https://verskucko.com

Címke: szatíra

  • Baranyi Ferenc: MEFISZTÓTÁGAS

    Eladó, minden eladó:
    eszme, rögeszme, hit, cinizmus,
    kordé, bicikli, bárka, kisbusz,
    lógombóc és üveggolyó –
    eladó, minden eladó.

    Eladó, minden eladó:
    a meggyvörös, az enciánkék,
    a tűz, a víz, a fény, az árnyék,
    delnő, kamaszlány és lotyó –
    eladó, minden eladó.

    Eladó, minden eladó:
    a múlt s a pillanatnyi helyzet,
    a közösség, a nép, a nemzet,
    megannyi Föld- és Mars-lakó –
    eladó, minden eladó.

    Eladó, minden eladó:
    a Hét krajcár, a Bánk, a Toldi,
    Júlia, Lilla, Léda, Fanni,
    Szózat, Rákóczi-induló –
    eladó, minden eladó.

    Eladó, minden eladó.
    Forog az áru körbe-körbe,
    csobog a bor, sül az ökör – de
    nincs több vevő, mint eladó.

    És ez azért vígasztaló.

    🕊️

  • Baranyi Ferenc: A FELTÖREKVÉS BALLADÁJA

    Ha korsó vagy, sose feledd:
    kútra ne járj, hogy el ne törhess,
    magadban friss buzgás helyett
    poshadt ürességet lötyögtess
    és ettől életed örök lesz,
    bár csöpp értelme sem marad…
    Ne tégy egy lépést sem, ha törtetsz –
    s a csúcson találod magad!

    Ha kurta vagy, kaparj sokat,
    s neked is lesz, több mint remélnéd,
    kalász már egy sem bólogat
    s cséplésre oldva, ím, a kévék,
    de földre pergett számos érték:
    kaparj – s hombárnyi lesz javad!
    Szedd fel, amit kínál a mélység –
    s a csúcson találod magad.

    Ha fecske vagy, hitesd el azt,
    hogy egymagad nyarat csinálhatsz,
    állítsd, hogy zörög a haraszt
    szélcsendben is, mert ráhibázhatsz…
    Minden hazugságból kimászhatsz,
    ha nincs igazán igazad,
    mellékutakon körbejárhatsz –
    s a csúcson találod magad.

    Herceg, ha mindez mégse használ –
    még egy tanács, hogy megfogadd:
    sirasd soká a ravatalnál,
    akit titokban elkapartál,
    gödröt toronymagasra rakjál –
    s a csúcson találod magad!

    🕊️

  • Baranyi Ferenc: Telekosár

    A kommentátor mondja, mondja
    s ő sem hiszi, amit papol.
    (Akkor is nektárt szavatol, ha
    megpimpósodott rég a bor.)
    Alrebellis és főeretnek
    mosolyog, mintha mosolya
    mögött a kellő tiszteletnek
    nem lenne látható nyoma.

    Futásban jártas sportriporter
    jég hátán is riszálni kész,
    fejre is áll, akármikor kell,
    de fel csak önmagára néz.

    Megannyi fürge kecskebéka
    úgy ugrabugrál, mintha csak
    fűzfára mászni volna célja
    vágyott uborkafák alatt.

    Több rámenős play boy agyában
    csak műveltség nem kap helyet,
    buta lúd, szédült tyúk, ahány van
    csakis előttük illeget.

    Fontos fajankók ivadéka
    zápolja unos-untalan
    azt a tojást is, melynek héja
    a fenekén még rajta van.

    Fusizó, félkontár középszer
    babrálja a közvéleményt,
    ágál, minősít, cáfol, érvel,
    saját paródiájaként,

    hol szentbeszéd zubog belőle,
    hol meg Marx Károly tanai –

    mindig tömött a képernyő, de
    alig van rajta valaki …

  • Baranyi Ferenc: Versmagyarázat

    1. A VERS:

    Most minden hörcsög és pocok
    – amely az egybeszántott
    földeken garázdálkodott –
    együtt fújja az átkot

    a pórral, ki megint pöröl
    az egybeszántás végett…
    Jászlánál bambul az ökör –
    nem érti az egészet.

    2. A MAGYARÁZAT:

    Most minden tolvaj s lusta dög
    nemzeti hőssé válik,
    nem tagadja, hogy bűnözött,
    de hajtogatja váltig,

    hogy azért lógott és lopott,
    mert gyengíteni kellett
    a tankokkal reánk hozott
    poszt-sztálinista rendet.

    3. A KONKLÚZIÓ:

    Esélyeit elveszti az,
    kihez ezek szegődnek,
    hitelük egy lyukas garast
    érhet hozzávetőleg.

  • Baranyi Ferenc: Helyzetkép a helységről

    Fejenagynak széles tenyerét nem
    lepi kapanyél miatt a hólyag:
    bérbúsulást vállal – temetésen,
    hisz oly nagy a feje, mint a lónak.

    Csepü Palkó (Mit? Csepü Pál elvtárs!)
    nagyüzemi abrakoltatásnak
    vámszedője már s reméli folyvást,
    hogy retorikából doktorálhat.

