„Amit tagadunk, az nem gyógyítható.”
Klaus Douglass
Forrás: Lélektől lélekig
Nem tudom, hogy téged szeretlek-e,
Vagy azt szeretem, ahogy bánsz velem
Vagy ez ugyanaz?
Forrás: Lélektől lélekig
sohasem voltam
csillag a nyári égen
sohasem leszek
árnyék vaksötét éjben
sohasem sírtam
ha mások is látták
sohasem nyestem
szabad lelkek szárnyát
nem vártam csodára
nem éltem vadul
féltem, vigyáztam,
vétkeztem konokul
sohasem csillogott
fényesen a szemem
nem várt rám
többnyire senki sem
nem kísérte léptem
más lépés zaja
nem tudtam mikor
és miért megyek haza
sírtam, kiabáltam
szaladtam csak egyre
sikítottam, üvöltöttem
de mindig csak a csendbe
sohasem hittem,
hogy lehetek önmagam
sohasem mertem
kimondani szavam
sohasem álmodtam
csak azt, amit lehetett
sohasem kaptam
nem várt szeretetet
Forrás: Lélektől lélekig
Beláthatatlan vasúti sorompók
váltanak pirosról zöldre
és zöldről pirosra
felemelt kezek
ezt szabad ez veszélyes
vagy éppen tilos
a gondolatok
szavanként surrannak át
a tiltó karok alatt
egy pillanatra elpirulok
mikor ezredszer csinálom
a hibából ugyanazt
tolonganak bennem
a felbuzdulások
a tükörben látom
mögöttem
a vonat üresen elrobog.
Forrás: Lélektől lélekig
Hat év csönd. Magány. Az Egy Álmai.
Sivatag edzett. Kezdted érteni
a gondolat örök szeme alatt
a földi sorsot és magányodat,
s tested, egyetlen birtokod, hazád,
s aki azt is feldúlja, a halált,
s ami addig is őröl s isteni
fölöslegeid sorra elveszi
vagy azzal öl meg, hogy rád se tekint,
a Célok s Hasznok népét, és megint
az oltó mámort, a perc gyönyörét,
a nők irgalmas kábítószerét;
s elűzted a lélek vámpírjait
és megszeretted a hajnali víg
rigófüttyöt, és lettél, ami vagy:
Szűrő lettél, a legszebb-szabadabb
szeretkezés érzékeiden át
a mindenséggel: Te meg a Világ.
Forrás: Lélektől lélekig
képzelj egy tükröt;
gondold, hogy belenézel;
hidd el, amit látsz
Forrás: Lélektől lélekig
Néha könnyen adom magam.
Néha nehezen.
Néha már magamat sem értem.
Néha… sohasem.
Forrás: Lélektől lélekig
Támadhatsz – a tőröd méreggel se hat,
megöltem a sárkányt: hiúságomat.
Mennyi vére elfolyt, amíg vége lett –
megfürdettem benne kényes lelkemet.
Forrás: Lélektől lélekig
Hallomásból ismer mind, aki ismer.
Félreért, átsiklik a lényegen.
Csak az isten ismer személyesen.
Forrás: Lélektől lélekig
„Vannak ilyen szédülésszerű pillanatok az életben,
mikor az ember tisztábban lát mindent, érzi erejét,
a lehetőségeket, látja azt, amihez eddig gyáva volt,
vagy gyönge. Ezek az élet változásainak pillanatai.
Átmenet nélkül érkezik az ilyesmi, mint a halál vagy
a megtérés…”
Forrás: Lélektől lélekig