https://verskucko.com

Címke: összetartozás

  • Bognár Barnabás: Gyertyafényben

    Csendre vágyunk, melegségre,
    s csendben várunk az estére,
    hogy majd a négyes gyertyafényben
    élet születik a reményben.

    Arcunk sima, rezzenetlen,
    s mosoly repül az üzenetben,
    halkan suhanva szerte a tájon,
    hogy a szép még szebbé váljon.

    Szeretve lentről felemelnek,
    és csak szeretetből követelnek,
    mert örülnek, hogy szerethetnek,
    s hogy teret adnak a szeretetnek.

    Kedves kezünk egymásba olvad,
    szép a ma, s még szebb lesz a holnap,
    csodák mennek végbe az éjben:
    élet születik a reményben.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kamarás Klára: Sorshorgoló

    Csak szem a szemre, lánc a láncra,
    miként sodort a három párka…
    Ki munkál, hajszol, mindörökre
    sorsunk szívósan ölti egybe.

    Tervrajz szerint, vagy ég bolondja
    szövi a szálat össze-vissza,
    s nem tudhatjuk, mi lesz belőle,
    közülünk kinek van jövője,
    kiből lesz bölcs, gazdag, vagy árva,
    csak szem a szemre, lánc a láncra…

    Oltárra lesz terítő, fényes,
    király palástja, széle véres…
    vagy lábtörlő dohos sarokba,
    aztán a sors szemétre dobja…

    Ne nézz előre, ne nézz hátra,
    horgolva, szőve, varrva, vágva…
    csak szem a szemre, lánc a láncra..

    Jaj, aki csak egy szem a láncban
    ne gondolkozzon, hisz bezártan
    sodródik sorsa áramában,
    és nincs kiút, csak ősi kényszer
    megtartani, ne málljon széjjel,
    amit a többi összefogna.

    Nincs üdvösség, nem jutsz pokolra,
    csak ez a szédítő motolla…
    s magasztalva, vagy meggyalázva,
    csak szem a szemre, lánc a láncra…

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Hatos Márta: Engedd

    Engedd, hogy a világ törvényén
    kívül helyezzelek.
    Engedd, hogy ezer csók-parázzsal
    borítsam testedet.
    Engedd, hogy lágy símogatással
    hivjam elő vágyaid.

    Fogadj magadba. Vad szenvedélyem
    elűzi gyötrő álmaid.
    Fogadj magadba és érezd
    az összefonódás minden mámorát.
    Fogadj magadba, hogy a lelkem
    kibonthassa minden zálogát.

    Fogadj magadba.. engedd…
    hogy felfedezzük egy kéjes
    éjszaka minden zeg-zugát.

    Egy viharos éjszakáért
    nem kellenek már a nappalok,
    s beteljesedett éjem után,
    mint Tiszavirág meghalok.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Farkas István: Otthon

    Szemedben lelkem,
    szívedben szerelmem,
    tenyeredben testem
    lakik.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Ágai Ágnes: Bárhová lépek

    Bárhová lépek, beléd ütközöm.
    Át- és keresztül vagyok
    szőve már veled.
    Mozdulataiddal mozdulok,
    hangodra hangolódom.
    Így élünk kettős kötésben
    téphetetlenül.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Garai Gábor: Elátkozottan

    Mint páros gót oszlopok, összeforrtan
    tartjuk a remény boltíveit,
    állunk csontfehéren elátkozottan,
    míg a törvény rajtunk be nem telik.

    Tudod, hogy minden ellenünkre fordul,
    tudom, hogy minden vád fejünkre száll,
    de fájdalmakon és rágalmakon túl
    tiszták vagyunk, mint hófürdette táj.

    Neved az álmatlan tengerre írom,
    már fodraid közt leng a szürkület,
    virrassz velem, örökös éber áram,
    sötétedik – meghalok nélküled.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Falu Tamás: Szonett (Nyolcvanas évek c. regényéből)

    Mint bolthajtása életednek
    Reáhajolok napjaidra.
    Én vagyok szíved minden titka
    Aki őrizlek és befedlek.

    A csillagaid rajtam kelnek,
    A holdad rajtam úszik végig,
    A felhőd rajtam feketéllik,
    Én küldöm könnyét a szemednek.

    És oly messziről, mint az égbolt,
    Mint ami nem lesz, s ami rég volt
    Ledobom magam a kezedre.

    S az életedre rácsukódom
    Mint drága kincsére az ódon
    Hű lakatú ezüstszelence.

    Forrás: Lélektől lélekig

    s

  • Paul Éluard: Bizonyosság

    Ha szólok hozzád csak azért hogy halljalak
    Ha téged hallak bizonyos az értelem

    Ha mosolyogsz csak azért hogy még jobban elboríts
    Ha mosolyogsz a világ tárul ki elém

    Ha átölellek csak magamat folytatom
    Hogyha mi élünk minden csak örömöt ad

    Ha elhagylak egymást idézzük azzal is
    S elválásunkkor is találkozunk.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Váci Mihály: Nehéz a szívünk

    Az arcodat ne mutasd szomorúnak.
    Ne lássa senki, mi az, amit eltűrt.
    Jobban kellene szeretni magunkat,
    hiszen mi már nagyon kiérdemeltük.

    A szíveink egymásra zúzva hulltak,
    eggyé forrasztó sors zuhog felettünk.
    Sebeinkért szeretjük már a múltat;
    és a jövőt: – lesz mit felemlegetnünk.

    Most itt ülünk. Kedves, Te szomorú vagy.
    Az arcom nem mutatja, amit eltűrt.
    Nehéz a szívünk, mert nem könnyű búnak
    ütése alatt ragyog a szerelmünk.

    Egymást szeressük már – ne csak magunkat
    Hiszen mi már nagyon megérdemeljük.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Tóth Bálint: Ketten egyedül

    Ketten, egyedül,
      mint két ujjam,
      mint a mutató s a középső,
    mikor széttárom V alakban.
    Ketten, egyedül, mint az ujjam,
      mindenki nélkül,
      mindig együtt,
      egymást vezetve és követve,
    mint egy kétágú szólam.
    Ketten, ketten, akár az ujjam,
      olyan, olyan egyedül-együtt
    szeretve, játszva, ölelve
    Éjjel-nappal, reggel-este
      összefonódva, mindenütt együtt
    Pörlekedve és feleselve
      de mindig, mindig egy irányba
    s tán nem is tudva, nem is sejtve,
      az okát, célját meg sem értve,
      valami belső ihletésre,
      tán génjeink parancsszavára
    szállunk-szállunk egy ismeretlen
    egy sohsemvolt s mindiglesz tájra
    mint vadludak fel-felkiáltva,
    mert minden tájon, földön otthonunk van,
    röpítjük egymást láthatatlan, ketten,
    csillagfényes égen, ékes V alakban.

    Forrás: Lélektől lélekig