    De hová lett a lágyszívű kántor?
    Karrierje megérdemel egy szót:
    hakni-trupphoz bonvivánnak állt, hol
    partnernője – szemérmetes Erzsók!

    És Bagarja, a béke barátja?
    Jó fizetést kap a békeharcért,
    delegálták kilenc bizottságba
    képviselni a köznépi arcéit.

    Az amazon-természetű Márta
    szelíd szavú anyagerleként búg …

    Rozsdás lett a helység kalapácsa
    (és – fájdalom – a sarlója szintúgy.)

  • Heltai Jenő: A humorista

    A humorista olyan ember,
    ki humort űz szakértelemmel,
    fején kalappal, vagy anélkül
    humorizál, míg belekékül.

    Fején anélkül, vagy kalappal
    humort bocsát ki éjjel-nappal,
    van ezer élce, adomája…
    Jóságos ég, be ronda pálya!

    Midőn a humorista reggel
    tizenkét óra tájban felkel,
    azonnal egy kis cikket forral
    és nyakonönti friss humorral.

    Hogy könnyítsen a fáradt elmén,
    kissé a kávéházba elmén,
    ujjal mutatnak ott reája…
    Jóságos ég, be ronda pálya!

    A kávéházban megebédel,
    s ha elkészült a feketével,
    folytatja azt a humoreszket,
    amelybe reggel belekezdett.

    Hogy könnyítsen a fáradt elmén,
    egy másik kávéházba elmén,
    hol asztaltársasága várja…
    Jóságos ég, be ronda pálya!

    Rosszkedvüen, morogva lép be,
    mert nem jut semmi az eszébe,
    hanem azért új cikket forral
    és nyakonönti friss humorral.

    Ahogy az élclapokban festik,
    a tollat rágja késő estig,
    és fáj a gyomra, fáj a mája…
    Jóságos ég, be ronda pálya!

    Hogy könnyítsen a fáradt elmén,
    most végre vacsorázni elmén,
    utána ismét cikket forral,
    és nyakonönti friss humorral.

    Az agya zúg, a keze reszket,
    míg azt a rongyos humoreszket
    az agya mélyéből kivájja…
    Jóságos ég, be ronda pálya!

    A vacsorát, hogy befejezte,
    egy újabb kávéházba kezd be,
    még egy utolsó cikket forral,
    és nyakonönti friss humorral.

    Kell a humor reggelre, holnap
    a sok-sok nyájas olvasónak,
    ki a kávéhoz megkivánja…
    Jóságos ég, be ronda pálya!

    És átkozódva, nyögve, sírva,
    éjfélig végre meg is írja.
    A cikk, mit reggel óta forral,
    most le van öntve friss humorral.

    Örvendve tolla győzedelmén,
    egy végső kávéházba elmén,
    pilláit ott álomra zárja…
    Jóságos ég, be ronda pálya!

  • Heltai Jenő: A falusi kislány Pesten

    Az este jöttem Soroksárról,
    Természetesen, hogy gyalog,
    Most legelőször vagyok itt benn,
    És piros almát árulok.
    Édesanyámnak megigértem,
    Hogy magamat itt jól viselem,
    És kerülöm a katonákat,
    Ha szóba állanak velem.

    Amint a pesti vámhoz értem,
    Ott a finánc már jött elébem:
    „Csók nélkül, angyalom, be nem mész!”
    Így szólt a pénzügyőri szemlész.
    Hallgattam a szavára én,
    Én ostoba, én ostoba!
    De megvigasztalt az a tény,
    Hogy finánc volt s nem katona.

    Elmúlt a pénzügyőri szemle,
    És hogy tovább lejtettem én,
    Már újra egy katona féle
    Nyájas mosollyal jött felém,
    Fején sisak, az oldalán kard,
    Nyakán ezüstből volt a szám,
    „Ez katona” – mondok magamba,
    Pedig hát rendőr volt csupán.
    Míg a ruháját megcsodáltam,
    Megcsípte nyájasan vállamat:
    „A csókod édes, adj belőle!”
    Így szólt a pesti rendnek őre.
    Hallgattam a szavára én,
    Én ostoba, én ostoba!
    De megvigasztalt az a tény,
    Hogy rendőr volt s nem katona.

    Ahogy mindig beljebb kerültem,
    Jött sorra még nem egy, de húsz
    Ezüst sujtásos pomp funéber,
    Villanyvasúti kalauz,
    Bankszolga, portás és tűzoltó,
    És vígszínházi jegyszedő,
    Liftes legény egy nagy hotelbul,
    És automobil-vezető.
    Ez így ment folyton szakadatlan,
    Ők csókot kértek, én meg adtam.
    Majd az anyámnak elmesélem,
    Hogy semmitől azért ne féljen.
    Hallgattam a szavukra én,
    Én ostoba, én ostoba!
    De megvigasztal az a tény,
    Hogy minden volt, de nem volt katona.

  • Heltai Jenő: Az esernyő

    Nemrég egy súlyos pillanatban
    magamhoz egy tanárt hívattam:
    hogy itt mi fáj, hogy ott mi szúr
    no, nézze meg professzor úr!
    Ő idenéz, ő odanéz
    s azt mondja: „Semmi az egész!
    De óvatosságból, barátom,
    a hasát mégis föl kell vágnom!”
    Az ingujját föltűrte menten
    és vágni kezdett a kegyetlen.

