sohasem voltam
csillag a nyári égen
sohasem leszek
árnyék vaksötét éjben
sohasem sírtam
ha mások is látták
sohasem nyestem
szabad lelkek szárnyát
nem vártam csodára
nem éltem vadul
féltem, vigyáztam,
vétkeztem konokul
sohasem csillogott
fényesen a szemem
nem várt rám
többnyire senki sem
nem kísérte léptem
más lépés zaja
nem tudtam mikor
és miért megyek haza
sírtam, kiabáltam
szaladtam csak egyre
sikítottam, üvöltöttem
de mindig csak a csendbe
sohasem hittem,
hogy lehetek önmagam
sohasem mertem
kimondani szavam
sohasem álmodtam
csak azt, amit lehetett
sohasem kaptam
nem várt szeretetet
Forrás: Lélektől lélekig
