https://verskucko.com

Címke: Szerelem

  • Sárhelyi Erika: Szonett a szerelemért

    Néha feledem, hogy időnk véges,
    hogy szeretni itt a földön van jussom.
    Míg ver szívem, míg érezni képes,
    míg szép szívedbe magamat rajzolom,
    míg tegnapom igaz holnapra ébred,
    s hinni tanul bennem a kétkedés,
    míg köszönni tudlak a sorsnak téged,
    s mosolyod örökre elmémbe vés,
    addig tudom, hiába nem éltem,
    s lelket sem koloncnak adott az ég,
    nem baj, ha a vég korán jön értem,
    csak téged engedjen szeretni még.
    Futnak a napok, s vele az évek,
    most kell szeretnünk, nincs másik élet.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kaffka Margit: A te színed előtt

    Az én két fáradt asszonykezem
    Hogy milyen lágy, amikor simogat,
    Mily enyhén tárul, amikor ad,
    Terajtad ösmerte meg.
    – Köszönöm neked a két kezemet!

    Szemem, a bágyadt, bús tükröző
    (Áldott csoda ez!) sorsodba nézett,
    És megtanulta, hogy tiszta szövétnek,
    Betlehemcsillag, égi vezér…
    – Áldjon meg Isten a két szememér!

    Mindig azt hittem: rút vagyok,
    Csak durva vágyra hangoló,
    Szívet bájolni nem tudó.
    – Te megszerettél, – s rámigézted
    Ezt a halk, esteli szépséget.

    Oly csúnya volt, mit eddig éltem;
    Kevert, pocsékló, fél, törött!…
    – Most a multam is rendbejött,
    Ahogy tenéked elmeséltem. –
    Mert láttad sorsom: megszerettem.

    Nemes, szent csordultig-hited
    Aranykelyhét felém kínáltad,
    Szerelmed grálborát ajánltad.
    Most már, míg élek, szent leszek!
    Felmagasztaltál; fent leszek;
    Mindig „te színed előtt” járva…
    Ó hála, hála, hála, hála!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Ady Endre – Misztérium

    Csak az a mély és szent igazság,
    Amit magába rejt a lélek,
    Idétlen semmi, játszi hívság,
    Amit leírok, elbeszélek.
    Rendelteték, hogy néhány ember
    Tépődjék, sírjon mindhiába
    S hogy meg ne értsék… Néhány ember
    Ezernyi éve így csinálja…

    Rendelteték, hogy dalba sírja
    Néhány szegény bolond a lelkét
    És hogy úgy sírja mindig dalba,
    Hogy soha-soha meg ne fejtsék,
    Hogy amíg jár-kél a világon,
    Álmodozó bolondnak hívják,
    Hogy a lelkét borítsa ködlő,
    Dalokban zsongó, játszi hívság.

    Óh, én tudom, hogy gyönge szómban
    Csak gyáva vágy az, ami vadság,
    Hisz lelkem minden pillanatja
    Romlást hozó, csodás igazság.
    Ködön keresztül, vaksötéten,
    Meg nem fejtett titkokba látok
    S átkozottként kell rejtegetnem
    Ezer csodás, igaz világot.

    Nagy éjeken szeretnék szólni:
    Nem, nem bírok tovább bilincset,
    Nem, nem bírok tovább titkolni
    Ennyi világot, ennyi kincset.
    Világrontó nyilatkozásnak
    Égből lopott lángjától égek!…
    …S miket leírok, elpanaszlok –
    Csak szóba ömlő semmiségek!…

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Ady Endre – Szívek messze egymástól

    Valahol egy bús sóhaj szállt el
    S most lelkemen pihen,
    Valahol kacagás csendült most
    S mosolyog a szívem.
    Valahol szép lehet az élet,
    Mert lány után futok
    S valahol nagy lehet az átok,
    Mert sírni sem tudok.

