https://verskucko.com

Címke: szenvedély

  • Váci Mihály: Mint ökölben az ujjak

    Este lehullsz az ágyra, mint az éjbe
    porlik a csillag, mely ragyogni fáradt,
    és várj reám, hogy szeress és vigasztalj,
    ha megjövök az este szőnyegén.

    Szeretjük egymást, ahogyan csak
    ma tudnak szeretni és ragaszkodni,
    összefonódva, mint imára kulcsolt
    két kéz görcsösen az égre feszül;

    szeretjük egymást és összesímulunk,
    mint szoros ökölben a rémült ujjak,
    ahogy a kéz a könnyeket kitörli
    a szemből. Ó, mi úgy szeretjük

    és óvjuk egymást, mint a száj a nyelvet,
    s ahogy a bordák szorítják halálig
    a vergődő szívet!

    Forrás: kötetben megjelent vers (Váci Mihály művei)

  • Gyóni Géza: Memento

    Kit megálmodtál egyszer magadnak,
    Hajad selymével kösd le a párod!
    Források mentén nimfák kacagnak –
    Hinár karokkal rája tapadnak…
    S ha soká késel, majd nem találod.

    Tárd ki karod, míg hófehér, hamvas,
    Bontsd le hajad, míg hullámos ében.
    Irígy vénekre csak sose hallgass!
    Majd jön a bánat, a rút, unalmas,
    Majd jön a bánat még idejében.

    A szerelemben nincsenek évek,
    A szerelemben csak csókok vannak.
    A szerelemben jaj a fösvénynek!
    A szerelemben csak azok élnek,
    Kik szerelemből mindent odadnak.

    Forrás: kötetben megjelent vers (Gyóni Géza művei)

  • Gámentzy Eduárd: Vers Neked

    Ha szólnál, hogyha mondanád!
    Én rád hajolnék mint a nád
    A tó vízére csendesen.
    Hagynám, hogy ringatózz velem.

    Ha nem beszélsz, mert nem lehet,
    Csak küldjél bármilyen jelet!
    Elég egy apró mozdulat,
    S én találok hozzád utat!

    – Mert megszerezlek bárhogyan!
    A porba rajzolom magam,
    Amerre jársz, amerre lépsz.
    – Ha nem akarsz is hozzám érsz!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Komáromi János: Most ölelj!

    Most ölelj!
    Most itt vagyok!
    Most csókolj!
    Nem lesznek holnapok.
    Most szoríts!
    Most itt vagyok!
    Most kiálts!
    Nem voltak tegnapok.

    Ez az a pillanat,
    amire vártál.
    Azt adom neked,
    amit titkon kívántál.

    Rabod leszek és
    urad is egyben.
    Csak engem szolgálsz
    és győzöl felettem.

    Egyetlen perccé válik
    az egész élet.
    Nem hallasz több hangot,
    nem látsz több képet.

    Örök kéjt hoz
    ez az egyetlen pillanat.
    Csak a lángoló test
    és semmi gondolat.

    Most ölelj!
    Mert ha nem leszek,
    hiába fúrod majd fejed
    könnyekkel áztatott párnáid közé.

    Most csókolj!
    Mert ha elmegyek,
    hiába rejted majd remegő szád
    kéjes sikolyok vagy csillogó szemeid mögé.

    Most szoríts!
    Mert ha elengedsz,
    hiába vágyod majd újra
    az örökre elillant pillanat varázsát.

    Most kiálts!
    Mert ha elveszek,
    hiába keresel majd sírva,
    többé sehol sem találsz rám.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kisszőlősi Szánthó Lóránt: Incselgő

    Incselkedtem a kedvesemmel,
    hogy írjon hozzám verseket.
    Szerelmes szép szót szonettbe szőve,
    mitől a szívem megremeg.

    Zengjen ódát fenséges hangon;
    anakreóni dalokat,
    de az sem baj, ha prózaversben
    vad szenvedélynek hangot ad.

    Nem válaszolt, csak rám mosolygott,
    rám villantotta szemeit,
    s úgy csókolt meg, hogy lélegzethez
    alig jutottam percekig.

