https://verskucko.com

Címke: orosz

  • Marina Cvetajeva: Ahogy a jobb a bal kezet

    Ahogy a jobb a bal kezet leli –
    lelked a lelkemhez oly közeli.
    Összesimultunk, áldott-melegen,
    ahogy a jobb a bal szárnyon pihen.

    (fordította: Baka István)

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fjodor Tyutcsev: Szilencium!

    Hallgass, bújj el, s titkold, tagadd
    érzéseid, álmaidat!
    Mint fénylő csillagmiriád
    szállhatnak a lelkeden át,
    érkezve s tűnve, mint az éj:
    csodáld őket és – ne beszélj!

    Szív hol s kinek nyílhatna meg?
    Ki értheti az életed?
    Ki érthetné, ki vagy, mi vagy?
    Hazudik a kész gondolat!
    Merítve sár a tiszta mély:
    igyál belőle s – ne beszélj!

    Tanulj magadban élni! Egy
    világ töltheti be szíved,
    álom, varázs, szent pillanat –
    de külső zajra elriad
    s megvakul, ha nap fénye kél:
    figyelj dalára s – ne beszélj!

    /Szabó Lőrinc fordítása/

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Apollon Majkov: Esőben

    (Gergely Ágnes fordítása)

    Emlékszel? nem tudtuk, hogy borult be – távol,
    hirtelen lepett meg bennünket a zápor,
    futva egy bozontos fenyő alá bújtunk,
    fogvacogva féltünk, szüntelen kacagtunk,
    dőlt a víz, mi álltunk, napsugárban, itt a
    mohos fa tövében – színarany kalitka –,
    s mint ha igazgyöngyök pattognak a földre,
    pergő esőcseppek, szerte tündökölve,
    s tűlevelekről kis fejedre hulltak,
    s válladról a fűzős ing alá gurultak…
    Emlékszel – mindegyre halkabban nevettünk.
    Hirtelen mennydörgött, pontosan felettünk –
    hozzámbújtál félve és szemed lezárva…
    Áldott jó esőcske arany viharzása!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Alekszej Konsztantyinovics Tolsztoj – Az ősz tarol

    Az ősz tarol. Amerre jár, a kert sivár,
    a pergamen-levél zörög; a földre száll;
    csak lenn a völgyben látni még a szürke fák
    között az égő fürtöket, a nyár nyomát.

    A fájdalom s öröm betölti szívemet,
    amíg kezemben érzem átfagyott kezed;
    némán szemedbe nézek, látod, könnyezem,
    szeretlek, ennyit mond a perc, a csönd, szemem.

    (Tarbay Ede fordítása)

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Szergej Jeszenyin: A kutya

    Mint tűzvirág, elnyílt a hajnal,
    s fakó gyékényen, suta
    szalmakunyhóban hét piros
    kölyköt fiadzott a kutya.

    Nyelvével fésülgette őket,
    ki nem ment volna percre sem;
    ott mókázott, s meleg hasából
    habos tej csurrant édesen.

    S hogy leragadt a nap szeme,
    s elcsitult a baromfihad:
    jött a gazda, zsákba kötötte
    mind a hét kis kutyafiat.

    Nyomába loholt a kutya –
    elmaradoztak a hegyek…
    A páncéltalan víztükör
    fázón, sokáig remegett.

    Amint gyötörten hazaért,
    nyaldosva izzadt oldalát:
    egyik kölykének nézte a
    holdat, mit ringattak a fák.

    A szikrázó űrbe meredt,
    szimmantott és nyítt és nyögött,
    de a vékony hold is lecsúszott,
    eltűnt egy kék halom mögött.

    S mint akinek kenyér helyett
    kötődő kéz követ hajít:
    hullatni kezdte lassan a hóba
    szeme arany csillagait…

    (Képes Géza fordítása)

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Vlagyimir Viszockij: Menyasszonyom becsülettel elsirat majd engem

    Menyasszonyom tisztességgel elsirat majd,
    Adósságaimat barátaim megadják
    És helyettem mások dalolnak minden dalt,
    S még ellenségeim is isznak egyet rám.

    Nem adnak kezembe többé jó könyveket,
    Szakadt vén gitárom húr nélkül lóg,
    Nem szállhatok többé se följebb, se lejjebb,
    Nem süt reám sem a Nap, sem a Hold.

    Nem engednek szabadon, jogom sincs hozzá,
    Faltól falig járkálhatok én,
    Nem léphetek soha sem balra, sem jobbra,
    A rácson túl az ég – csak az az enyém.

    Azt álmodom, hogy lakatomat leveszik,
    És hogy visszaadják gitáromat,
    Ki vár otthon, hogyan ölel át,
    Ki énekel majd, és milyen dalokat?

    ford. Földes László

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Idézetek

    „Van úgy, hogy találkozunk valakivel, talán sohasem láttuk addig, de alighogy rápillantunk, érdekel, még mielőtt egy szót is váltottunk volna.”

    Forrás: Lélektől lélekig