    Sokat nevettem életemben,
    de így még sohasem nevettem.
    Sokat nevettem életemben,
    de így még sohasem nevettem.

    És vágni kezdett jobbra, balra,
    aztán… no, aztán összevarrta,
    és a tanár úr, a derék,
    föltette a cilinderét,
    fölhúzta mindkét kesztyűjét
    és tanakodva nézett szét.
    Az esernyőjét, ó, a bamba,
    bent felejtette a hasamba.
    Én láttam, mikor beletette,
    de azért sem figyelmeztettem.

    Sokat nevettem életemben,
    de így még sohasem nevettem.
    Sokat nevettem életemben,
    de így még sohasem nevettem.

    Mikor fizetni kellett, – lám, lám! –
    Az ernyő rajta volt a számlán.
    Az ára ötven korona,
    és nem nyithatom ki soha.
    Ezerszázötven koronát
    nyújtottam a tanárnak át.
    Azaz hogy pardon… jó előre
    levontam húsz fillért belőle:
    ez jár nekem mint ruhatárnak –
    ezt a tanárral megértettem.

    Sokat nevettem életemben,
    de így még sohasem nevettem.
    Sokat nevettem életemben,
    de így még sohasem nevettem.

    🎵 https://www.youtube.com/watch?v=p9RwRM_aMr0&list=RDp9RwRM_aMr0&start_radio=1

  • Heltai Jenő: Karácsony

    A szeretet nagy ünnepén,
    Amikor minden csupa fény,
    Amikor minden csupa pompa
    És csillogó a karácsonyfa,
    Mikor az angyal szárnya lebben
    És békesség van szívekben,
    Nagynak, kicsinynek gyönyörül,
    Amikor gazdag és szegény örül,

    A szeretet nagy ünnepén,
    Mikor kiújul a remény,
    Amikor testvér minden ember
    És egy a másnak könnyes szemmel
    Bocsátja meg sok vétkeit,
    A dús a kolduson segít,
    Mikor fehéren száll a béke árnya
    Minden kunyhóra, minden palotára,

    A szeretet nagy ünnepén,
    Amikor annyi költemény
    Hirdeti ékes mondatokban,
    Hogy végre ismét karácsony van,
    Mikor övéihez rohan
    Mindenki meghatottan, boldogan,
    Mikor mindenki egyetért,
    Mindenki egyért, egy mindenkiért.

    A szeretet nagy ünnepén…
    Tovább miért is fűzzem én?
    Mikor az angyal szárnya lebben,
    Sok-sok minden van a szivekben,
    Irigység, méreg, epe mennyi!
    Csak szeretet nincsen egy szemernyi.
    De mindegy! Minden csupa pompa,
    Csillog, ragyog a karácsonyfa,
    Telizsúfolva minden ág,
    Lóg rajta sok cifraság,
    Hány ember sóhajt most nagyot:
    „Bár X. Y. lógna ott
    A karácsonyi dísz helyén…”
    A szeretet nagy ünnepén.

  • Heltai Jenő: A meztelen táncosnő

    Van táncosnő nagyon sokféle,
    Van spanyol, angol és orosz,
    Van olyan is, ki pénztárcát oroz,
    S van, kinek mindegy, nyár-e, tél-e,
    Bátran,
    Fesztelenül,
    Meztelenül
    A színpadon átcikázik,
    És sohase fázik.

    Amikor kering,
    Nem kell neki ing,
    Se harisnya, se fűző,
    Egy ógörög szűz ő,
    Kívül csupa márvány,
    A meztelen táncosnő
    Ma járvány.

    Színpadrul színpadra járván
    Ilyen módon
    Sem a modern, sem az ódon
    Tánc-művészet nem marad árván,
    Ápolják és el nem takarják,
    Mindegyik megmutatja karját,
    Vállát, térdét,
    S mindazt, ami érték
    Még bőven
    Akad a nőben.

    Mi évek óta nézzük türelemmel,
    De lassan-lassan elfásul az ember,
    Az eszes éppúgy, mint az esztelen,
    És unni kezdi azt a sok-sok
    Táncosnőt, aki meztelen.

    Akárhogyan fokozzák
    Ezen a téren,
    Kérem,
    Kevés a változatosság.
    Szép az egyik láb, szebb a másik,
    Hanem a láb csak láb marad.
    A századiknál egyetértőn ásít
    Budapest, Páris, London és Arad.

    Hol van a száműzött lepel?
    A színpadon a meztelenség
    Ma már az ördögnek se kell,
    Legyen már egyszer máshoz is szerencsénk!

    Például milyen szenzációs volna,
    Ha egy táncosnő állig beburkolva,
    Elfátyolozva, kalappal fején
    A színpadra libbenne könnyedén,
    S ellejtene egy finom pas-de-deuxt,
    Halk muzsikára, némán, nesztelen,
    Olyan közönség előtt,
    Amely tetőtől talpig meztelen!