
    lehetővé teszed számomra, hogy megvizsgáljam,
    és értelmet adjak az értelmetlennek.

    S ha ez megtörtént, a válasz világossá válik,
    tanácsra nincs már szükség.

    Talán ezért használ sok embernek az imádság –
    mert Isten nem ad tanácsot, sem megoldást,
    csak figyel és hallgat.
    A többit ránk bízza.

    Tehát te is figyelj rám, kérlek, és hallgass meg!
    És ha szólni akarsz, várj egy kicsit,
    akkor majd én is tudok rád figyelni.

    Forrás: Index fórum: Kedvesch versek

  • Szabó Lőrinc: XXVI. – Az idő kísértetei

    Sokszor bizony csüggedni látlak, és
    csüggedek én is. Oly rövid az út!
    Bennünk lakik a halál s levegővé
    porló percekké őrli napjainkat,
    és ha, a múltba látva, sejtjük is,
    hogy évezredek szellemei mind
    agyunkban kísértenek, az ilyen
    jövő, ha lesz is, mit ér? Szomorú
    alázat a szívünk; de legalább
    tudjuk: nem éltünk egész céltalan
    s nem járunk úgy, mint a gőgös fa-isten,
    kit télre feltüzelnek: örökös
    kételyünk írja szemeinkbe: „Első
    tudás: tudni, hogy gyengék, – második:
    tudni, hogy mégis hasznosak vagyunk.”

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Vitéz Ferenc: Boldogság és annak madara

    Nem biztos, hogy kék
    Nem biztos, hogy madár.
    Nem biztos, hogy boldogság.
    De felröppen az égben, s folytatja útját a levegőben,
    és a legnagyobb hiányérzet legapróbb kielégülése
    is képes megteremteni ezt a
    -csupán pillanatokban mérhető-szárnyalásra késztető állapotot.
    A tibeti mesék között bukkanhatunk hasonlóra.
    “az emberek éheztek, fáztak, és nem tudták, milyen az: boldognak lenni”
    A boldogság madara énekel, hangjaival teremteni tud.
    Eljutni hozzá, meghallani dalát-ehhez minden kínok kínját járva vezet az út.
    A megpróbáltatásoktól való félelem, a megalkuvás gyávasága,
    az emberi akarat s az ezt tápláló hit
    feladása maga a halál,
    mert süketté lesz az ember.
    Nem hallhatja meg a madár énekét.
    Mert a madarat nem kívül kell keresni,
    repülni nem lehet az égben,
    dalt hallani,
    megérezni
    a boldogság ritmusát nem lehet
    -csak legbelül igazán.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Sík Sándor: A könny születéséről

    Boldog a bűn és érdemtelen áldott,
    Mert semmiből teremt egy új világot.

    Boldog a bűn, mert ő szüli a könnyet
    És százszor szent a könny.
    És másom nincs, csak a könny, amit sírok,
    Egyetlen ősi örököm.

    Nincs másom. És az sem enyém,
    Az én könnyem nagytitkos messze tenger,
    És én úgy állok partja meredekjén,
    Félve és fázva, félig-húnyt szemekkel.
    És a szemem lehúnyni sem merem,
    Mert a tengereken sziszegnek az éjek,
    És elzsibbaszt egy szörnyű félelem;
    És a szememet kinyitni is félek.
    És úszni kellene és nem merek,
    Hiába hívnak messze tengerek;
    Csak reszketek, vacogva reszketek.
    És, jaj nekem, egyhelyben állok.

    A bűn az áldott.
    Mert eljön és az óriás vizeknek
    Örvénylő mélyére merít,
    És tágra nyílt szemeim elé hozza
    A mélységek rejtelmeit.
    Megmutat mindent ott lent a fenéken,
    Hullám alatt, kövek megett,
    És úgy találom meg enmagamat
    És úgy találom meg a könnyeket,
    És ama világos világot.

    A könny, a könny ezerszer áldott!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Veronica A. Shoffstall: Egy idő után

    „Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeladás között,
    És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel és a társaság a biztonsággal,
    És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét és a bók nem esküszó,
    És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget, a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével,
    És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez.
    Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér.
    Műveled hát saját kertecskédet, magad ékesíted fel lelkedet, nem mástól várod, hogy virágot hozzon neked.
    És megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz…
    Hogy valóban erős vagy.
    És valóban értékes.”

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Apáthi Gábor: idézet

    „Úgy szeretnék napfény lenni,
    hogy megcsillanhassak magamon –
    mondta a tó tükre,
    és nem vette észre, hogy ő csillog.”

    Forrás: FB