https://verskucko.com

Címke: Szerelem

  • Puskin

    ELŐÉRZET

    Villám gyúl megint, az égre
    barna fellegraj kúszik;
    végzetem vak rendelése
    régi bánattal búsit.
    Lesz-e bennem dac, keményen,
    sorsom, véled víni még?
    most, hogy meglassul a vérem,
    s szenvedélyem is kiég.

    Hány vihart megvívtam én már!
    Orkántól sem rettegek.
    Bárkám biztos part felé száll,
    futnak szét a fellegek.
    Ám szivembe nemsoká új,
    éles fájdalom hasít:
    lám, a lágy öböl kitárul,
    s ott utunk szétágazik.

    Add kezed, súgd: “Isten áldjon!”
    Gyönge tested mint remeg!
    Rebbentsd rám mégegyszer áldón
    tündöklő tekinteted!
    Bár erőm megtörve régen,
    hogyha csak rád gondolok:
    vérem felgyúl, s szenvedélyem
    ifjan, újra fellobog.

    Képes Géza fordítása

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kaffka Margit – Erdőn

    Nincs messze még! – Tán egy szavamra vár! –
    Smaragdlevelek rezgő mélyiben
    Halk fényeső. – Ejh, áruló köpeny!
    Mért lesked ott? El van végezve már!

    Szél zörren át. Futkos tétova nesz. – –
    – Most mozdul!… Oh, korhadt fatörzs az ott!
    Hát el bírt menni mégis, – itthagyott!
    Fülembe cseng: „Utolsó szavad ez?” –

    Szörnyű, – e sok fa hogy útamba áll!
    Szeret, – szeret! Tudom, megbánta már,
    Szeszélyem űzte el, s most nem talál.
    Nem válhatunk mi így el! Oh – megyek!

    – Már szétsimúlnak mind a levelek,
    Az ösvény. – Csitt, ő az! Hunyt szemmel áll,
    Az arca ónszínű, mint a halál…
    – Most várok még! – néznem kell; hogy remeg!…

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Hajnal Anna – Mondd, mit adjak Neked

    Mondd mit adjak neked, mi lenne méltó?
    mondd mi lenne elég?
    boldog vagyok szegényes kincsemmel,
    legalább mind tiéd.

    Az első légy, ki mélyen vándorolva
    a múltba jöjj velem,
    gyerekkoromba míg csak visszalátok,
    a táj tied legyen.

    Járj bennem úgy, mint ismerős vidéken,
    hol nem riaszt sötét,
    ahol öröm a patak halk folyása,
    a tündéri nevetés.

    Neked adom az erdők lehellését,
    érezd arcodon
    a várakozó csöndet, amely ébreszt
    s mely veled oly rokon.

    Az el nem jött csodákért mind a könnyet,
    a sok gyerekpanaszt,
    eltitkolt kínt előtted mind kimondom,
    te megbocsátod azt.

    Ismerj meg így: a tisztaság csak vágyam,
    s a rend csak ideál,
    csak fegyelem, hogy nem inog a lábam,
    bár roskadoz a váll.

    S most kincsemmé vált minden, ami bűn volt,
    mert neked vallhatom,
    ítéletedre – vess el, avagy tarts meg –
    magamat megadom.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Szőnyi Bartalos Mária – üveggolyó

    üveggolyóba zárt
    összetartozás
    a szerelem –
    visszavonhatatlanul

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Hatos Márta – Lennék

    Lennék reggeli kávéd illata,
    Mit hunyt szemmel magadba szívsz,
    Egyetlen csepp méz teádban,
    S szádban a hosszú édes íz.

    Lennék kezedben fényes ősi kard,
    Legyőzve dermedt bánatod,
    Üdvözült mosoly az ajkadon,
    Virrasztva csendben ágyadon.

    Lennék sivatagban a kaktuszod,
    Szomjúságodnak csepp remény,
    Simogató lágy fuvallat
    Verejtéked úgy hűteném.

    Lennék szemedben rejtett fénysugár,
    Gondjaid messze elvivő,
    A végtelen gyilkos éjben
    Vad gyötrő álmaid űző.

    Lennék Akármi…
    Lennék Semmi is,
    Lennék vonyító Farkas,
    Lennék a Játékod is.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Szécsi Margit – Körülötted bolyongok

    Belső zsebedbe bújva
    lehetne élni szépen
    dobogós boldogságban
    halálig szívverésben.

    Forrás: Lélektől lélekig
    ság

  • Márai Sándor – Az égen fönn megáll a Hold

    Az est, a rest festő korommal
    átfesti mind,
    amit nappal megrajzolt renyhe gonddal.

    A rét ezüst tó, mély, a sodra fojt,
    csak ennyi volt:
    jártunk a nád közt és a szél dalolt.

    Sok ablakon benéztem érted én,
    nyisd a szemed,
    mert vak szemem nem érte még a fény.

    Sok éjszakába hívtam a neved,
    hallgatni jó,
    nézd, sétál a hold a világ felett.

    Az égen akkor fönn megállt a hold,
    csak ennyi volt:
    fejem fejedre lassan ráhajolt.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Guillaume Apollinaire: Szemeden

    Szemeden e tengerszemen
    Alámerül szegény szívem
    S a szerelem
    S téboly vizében oldja bent szét
    A Bánat és az Emlék

    (Somlyó György fordítása)

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Harcos Katalin: Ha szeretnél

    Mióta írtál, mindig veled vagyok,
    mosolygós arcod a képről rám nevet,
    álmomban ajkadra lágy csókot lopok
    és szemem őrzi meleg tekinteted.
    Mióta írtál, ébren is álmodom.
    Tenyeremben fognám drága kezed…
    Ha szeretnél… mindig újra gondolom,
    mint viszonoznám forrón a szerelmed.

    Ha szeretnél… szívem lázasan dobog…
    karomba vennélek, mint csöpp gyermeket,
    úgy ölelnélek, hogy légy nagyon boldog,
    ha hagynád, hogy igazán szeresselek.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Weöres Sándor: Hindu dal

    Add el nekem a szemedet:
    adok türkiszt helyette.
    Vigyáz rád, mint nyugalmas ég
    a táncoló füvekre.

    Add el nekem az ajkadat:
    rubint kínálok érte.
    Őrködni fog, mint vad tövis
    a gyönge sarju-rétre.

    Add el nekem a fogadat:
    gyöngysort nyújtok cserébe.
    Ügyelni fog rád, mint az árny
    a vándor napsütésre.

    Add el nekem a szívedet:
    legyen tiéd a kertem.
    Lombjával csókol, hogy soha
    ne vágyj elhagyni engem.

    Forrás: Lélektől lélekig