Címke: Váci Mihály

  • Váci Mihály: Ha érdemes, ha nem

    Ma sem volt könnyű élni.
    Nem lesz könnyű sosem.
    De érdemes volt!
    S mindig érdemes lesz, hiszem.

    Nehéz, s el kell fogadni,
    ki szemben áll velünk,
    s azokat elviselni,
    kikkel menetelünk.

    Ütésük úgy eltűrni,
    hogy meg se tántorodj:
    a túloldal ne lássa,
    mint hull szét táborod.

    Emelni, vinni vállon,
    ki gyenge s már kidől;
    s mert rá is jut erődből,
    ledöfne úgy gyűlöl.

    Naponként mosolyogni,
    kínban, azok között,
    kik összefenik szemük
    egy jó szavad mögött.

    Menni velük, már régen
    nem értük! Csak azért,
    mert e sereg iránya
    valami célt ígért.

    Velük és ellenükre,
    annyi közt egyedül,
    vívni, mégis azért,
    mi csak együtt sikerül:

    Mindez ma sem volt könnyű,
    s nem lesz könnyű sosem,
    de törvény s vállalt sors ez,
    ha érdemes, ha nem.

    Forrás: mek.oszk.hu

  • Váci Mihály: Aztán

    Emlékszel? Aztán milyen jó volt
    Hozzád fordulni – és Te édes! –
    Hogy doromboltál hogyha csókot
    Súgtam égő füled tövéhez.

    S alvás előtt egy más ölében
    még fészkelődni, s megfordulva
    fel-felkérdezni, félig ébren:
    „Szeretsz?” „Szeretsz még?!” – újra, újra.

    Emlékszel? Engem elfeledhetsz.
    De a percekre emlékezzél,
    mikor odabújtál szívemhez
    és magadról megfeledkeztél.

  • Váci Mihály: Aztán

    Emlékszel? Aztán milyen jó volt
    Hozzád fordulni – és Te édes! –
    Hogy doromboltál hogyha csókot
    Súgtam égő füled tövéhez.

    S alvás előtt egy más ölében
    még fészkelődni, s megfordulva
    fel-felkérdezni, félig ébren:
    „Szeretsz? ” „Szeretsz még?! ” – újra, újra.

    Emlékszel? Engem elfeledhetsz.
    De a percekre emlékezzél,
    mikor odabújtál szívemhez
    és magadról megfeledkeztél.