Címke: Váci Mihály

  • Váci Mihály: Ha érdemes – ha nem

    Ma sem volt könnyű élni.
    Nem lesz könnyű sosem.
    De érdemes volt! – s mindig
    Érdemes lesz, – hiszem.

    Nehéz – s el kell fogadni,
    ki szemben áll velünk,
    s azokat elviselni,
    kikkel menetelünk.

    Ütésük úgy eltűrni,
    hogy meg se tántorodj;
    – a túloldal ne lássa,
    mint hull szét táborod.

    Emelni, vinni vállon,
    ki gyenge s már kidől;
    s mert rá is jut erődből,
    lefödne – úgy gyűlöl.

    Naponként mosolyogni
    kínban azok között,
    kik összefenik szemük
    egy jó szavad mögött.

    Menni velük – már régen
    nem értük! – Csak azért,
    mert e sereg iránya
    valami célt ígért.

    Velük és ellenükre
    annyi közt egyedül,
    – vívni mégis azért, mi
    csak együtt sikerül:

    – mindez ma sem volt könnyű,
    – s nem lesz könnyű sosem, –
    de törvény s vállalt sors ez,
    ha érdemes – ha nem!

  • Váci Mihály: Még nem elég!

    Nem elég megborzongni,
    de lelkesedni kell!
    Nem elég fellobogni,
    de mindig égni kell!
    És nem elég csak égni:
    fagyot is bírjon el,
    ki acél akar lenni,
    suhogni élivel.

    Nem elég álmodozni.
    Egy nagy-nagy álom kell!
    Nem elég megérezni,
    de felismerni kell!
    Nem elég sejteni,
    hogy milyen kor jön el;
    jövőnket – tudni kell!

    Nem elég a célt látni;
    járható útja kell!
    Nem elég útra lelni,
    az úton menni kell!
    Egyedül is! Elsőnek,
    elől indulni el!
    Nem elég elindulni,
    de mást is hívni kell!
    S csak az hívjon magával,
    aki vezetni mer!

    Nem elég jóra vágyni:
    a jót akarni kell!
    És nem elég akarni:
    de tenni, tenni kell!
    A jószándék kevés!
    Több kell: – az értelem!
    Mit ér a hűvös ész?!
    Több kell: – az érzelem!

    Ám nemcsak holmi érzés,
    de seb és szenvedély,
    keresni, hogy miért élj,
    szeress, szenvedj, remélj!

    Nem elég – a Világért!
    Több kell: – a nemzetért!
    Nem elég – a Hazáért!
    Több kell most: – népedért!
    Nem elég – Igazságért!
    – Küzdj azok igazáért,
    kiké a szabadság rég,
    csak nem látják még,
    hogy nem elég!
    Még nem elég!

  • Váci Mihály: Ha érdemes, ha nem

    Ma sem volt könnyű élni.
    Nem lesz könnyű sosem.
    De érdemes volt!
    S mindig érdemes lesz, hiszem.

    Nehéz, s el kell fogadni,
    ki szemben áll velünk,
    s azokat elviselni,
    kikkel menetelünk.

    Ütésük úgy eltűrni,
    hogy meg se tántorodj:
    a túloldal ne lássa,
    mint hull szét táborod.

    Emelni, vinni vállon,
    ki gyenge s már kidől;
    s mert rá is jut erődből,
    ledöfne úgy gyűlöl.

    Naponként mosolyogni,
    kínban, azok között,
    kik összefenik szemük
    egy jó szavad mögött.

    Menni velük, már régen
    nem értük! Csak azért,
    mert e sereg iránya
    valami célt ígért.

    Velük és ellenükre,
    annyi közt egyedül,
    vívni, mégis azért,
    mi csak együtt sikerül:

    Mindez ma sem volt könnyű,
    s nem lesz könnyű sosem,
    de törvény s vállalt sors ez,
    ha érdemes, ha nem.

    Forrás: mek.oszk.hu

  • Váci Mihály: Aztán

    Emlékszel? Aztán milyen jó volt
    Hozzád fordulni – és Te édes! –
    Hogy doromboltál hogyha csókot
    Súgtam égő füled tövéhez.

    S alvás előtt egy más ölében
    még fészkelődni, s megfordulva
    fel-felkérdezni, félig ébren:
    „Szeretsz?” „Szeretsz még?!” – újra, újra.

    Emlékszel? Engem elfeledhetsz.
    De a percekre emlékezzél,
    mikor odabújtál szívemhez
    és magadról megfeledkeztél.

  • Váci Mihály: Aztán

    Emlékszel? Aztán milyen jó volt
    Hozzád fordulni – és Te édes! –
    Hogy doromboltál hogyha csókot
    Súgtam égő füled tövéhez.

    S alvás előtt egy más ölében
    még fészkelődni, s megfordulva
    fel-felkérdezni, félig ébren:
    „Szeretsz? ” „Szeretsz még?! ” – újra, újra.

    Emlékszel? Engem elfeledhetsz.
    De a percekre emlékezzél,
    mikor odabújtál szívemhez
    és magadról megfeledkeztél.