„A nő olyan, mint egy költői hasonlat. Ha szép, akkor az sem baj, ha nincs semmi értelme.”
Forrás: Piszkos Fred közbelép
Címke: Rejtő Jenő
-
Rejtő Jenő: Finita la Comédia
Ki a végtelen semmibe
Zuhan egy pont az űrbe le
Körül a néma némaság
Végtelen könnyű tisztaság
A nap forog szép fényesen
Fenséges csendes végtelen.Nincs tér anyag és nincs idő
Egy perc vagy óra sosem jő
Sok bolygó csendesen suhan
Minden kihalt és hangtalan…Egy pont suhan az űrbe le
Örökre ki a semmibe…
Nincs célja útja semmi sem,
Csak zuhan, zuhan sebesen.E kis sötét anyag mi volt
Mely most zuhan mint csöpke folt?
A föld volt egykor a neve
E pontnak ott a semmibeMely most sötéten hangtalan
Örökké egyre csak zuhan
Örökké egyre csak zuhan…Egy bolygó volt a sártömeg
És laktak rajt az emberek
Kik egymáshoz örökre csak
Idegeneknek maradtakAz éltük volt egy sárga fém
Mely mint egy láthatatlan lény
Csak pusztított könyörtelen
Az összes földi életenÉs mindezek az emberek
Azt hitték, hogy ők Istenek,
Azt hitték, hogy ők Istenek…Vakok voltak és ostobák
Nem látták mily csepp a világ
És mindaz mit építenek
Mily semmiség a semminek…Egymást falták fel semmiért
A könny az élet semmit ért
Folyt… Folyt… a vér a földtekén
És néha éjnek idejénMíg sírt a földnek szelleme
Egy vércsepp hullt a semmibe
A földről hullt a semmibe…Tombolt a mámor égig ért
A föld pedig itta a vért
S az ostoba vak emberek
Azt hitték már mindent lehetMegmozdíták a földtekét
A föld elveszté egyenétÉs kizuhant a semmibe
Mindig némán örökre le…Most zuhan és nem áll meg soha
Finita la Comédia
Finita la Comédia…1923. május 20., Budapest
Forrás: rejtovilaga@protonmail.com
-
Rejtő Jenő: Az új dalokhoz
Az új dalok fülembe csengenek
Már nem hallom a régi éneket
Az új dalokban száz vágy muzsikál
Az új dalok termője a halál.Ha cseng a sok új szép melódia
Őbennük sír az új kor korcs fia
Őbennük sír az új kor korcs fia…S mily szépek mind a forró új dalok
Mily lázas lüktetők, mily csábítók
Hozzád simul és lágyan hízeleg
Könnyes melódiák megejtenek.Koszorúk ők a bűnös éjjelen
A hajnalon, mely sápadt fénytelen
A hajnalon, mely sápadt fénytelen…Csak szól csak szól a szép új muzsika…
Mint temetési harangok szava.
Beléfulnak a könnyes nappalok,
Meghalnak… lassan csak az éj ragyog…A buja vágyak lázas éjjele…
És befedi a csábos új zene…
Befed mindent a csábos új zene…Ha csendesül már az új muzsika,
Kiégve fáradtan megyek haza.
A sápadt égen csillag nem ragyog,
Elhallatnak a lázas új dalok,Beteg megtört szemem elszendereg…
S felcsendülnek a régi énekek,
Az egészséges… régi… énekek…Forrás: rejtovilaga@protonmail.com
-
Rejtő Jenő: Furcsa esték
Most néha-néha álmodozni szoktam
nevetséges ez nagyon, de szép.
Az ember alkonyatkor meghatottan
álmodik csendben egy-két bús mesét.Hogy – teszem – lassan elmúlik az ősz
vagy mondjuk nyárral álmodik szegény
vagy meglát Téged amint csendben jössz
és mondjuk sír is éjnek idején.Vagy hogyha éppen utópiát vágyom
megcsókolom lágyan a kezed
vagy néha-néha megcsókollak szájon
bolond, bús kis álmocskák ezek.És ránkborul az éjjel édesen
és látom, hogy nekünk mindent lehet
az ilyenek nem álmok, kis szivem,
ez már egy bódult, lázas őrület.Forrás: Szeretem a verseket
