Címke: vágy

fordította Babits Mihály

Azt akarod, hogy csúf halálra szálljak,
Nem könyörülsz, csak tűröd, hogy utánad,
mint árva kandúr, űzekedve járjak.

De ha megöl majd a szerelmi bánat,
vad, bús halott, meglepem fekhelyed,
és megenyhítem rajtad szomju számat.

Hiába nyögsz majd: »Távozz! Nem lehet!«:
beléd hatolok én, buja kisértet,
s teherbe ejtem büszke testedet.

Én be fogom mocskolni félve féltett
szűzességed, s úgy fogok lubickolni
hasadon, mint ki máshoz sohse értett.

S ha aztán jönne ördög-űzni holmi
papocska: engem el nem űz! miattam
papolhat, hogyha kedve van papolni.

»Egy őrült ördög!« – mondja majd riadtan.
Ah! nékem nem lesz gát, hogy be ne töltsem
a vágyat, mellyért lelkemet kiadtam.

S úgy fog vájkálni fogam a gyümölcsben,
mely tested kincse, mint kutya a csonton:
megtanítlak majd, szűzen élni, bölcsen!

Holnap meg fogom magam ölni, mondom,
hogy mihamarább ágyadban legyek már,
s belédhatoljak ama féltett ponton.

De ha magad tán meggondolnád; megvár
imádód még, hogy reggelig felelhess;
holnap reggelre én halott leszek már.

No hát most egyszer légy hozzám kegyelmes,
mert ha egyszer halott kezembe kaplak,
furcsán bűnhődsz! (A halott nem türelmes.)

Különös és vad pózokra kapatlak,
hogy elborzadsz, mint Akteon, magadtól,
ha egy tükörkép megmutat magadnak.

Ha tudnád, bennem milyen láng gyuladt: oly
kegyetlen engem nem mernél gyötörni;
kedvemre inkább megölelnél akkor.

De nincs más hátra, mint magam megölni:
megbosszúlván mit vétettél irántam,
úgy fogok tested szentélyébe törni!

Minden ruhádat eltépem, lehántom,
de megvetlek majd, és betöltve vágyam,
ha akonámat hordódból kirántom,

ott hagylak, föltakarva, a vad ágyon:
és akkor nézheted majd azt a poklot,
mely van, hogy egy vad ördög belejárjon,

s melyet ma rejtesz. Szörnyü lesz a dolgod,
ha meghalok, míg nem leszek kegyelmes,
és minden varázst rólad föl nem oldok:

S ha nem kivánod, hogy kínokban elvessz,
hogy szellememtől megszállott maradj,
légy vágyaimmal szemben engedelmes,

és minden makacskodást abbahagyj:
mert hogyha nem adsz írt sebemre nékem,
megmutatom majd, leány, hogy ki vagy,
és minden szoknyád és inged letépem!