    Rögtön tudtam, mikor a teste
    bilincsbe zárta testemet:
    a szerelmet nem versbe szedni,
    művelni kell, amíg lehet.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Hatos Márta: Elégve

    Egy halk sóhaj vágtat az éjen át,
    érinti ajkad telt vonalát…

    Erős karod ölel, nem enged el,
    A magány pirulva tűnik el.
    Ébren álmodjuk az élet álmát
    Lecsókoljuk rabságunk láncát.

    Szived riadtan, vadul ver, dobol,
    Forró testem véd, hozzád simul,
    Megszűnik idő, eltűnik a tér,
    Csalfa útra indul a remény.

    A tenger is csókol ha partot ér,
    Szoríts szorosan szived fölé.

    Karodba ájulva a fény kigyúl,
    Nesztelen omló sziklához simul,
    Ah, végtelen idők gyötrő Ura!
    Égő fényeden siklok tova,

    Belőled születek halok meg én,
    Efemer lángod egekig ér.
    Rejtve csobban szivünk, mig csókolunk
    Szilaj hullámon lovagolunk.

    Jelet hasítunk fekete égre,
    Izzón égve hullunk a mélybe.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kassák Lajos: Kezem a kezedben

    Hallod? Ez az a szél
    mely kitépi a fák gyökereit
    de ez a szél gyönge ahhoz
    hogy elszakítson bennünket egymástól.

    Te az én lefejthetetlen húsom vagy
    s az én vérem forr a te ereidben.
    Hiába jön felénk barát vagy ellenség
    nincs aki elrabolhatná a te ajkad
    az én ajkamtól
    nincs, aki kiáshatna engem
    a te nagyon mély szemeidből.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Reviczky Gyula – Bűnhődés

    A szenvedélyre jött a szenvedés.
    Színes kéjhabra gond, sötét, nehéz.
    Mámor ködére tiszta öntudat,
    Amelynek kése szívünkben kutat.

    Ó, mindenért fizettem kamatot,
    Mi köznapénál több gyönyört adott.
    Emésztő életvágy szorult belém,
    Szívemet lángján összeperzselém.

    Nem voltam mértéktartó semmiben,
    Nem volt elég, amíg telt, semmi sem,
    Mohón élveztem, kábultan, vakon,
    Akármivel kínált az alkalom.

    Gaz uzsorás volt. Ó, milyen nehéz,
    Keserves most a visszafizetés!
    Amíg egyszer majd kénytelen leszek
    Így szólni: Nincs több; nem fizethetek.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Komáromi János – Szenvedély

    Nem érdekel
    mit álmodsz rózsaszín szobádban.
    Engem a Vörös érdekel.

    Nem érdekel
    szerelmes, suttogó szavad.
    Engem a Kéj sóhaja érdekel.

    Nem érdekel
    gyengéd, finom simogatásod.
    Engem vad Ölelésed érdekel.

    Nem érdekel
    versekbe írt szerelmed.
    Engem reszkető Vágyad érdekel.

    Nem érdekel
    ajkad lágy érintése.
    Engem vad Csókod érdekel.

    Nem érdekel
    ki vagy!

    Nem érdekel
    ki voltál!

    Engem csak az érdekel
    amivé teszlek,
    amivé értem leszel.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Karinthy Gábor – Szerenád

    Azért jöttem, hogy felkeresselek.
    Azért jöttem, hogy fenyegesselek,
    hogy megharapjalak, hogy üsselek.
    Azért jöttem, hogy megszeresselek.

    Azért jöttem, hogy megsirassalak.
    Azért jöttem, hogy szívig hassalak,
    hogy könnyeimmel vérig mossalak.
    Azért jöttem, hogy felforgassalak.

    Azért jöttem, hogy cirógassalak,
    hogy dédelgesselek, nógassalak.
    Kettőnk fölött is lebukik a nap:
    Azért jöttem, hogy egyszer lássalak.

    Forrás: Lélektől lélekig