Belső zsebedbe bújva
lehetne élni szépen
dobogós boldogságban
halálig szívverésben.
Forrás: Szívzuhogás
Címke: vágy
-
Szécsi Margit – Körülötted bolyongok
-
Tóth Árpád – Rímes, furcsa játék
Szeszélyes, bús ajándék
E rímes, furcsa játék,
Ó, zokog, bár negédes –
Fogadd szívedbe, édes!Mert csupa szívbe vert seb
Vérszínezi e verset,
Mint halvány őszi rózsa
Szirmát az őszi rozsda.De lásd, egyebem nincsen,
Se birtokom, se kincsem,
Nem adhatok tenéked,
Csak ily borús zenéket.Szebb volna büszke kastély
Termén egy fényes estély,
Vagy lágy keréken zajló
Kocsidba drága pejló…Vagy elrobajló fülke
Ringó pamlagján dűlve
Elnézni, merre foszlott
A sok távíró-oszlop…Vagy űzni falka fürtjét,
Hallani hallali kürtjét,
Míg elfakul porosra
A frakk vidám pirossa…Vagy tán az volna szebb lét:
Nézni istennők keblét,
Hol antik ívek árnyán
Mereng sok régi márvány…Vagy Svájcban lenni vendég:
Csodálni naplementét,
Vagy vinne halk fedélzet,
Hol a banános dél szebb…Ó, mind e rím mi kába,
Ó, mind e vágy hiába,
Nekünk, két árva rabnak,
Csak sóhajok maradnak…De hallgasd most e verset,
E torz kedvvel kevertet,
Zsongítson furcsa hangja,
Mint füstös képű banda:Itt flóta, okarína
S hegedük soka rí ma,
Száz hangszer, minden rím más,
S vén bánatom a prímás.Ízzék a dal duhajjá,
Csattanjon vad csuhajjá,
Majd haljon el sohajtón,
Fejem öledbe hajtom.Csönd. Ajkaim lezárvák.
Ringass: árva az árvát,
Így, sírj csak, rámhajolva,
Meghalni volna jó ma…1916
Forrás: Szívzuhogás
-
Nemes Nagy Ágnes – A szomj
Hogy mondjam el? A szó nem leli számat:
kimondhatatlan szomj gyötör utánad.
– Ha húsevő növény lehetne testem,
belémszívódnál, illatomba esten.Enyém lehetne langyos, barna bőröd,
kényes kezed, amivel magad őrzöd,
s mely minden omló végső pillanatban
elmondja: mégis, önmagam maradtam.Enyém karod, karom fölé hajolva,
enyém hajad villó, fekete tolla,
mely mint a szárny suhan, suhan velem,
hintázó tájon, fénylőn, végtelen.Magamba innám olvadó húsod,
mely sűrű, s édes, mint a trópusok,
és illatod borzongató varázsát,
mely mint a zsurlók, s ősvilági zsályák.És mind magamba lenge lelkedet
(fejed fölött, mint lampion lebeg),
magamba mind, mohón, elégítetlen,
ha húsevő virág lehetne testem.– De így? Mi van még? Nem nyugszom sosem.
Szeretsz, szeretlek. Mily reménytelen.Forrás: Szívzuhogás
-
Hajnal Anna – Akarlak, szeretlek
Akarlak, szeretlek, kellesz nekem,
dacos, síró szíved csupa vad szerelem,
csupa vágy, csupa láng, csupa konok erő,
már lankad az ész, a védekező.Félelem? távolság? mit jelent?
