https://verskucko.com

Címke: önismeret

  • Fodor Ákos: Éjszaka

    a friss ablaküvegek is
    saját szobádat tükrözik:
    befelé nyílnak, mint az álmok
    – mutatva, mekkora a világod

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Idézet

    „Azért élek, hogy megtudjam, miért élek.”

    Alberto Moravia

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Nemes Nagy Ágnes: [Nincs miért sajnálnom magam]

    Nincs miért sajnálnom magam.
    Nem üldöz és nem áld a sors.
    Se jobb, se rosszabb, mint a többi,
    épp annyi járt, amennyi volt.

    Csak elmém torz sugara kábít,
    a tárgyakat haránt szegi,
    s a hosszú árnyék szörnyeket szül,
    mint Caravaggio fényei.

    Köszönöm, hogy velem maradtál,
    hogy nem riaszt a ferde árny,
    s felvont ujjad mutatja egyre,
    hogy meddig ér a mért arány.

    1946. március 22.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fodor Ákos: Határok

    Van határ, ami attól van,
    hogy meghúzzák, kijelölik.
    Van természetes határ
    — még az sem
    változhatatlan.
    És van, ami csak akkor és attól,
    de attól fogva mindörökre létezik,
    hogy megsértettük:
    magunkban.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Szabó Lőrinc: A kíváncsiság

    Akkor lettem kíváncsi. Mire? A
    mindenség tündöklő titkaira,
    arra, ami adat és gondolat
    s ami csak villózik e név alatt,
    a képre kint, a tükörképre bent,
    s amit a tükör önmaga teremt.
    A valóság üres kereteit
    építgettem, mint méh a sejtjeit,
    s vártam, amit majd a tapasztalat
    gyűjt bele, a mézet, az igazat.
    És gyúltak bennem álmok és csaták,
    hitek próbái, pörök, kritikák,
    szedtem magamban, okkal, oktalan,
    ami jött, por, mag, pelyva, színarany:
    száz éden zárult, nyílt száz új szezám,
    s csak én maradtam igazi hazám,
    én, a néző… Azt adja a világ,
    amit belelát a kíváncsiság.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Idézet

    „Egyetlen pillanata a magánynak, az önismeretnek, mikor legyőzted a hiúságot, többet adott neked is, az emberi világnak is, mint minden mutatvány, mellyel a világ előtt illegetted magad.”

    Márai Sándor

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Csorba Győző: Aki sok szépet

    Aki sok szépet mondott el hiába,
    szűkszavú lesz vagy néma, –
    tudom: fáj, hogy neked jutott
    szavaim maradéka.

    Én már a földnél is mélyebbre hulltam,
    nyirok s penész ölelget;
    nem csillagokat üldözök, –
    kis emberi türelmet.

    A gyengéimmel sétálok előtted,
    már-már magam kínozva, –
    ha rám gondolsz, a jó helyett
    gondolj inkább a rosszra.

    Hiszen becsaplak: önzésből szeretlek,
    – embertől más se telhet, –
    önnön szívemre készítem
    e gyógyító szerelmet. –

    Aki sok szépet mondott el hiába,
    szűkszavú lesz vagy néma,
    de minden szépnél szebb lehet
    szavai omladéka.

    Úgy szeretlek, mint botjukat a vének,
    ahogy a víz a gödröt,
    a napnyugtát az aratók,
    az istállót az ökrök.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Karaffa Gyula: Rejtegettem…

    egykor vétkeimet
    takargattam őket akár valami kincset
    többet értek nékem mint a feloldozás
    hozzám tartoztak akár csuporhoz a máz
    úgy fájt volna a lelkem nélkülük
    mint zenésznek a hangtalan hegedűk
    száraz némasága

    van az úgy
    hogy téved az ember
    csak bevallani
    ne lenne olyan
    nehéz

    feldobtam egy almát
    hogy lássam
    leesik-e

    leesett

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kamarás Klára: Bogáncsének

    …Hogy nem születtem nagy fenyőnek,
    nem nyújtok sárguló kalászt,
    hogy friss gyümölccsel nem lepem meg
    a szomjan ballagó vadászt:
    ki bűnös érte?

    …Hogy nem lettem oltárra rózsa,
    sem árnyaslombú, bölcs dió,
    hogy méz belőlem nem fakadhat,
    termésem senkinek se jó:
    ki bűnös érte?

    …Hogy árok partján nőtt a száram,
    szívemhez járt út nem vezet,
    ki simogatna, szánva-szánna,
    megszúrom, jaj, a lágy kezet:
    ki bűnös érte?

    …Hát nézd meg jól e szent bogáncsot,
    s taposd el tüskés ágait!
    Gyűlölhet ő, vagy tán szerethet:
    csak szúrni tudja karjaid!

    …Ki bűnös érte?

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Weöres Sándor: A sors

    Cserélnél-e sorsot valakivel?

    Szeretnél gazdag lenni? A milliárdossal elcserélnéd vagyonodat, de nem a sorsodat. Szeretnél népboldogító lenni? A királlyal vagy népvezérrel elcserélnéd hatalmadat, de nem a sorsodat. Szeretnél szent lenni? A szenttel elcserélnéd fejlettségi állapotodat, de nem a sorsodat.

    Mindenki csak a saját sorsát bírja elviselni; a másé alatt összeesne. A sors mindenkinek az egyedül megfelelő táplálékot nyújtja; de aki nem tud minden zamatot egyformán kedvelni, az egyik ételt elégedetten csámcsogja, másiktól émelyeg; s egyik ételt azért emészti nehezen, mert mohón habzsolja, másikat azért, mert kiköpni kívánná.

    Forrás: Lélektől lélekig