Néha könnyen adom magam.
Néha nehezen.
Néha már magamat sem értem.
Néha… sohasem.
Forrás: Lélektől lélekig
Néha könnyen adom magam.
Néha nehezen.
Néha már magamat sem értem.
Néha… sohasem.
Forrás: Lélektől lélekig
Támadhatsz – a tőröd méreggel se hat,
megöltem a sárkányt: hiúságomat.
Mennyi vére elfolyt, amíg vége lett –
megfürdettem benne kényes lelkemet.
Forrás: Lélektől lélekig
Hallomásból ismer mind, aki ismer.
Félreért, átsiklik a lényegen.
Csak az isten ismer személyesen.
Forrás: Lélektől lélekig
„Vannak ilyen szédülésszerű pillanatok az életben,
mikor az ember tisztábban lát mindent, érzi erejét,
a lehetőségeket, látja azt, amihez eddig gyáva volt,
vagy gyönge. Ezek az élet változásainak pillanatai.
Átmenet nélkül érkezik az ilyesmi, mint a halál vagy
a megtérés…”
Forrás: Lélektől lélekig
Akkor jársz jól, ha
mind közelebb lépsz ahhoz,
amitől félnél.
Forrás: Lélektől lélekig
Valami furcsa kristály-belső,
hatszögek, gyémánt-vonalak,
körzővel, vonalzóval húzott
hálózat, min az én halad,
ma oda, holnap vissza megy.
Drágakő-mélyi erezet,
vagy menetközben tetovált.
Improvizált vagy tervezett?
Forrás: Lélektől lélekig
Oly kicsi kunyhó,
csak meghajolva lehet belépni.
Odabenn kiegyenesülve,
szemközt egy ajtó:
lám, mégegy szoba,
már nagyobb.
Onnan nyílik mégegy, és mégegy,
ez már oszlopcsarnok, tágasság, ragyogás,
benn bál van, táncos forgatag, sokadalom,
és mindenfelé sok széles szárnyas-ajtó
akkora termekbe, hogy fedelük alá
a felhők beúsznak, benn szakad az eső,
vagy a mennyezetről süt a nap.
Termek, teli erdőkkel, hegyekkel,
tengerekkel, levegővel,
már nem látszanak a falak.
Tovább nincs is fal, se padló,
csak a rögös, füves föld, és tető sincsen.
Aztán az alap is elenyészik,
űrben jár a láb,
hova lett a kunyhó, ahová beléptél?
Forrás: Lélektől lélekig
Bár tudnám, ki vagyok – bár tudnám, mért vagyok -,
világ bódultjaként mily úton ballagok?
Örülnék szüntelen, ha rám jó sors ragyog,
s ezer szemmel sírnék, ha fájdalom sajog.
Weöres Sándor fordítása
Forrás: Lélektől lélekig
Én láttam angyalt. Az se jó.
Futott, nem értem el.
Olyan mindenki angyala,
amilyet érdemel.
Forrás: Lélektől lélekig
Barátom, ki azt mondod, ismersz engem,
nézd meg szobámat: nincsenek benne díszek,
miket magam választottam; nyisd szekrényemet:
benn semmi jellemzőt sem találsz.
Kedvesem és kutyám ismeri simogatásom,
de engem egyik sem ismer. Ócska hangszerem
rég megszokta kezem dombját-völgyét,
de ő sem tud mesélni rólam.
Pedig nem rejtőzöm – csak igazában nem vagyok.
Cselekszem és szenvedek, mint a többi,
de legbenső mivoltom maga a nemlét.
Barátom, nincs semmi titkom.
Átlátszó vagyok, mint az üveg – épp ezért
miként képzelheted, hogy te látsz engem?
Forrás: Szeretem a verseket