Hallod? Ez az a szél
mely kitépi a fák gyökereit
de ez a szél gyönge ahhoz
hogy elszakítson bennünket egymástól.
Te az én lefejthetetlen húsom vagy
s az én vérem forr a te ereidben.
Hiába jön felénk barát vagy ellenség
nincs aki elrabolhatná a te ajkad
az én ajkamtól
nincs, aki kiáshatna engem
a te nagyon mély szemeidből.
Forrás: Lélektől lélekig
A szenvedélyre jött a szenvedés.
Színes kéjhabra gond, sötét, nehéz.
Mámor ködére tiszta öntudat,
Amelynek kése szívünkben kutat.
Ó, mindenért fizettem kamatot,
Mi köznapénál több gyönyört adott.
Emésztő életvágy szorult belém,
Szívemet lángján összeperzselém.
Nem voltam mértéktartó semmiben,
Nem volt elég, amíg telt, semmi sem,
Mohón élveztem, kábultan, vakon,
Akármivel kínált az alkalom.
Gaz uzsorás volt. Ó, milyen nehéz,
Keserves most a visszafizetés!
Amíg egyszer majd kénytelen leszek
Így szólni: Nincs több; nem fizethetek.
Forrás: Lélektől lélekig
Nem érdekel
mit álmodsz rózsaszín szobádban.
Engem a Vörös érdekel.
Nem érdekel
szerelmes, suttogó szavad.
Engem a Kéj sóhaja érdekel.
Nem érdekel
gyengéd, finom simogatásod.
Engem vad Ölelésed érdekel.
Nem érdekel
versekbe írt szerelmed.
Engem reszkető Vágyad érdekel.
Nem érdekel
ajkad lágy érintése.
Engem vad Csókod érdekel.
Nem érdekel
ki vagy!
Nem érdekel
ki voltál!
Engem csak az érdekel
amivé teszlek,
amivé értem leszel.
Forrás: Lélektől lélekig
Azért jöttem, hogy felkeresselek.
Azért jöttem, hogy fenyegesselek,
hogy megharapjalak, hogy üsselek.
Azért jöttem, hogy megszeresselek.
Azért jöttem, hogy megsirassalak.
Azért jöttem, hogy szívig hassalak,
hogy könnyeimmel vérig mossalak.
Azért jöttem, hogy felforgassalak.
Azért jöttem, hogy cirógassalak,
hogy dédelgesselek, nógassalak.
Kettőnk fölött is lebukik a nap:
Azért jöttem, hogy egyszer lássalak.
Forrás: Lélektől lélekig
Áldott, amit megéltem – ennél
jobb sorsot nem vágytam sosem.
Ó, szívem, de sokat szerettél!
Ó, hogy lobogtál, értelem!
Boldogság, kín ott hagyta mélyen
belém rögződve nyomát,
de hosszú búban, szenvedélyben
nem húnyt ki az a régi láng.
S te, kit gyötörtem annyi mással,
bocsáss meg. Utunk mégis egy.
Amiről csak a hallgatás vall,
elmondta nékem a szemed.
Mohó tekintetek figyelnek,
a szíven vágy viharzik át,
s indul a havas, néma, dermedt
éjben, szabott útján tovább.
/Lator László fordítása/
Forrás: Lélektől lélekig
Hadd az örök esküt, hadd!
Szeress egész nap, úgy
Hogy hajnalig maradj!
Szeress, a túlon túlit add!
Forrás: Lélektől lélekig
Fordította: Tokai András
Elájulni s mindent merni, dühöngve,
mint nyers, szelíd, forró és holtsápadt,
merész, halott és új életre támadt,
csaló, hűséges, bátor, gyáva, gyönge,
és tőle távol nem találni csöndre,
mint víg, komor, őrjöngő, büszke, bágyadt,
megszökni hősként, csupa gőg s alázat,
s riadtan bújni sértődött közönybe.
Ha kiábrándulnánk, szemünk befedni,
édes borként mérget szívni magunkba,
a kárt szeretni, a hasznot feledni,
hinni, hogy a pokol visz égi útra,
létünket egy csalódásba temetni:
ez a szerelem. Ki próbálta, tudja.
Nemes Nagy Ágnes fordítása
Forrás: Lélektől lélekig
… amíg remélsz.
Mondj bármi bolondot
Akarj vad kalandot
Játssz gyermeki hévvel
Igaz szenvedéllyel
Tomboló életed
Fékezd meg énvelem
Vigyél pusztulásba
Semmi nincs hiába
Most üvölts az éjbe
Kongass egy harangot
Kérj még vagy parancsolj
Fájó titkot regélj
Úgyis csak addig élsz,
Míg vad dalt zúg a vér.
Szeretni holdasodj
Lelkem éjjelére,
Úgyis csak addig élsz,
Míg örök vágyat adsz,
Míg örök vágyban égsz,
Addig élsz, míg remélsz.
Forrás: Lélektől lélekig
Üzenem:
Vedd magadra a türelemnek
Rozsdás bilincsét
S ha talán rossz a zár,
Várj, míg megigazíthatom.
Bilincsem voltál,
Bilincsed voltam,
Bilincs volt egész életünk,
Szerelmünk és Napunk,
Kikapóságunk és hűségünk,
Csókunk, elernyedésünk, lángunk,
Téves, sok esküvésünk,
De jó bilincs volt,
Derék béklyó
S rabok voltunk volna mindétig,
Ha nincs rabság és nincs bilincs.
Vedd hát az utolsót,
A legszerelmesebbet,
A türelem bilincsét
S várd, hogy mihamar
Kegyetlenül lezárom,
De várd,
De akard a végső rabságot,
Minden élet s öröm tetejét:
A türelmet,
Akarom,
Üzenem.
Forrás: Lélektől lélekig
Parazsat loptam, lángot fogtam:
ölelgetlek félálomban.
Minden éjjel táncot járok,
így szokták a boszorkányok.
Parazsat őrzök, lángom lobban,
lobog a tűz már, éleszd jobban…
szoknyám pördül, sarkam koppan,
tölts poharamba, ne hagyj szomjan!
Pattog a szikra, nincs aki bánja,
gyullad a szalma, átcsap a házra,
ég a világ is, oltani kéne,
hajnalodik már… itt van a vége.
Forrás: Lélektől lélekig