mindig több, több éhséget teremt,
hiszen elpusztulunk így te meg én,
két árva, fuldokló, néma, szegény!Akarlak, szeretlek, rég elég
titok és várás és szenvedés,
boruljunk össze, mellre mell –
két fáklya szívünk hadd lobbanjon el!Hasító villám szívemen át,
feszül és tágul az egész világ,
szűk abroncsok a sarkkörök,
kicsap a tenger s a szent ködök
ragyogva befödnek, vihar és láng:
együtt világok várnak ránk!Együtt – vagy halál és pusztulás,
szerelem-szerelem, fényvarázs.Forrás: Szívzuhogás
-
Nagy László – Aranypénz-térdű szerető
Aranypénz-térdű szerető,
muzsikás, lángsisakos,
te táplálsz engem egyedül,
bú-baj ha belémtapos.Ősszel édesült szerelem,
mint a bor télre kiforr,
lélekben erős ragyogás,
mint a pohárban a bor.Világra kedvem te szülted,
tipródva bajaimon,
nélküled szemetet eszem,
rozsdás vizeket iszom.Forrás: Szívzuhogás
-
József Attila – Mikor az uccán átment a kedves
Mikor az uccán átment a kedves,
galambok ültek a verebekhez.Mikor gyöngéden járdára lépett,
édes bokája derengve fénylett.Mikor a válla picikét rándult,
egy kis fiúcska utána bámult.Lebegve lépett – már gyúlt a villany,
s kedvükre nézték, csodálták vígan.És ránevettek, senki se bánta,
hogy ő a szívem gyökere-ága.Akit ringattam vigyázva, ölben,
óh, hogy aggódtam – elveszik tőlem!De begyes kedvük szívemre rászállt,
letörte ott az irígy virágszált.És ment a kedves, szépen, derűsen,
karcsú szél hajlott utána hűsen!1925. jún. / 1928
Forrás: Szívzuhogás
-
Lator László – Add nékem gyöngeségedet
A kimondatlan szó kínoz.
Ki tudná elviselni?
Hová is fordulhat, ki most
nem tud vigaszra lelni?Félem s kívánom készülő
gyanútlan-őz-szerelmed.
A hallgatáshoz nincs erőm,
ragyogó homlokú gyermek.Óvlak magamtól: védekezz!
S szeretném: bár ne tennéd!
Hisz édesebb vagy, mint a méz,
kívánság, ölelés, emlék.Talán csak én teremtelek
magam képére, társnak,
más csillagon laksz, úgy lehet,
csalás vagy öncsalás vagy.Vagy segíthetsz? A semmivel
naponta szembenézek.
Didergő meztelen szívem
nem védi rég igézet.Ember vagyok. Szem és tudat,
ki lát, hall, érez, eszmél.
Tudom, hogy sokkal boldogabb,
ha együgyűbb lehetnék.Légy ölelő part, menedék
veszendő életemben,
kevés, ha nem lehetsz elég,
de mégse hagyj el engem.Ó, micsoda fény! Mit tegyek?
Sugarak kévéi vernek.
Add nékem gyöngeségedet,
ragyogó homlokú gyermek!Forrás: Szívzuhogás
-
Ady Endre – Most követellek magamnak
Ereimben boldog tüzek szaladnak,
harsány szívvel követellek magamnak,
mint régen-régen:
az egy-igaz Fiatalság nevében.Már nincs joga állott, tegnapi könnynek,
sorsunk fölött csak sorsunk, aki dönthet,
s már nem rivallnak
halál-sikolyos félszek és tilalmak.Kedved ha másult, már hiába másult,
tartom szíved úgy, ahogyan reám hullt
vérbe-vesződve,
sorsához nőve és sorsába nőve.Vágynak bűn volt, de itt vagy s ez valóság,
s a valóság mindig a legfőbb jóság,
se bűn, se szégyen:
az egy-igaz Fiatalság nevében.Forrás: Szívzuhogás
-
Nagy László – Én fekszem itt
Én fekszem itt a kihűlt földön:
eleven kincse még a nyárnak,
vétkek s rossz jelek rohamozva
édes húsomra idejárnak.Igazán s végleg téged várlak,
érdes tüllben gyere lassúdan,
horzsolj végig s hagyj itt örökre
izzó kikerics-koszorúban.Forrás: Szívzuhogás
-
Sárközi György – Virágének
Ha ki merném mondani, ha ki mernéd mondani,
világokat tudnánk emelni s rontani.
Ha egy lépést én tennék, ha egy lépést te tennél,
pergő csillagoknak avarán léphetnél.Ha vaskarom átfonna, ha tejkarod átfonna,
napoknak, holdaknak járása más volna.
Ha legyőzném ajkadat, ha szolgálnád ajkamat,
nem volna virradat, nem volna alkonyat.Ha lebuknánk lihegve, ha lebuknánk lobbanva,
az Úristen szíve is gyorsabbat dobbanna.Forrás: Szívzuhogás