    Valahol egy szívnek kell lenni,
    Bomlott, beteg szegény,
    Megölte a vágy és a mámor
    Éppúgy, mint az enyém.
    Hallják egymás vad kattogását,
    Míg a nagy éj leszáll
    S a nagy éjen egy pillanatban
    Mind a kettő megáll.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kassák Lajos – Üzenj

    Beszélgessünk beszélgessünk
    Te meg Én
    beszélgessünk nem szegletesen kemény hanem puha legömbölyített szavakkal
    ahogy a szerelmesektől tanultuk
    alig hallhatóan
    ahogyan a tölgyfa levelei beszélnek egymással.
    Mondj nekem valami szépet
    hogy én is mondhassak Neked valami szépet.
    A szemeimhez beszélj
    a homlokomhoz
    egyenesen a szívemhez
    Te Nekem
    és Én Neked.
    Az álom partjairól üzenj
    egy újszülött nevetésével
    tenger hullámaival
    játékos delfinekkel
    harangszóval
    egy sassal
    amint az ég kékjében lebeg.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Sárközi György – Mindhalálig

    Te vagy az égő csipkebokor, – én benned fészkelő bimbó.
    Illatom álom volt s bódulat
    Mézem, de fölserkentett szavad,
    S tüzes rózsává gyújtott, hogy égjek a pusztában mindhalálig.

    Te vagy az ezüsthullámú tó, – én partodon remegő nádszál,
    Száraz testem a fekete szél
    Már-már eltörte, de megöntözél,
    Hogy zöldelve titkaidat susogjam az ég alatt mindhalálig.

    Te vagy a végtelen éjszaka, – én pásztortűz az éjszakában,
    Mely kebleden örvendezve kigyúl
    S hamvadván kebledre visszahull,
    De pásztoroknak és farkasoknak téged hirdet mindhalálig.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Komáromi János – Szenvedély

    Nem érdekel
    mit álmodsz rózsaszín szobádban.
    Engem a Vörös érdekel.

    Nem érdekel
    szerelmes, suttogó szavad.
    Engem a Kéj sóhaja érdekel.

    Nem érdekel
    gyengéd, finom simogatásod.
    Engem vad Ölelésed érdekel.

    Nem érdekel
    versekbe írt szerelmed.
    Engem reszkető Vágyad érdekel.

    Nem érdekel
    ajkad lágy érintése.
    Engem vad Csókod érdekel.

    Nem érdekel
    ki vagy!

    Nem érdekel
    ki voltál!

    Engem csak az érdekel
    amivé teszlek,
    amivé értem leszel.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Baranyi Ferenc – Rózsa

    “Ha valaki szeret egy virágot, amely csak
    egyetlen példányban létezik a csillag-
    milliókon: ez épp elég neki, hogy boldog
    legyen, ha a csillagokra pillant.”

    (Saint-Exupéry: A kis herceg)

    Egy példány van csupán a csillagmilliókon
    belőle is, aki az én egyetlenem,
    tüskéit önmaguk próbájától megóvom,
    hogy sose tudja meg, mennyire védtelen,

    tépné csokorkötő, legelné báva bárány
    s tiporná tigris is, de ő nem sejti ezt,
    tüskéi – úgy hiszi – túltesznek harci lándzsán
    s hogy sebzetten fut el, kibe tövist ereszt.

    Így jó. A ráleső veszélyeket kivédem
    és holtig meghagyom önáltató hitében,
    hogy bármilyen csapást elhárít nélkülem.

    Mikor szúrása ér, szisszenek, mintha fájna,
    serkedő véremet ejtem sziromzatára,
    hogy boldog bíbora még lobbanóbb legyen.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Farkas István– messze tőled

    minden gondolatom
    Te vagy vágyaim
    csak téged keresnek
    ölelni akarlak
    bőrömön érezni leheletedet
    kezed érintését testemen
    boldogság-könnyeid
    ízét a számban
    húsodig csontodig
    lelkedig eggyé válni veled
    szívemen akarom
    érezni szívverésedet
    őrület
    már ez így
    ilyen messze tőled
    nem tehetek mást
    egyedül fekszem
    melléd álmodom magam
    s Énem benned
    kiteljesedik

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Anna Lee – Láttad már…?

    Láttad már az éj színét?
    A fehéren izzó szenvedélyt?
    A fény, hogy szövi az éjszakát
    Kócolt haján át meg át?

    Láttad már az éj színét?
    A kéken suttogó, hűs zenét?
    A dallamot, ahogy a csenden át
    Fűszerezi halk szavát?

    Láttad már az éj színét?
    A bársony ajkú feketét?
    Ahogy testeden és arcodon
    Íze remegve átoson…

    Láttad már az éj színét?
    Vörösen, hogy tépi szét
    Az égig-erő vágyakat
    Ha felröpít és elragad?

    Láttad már az éj színét?
    Szürkén ahogy soha még?
    Megérint és ritmusát
    Égő tűzzel adja át…

    Láttad már az éj színét?
    A színtelenül színesét?
    Körbefog és átölel…
    Sohasem felejted el!

    Forrás: Lélektől lélekig